Csak én fogom fel így, hogy a 2 világháború az Németország és ellene fél világ harca volt?

"a tengeri csatákat éppen a második vh idején a repülőgépek döntötték el, amiből a németek ebben az időben kb 2-3-szoros fölényben voltak"

Akár fölényben voltak, akár nem, az angliai csatát elvesztették, úgyhogy utólag tudjuk hogy bölcs dolog volt Hitlertől hogy nem mert belevágni az Oroszlánfókába.

Az angolok már rég lepasszolták volna Ulstert az íreknek, csak épp a helybeli lakosok nagyobbik része ragaszkodik az Egyesült Királysághoz.

"A helybeli protestáns angol származású lakosok"

Ja, csak amikor mindkét fél angolul beszél, mindkettőnek egyaránt vannak ír és egyéb (skót, angol) ősei, egyedül a vallás határozza meg a nemzetiséget. Itt alapvetően egy helyi polgárháborúról volt szó nem két ország konfliktusáról.

"Az angliai légi csatáról, ami nem volt partraszállás"

Valóban, mert a partraszálláshoz kellett volna megtörnie a brit légierőt, amit nem tudott elérni.

De már rég nem a kérdésről van szó :)

Kérdező: 2 probléma van a folytatással.

1: Nem tudjuk meggyőzni egymást, mivel sokan ragaszkodnak a középsulis tananyaghoz. Amikor egyetemre mentem az első amire megtanítottak az volt, hogy amit eddig tanultunk nem feltétlenül vagy csak részben igaz.

2. Attól tartok, hogy a 2. vh sokakat érzelmileg érint, így nem lehet egy objektív vitát lefolytatni. Ha egy középkoros kérdést tettél volna fel, akkor valószínűleg többségében csak szakszerű válaszokat kaptál volna, de a 2. vh-val ez nincs így. Néha úgy érzem, hogy a háború még mindig nem ért véget sokakban.

Azért azt ne feledjük el, hogy bár az ideológiának van szerepe a háborúban (e fórumon, úgy látom lényegesen nagyobb a szerepe a hozzáállásban), azért elsősorban az érdek vezérel minden államot.

Nem lehet jól megválaszolni a kérdéseket, kizárólag az adott időpont történései alapján. Hogy visszafelé haladjak:

Magyarország vezetői nemigen tudták eldönteni, hogy mit kezdjenek Hitlerrel. Egy részük vezérlő csillagként tekintett rájuk, más részük utálta őket. Mégis, a döntő momentum a trianoni sérelmek esetleges orvoslása, Hitler elsősorban ezzel etette a magyarokat (etette, mert pontosan tudta, hogy nem akar ő egy erős Magyarországot). Sztálinnak is ez volt a fegyvere, mikor megüzente, ha csendben maradunk, megkapjuk Észak-Erdélyt. Neki már nagyobb szava volt, addigra látszott, csak idő kérdése, mikor győzik le Németországot. Sajnos a magyar vezetés - mint általában - rövidlátó volt. Tehát a mi hadba lépésünk fő oka egyértelműen Trianon.

Az 1930-as évekre a világ fel volt osztva. Döntő része az angoloké volt. A németeknek nem volt mit megszerezniük, pedig nagyon szerették volna. A német fegyverkezés, majd hadviselés egyértelmű és mindenek feletti célja terület és gyarmatszerzés. Minden más csak eszközként, vagy taktikai okok miatt történt. Az Anschluss egyértelműen a németajkúak egyesítése, Csehország csak Szilézia miatt kellett (Trianon előtt jó része német volt). Az afrikai hadjárat azért kezdődött, mert ott remélték a leggyorsabb sikert, bázisnak tekintették, elsősorban Egyiptom miatt (az eredetileg francia érdekeltség volt, tőlük vették el az angolok, ezért könnyebbnek tűnt a megszerzése, még az angolok nem teljesen rendezkedtek be), mert akkor már sokan sejtették, hogy a kereskedelem kulcsa Szuez lesz, az pedig Egyiptom. Irán sem volt véletlen, a perzsák sokáig nem tudták kivel szimpatizáljanak. A német agresszív magatartás nem tetszett nekik, az angolokat eléggé utálták.

A paktum pedig szemfényvesztés volt. A németeknek idő kellett, remélték, hogy az angolokat megtörik, és nem kell két frontot nyitniuk. Az oroszoknak szintén az idő volt a fontos. Sztálin 1937-ben nyírta ki a haderő teljes felsővezetését, szakértő tapasztalt tábornokok még náluk se az uborkafáról szedhetők. Még a 6 év is elég kevés volt. És akkor még meg sem említettem az iparfejlesztést, a hadiiparuk 1940 körül majdnem nulla volt.

Belerángatásról nem beszélnék, mindenki hasznot remélt valamilyen mértékben (mi, a románok, szlovákok, stb.), vagy éppen lerohanták őket (Németalföld, Norvégia...).

Ilyen méretű háborúval mindig az a gond, hogy az elkezdője a pillanatnyi előnyt előrevetíti hosszú távra, és ez nem jön be, mert nem lehet annyira sokféle nációt akkora területen kordában tartani, vagyis a vége a bukás lesz. Anglia addig tudta ezt megtenni (irtózatos méretű apparátussal és ráfordítással), amíg a gyarmatait képes volt nagy elmaradottságban tartani. Amint a technika fejlődésével az elmaradottság (és a migráció gátlása) tarthatatlan lett, az irányítás régi módjai is alkalmatlanokká váltak. (Aztán jött a pénzügyi irányítás, mostanában lehetünk tanúi, amit az is csődbe megy).

A Távol-Keleten ugyanez volt a helyzet. Az USA taktikáját is ez motiválta. Ők már a világméretű háborúkon addigra túlléptek, más eszközökkel (pénzzel, kereskedelemmel) igyekeztek gyarmatokat szerezni, ez volt a belépünk-nem lépünk fő motivációja. Meg a belpolitikai helyzet.