Mi a véleményetek a novelláról?

Kisemmizve csavarogtam a városban,egyedül,miközben mindenki megbámult és újjal rám mutatott.Az emberek többsége tudta,hogy én vagyok a nincstelen újságíró,akinek nemrég még palotája és sportkocsija volt,most pedig gyalog jár és egyszobás lakásban él.

Mindaddig nem tudtam,mit kezdjek az életemmel,amíg el meg nem pillantottam az egyik újságban szereplő szöveget:˝Újságírót keresünk.Jelentkezni a Márkus utca 4-ben.˝

Szívem hevesen kezdett dobogni.Új lehetőség.Végre újrakezdhetem az életem,miután elvették mindenemet..Még egyszer megnéztem a pontos címet,majd elindultam a Márkus utca 4-be.Hosszú idő után aznap végre volt célom.Elmenni új életet kezdeni.

Az épülethez való megérkezésem után rövid ideig csak szemlélődtem,majd frizurámat megigazítva beléptem a hatalmas bejáraton.

-Üdvözlöm!Miben segíthetek?-kérdezte a recepciós kedvesen

-Jó napot kívánok.Az újságban megjelent állásra szeretnék jelentkezni.-feleltem

-Fáradjon be az igazgató úrhoz!-nyitotta ki az irodaajtót a szőke recepciós nő.

-Üdvözlöm.Az állás miatt jöttem!-mondtam az igazgató irodájába lépve.

-Jó napot!Foglaljon helyet.-mutatott a székre a férfi

-Van egyetemi végzettségem és gyakorlatom is.-nyújtottam oda a diplomát,melyet állandóan a pénztárcámban hordtam

-Remek!Ahogy látom minden rendben van.Ön a mi emberünk!Holnap kezdhet is!-mondta az igazgató

-Köszönöm!Akkor holnap!Viszontlátásra!-mosolyogtam

-Szép napot!Holnap nyolckor találkozunk!-felelte kedvesen

Boldogan léptem ki a kicsi helyiségből.A portáshoz siettem,hogy bővebb információkat szerezzek,amit meg is kaptam.

Kisétáltam a nagy épületből és hazafelé indultam.Útközben a régi házamra és a kényelmes életemre gondoltam.Reménykedtem,hogy hamarosan újra gazdag és befolyásos személy lehetek.

Ezek a gondolatok voltak a hibások azért,hogy nem figyeltem az útra és nem vettem észre a közeledő autót,amely épp azért küzd,hogy időben lefékezzen..Egy pillanat múlva már a hóban feküdtem,fájdalmak között. A jármű vezetője elhajtott mellettem,más sem nézett rám.Senki nem hívott mentőt.Biztosan mindenki tudta,hogy hiába való lenne.

Szólni akartam,hogy még életben vagyok,hátha valaki meghallja,de nem jött ki hang a torkomból.Mozdulni akartam,de tagjaim megmerevedtek.Így hát csak egy lehetőségem maradt.Mozdulatlanul,csendben várni a halált,amely hamarosan eljött értem...