Hogy bizonyítanád be, hogy minden kérdésre létezik válasz? Vagy nem mindenre van?

"Mert a gödeli tétel azt mondja csak ki, hogy minden rendszerben lesz egy megválaszolhatatlan kérdés de ez nem azt jelenti, hogy ha egy nagyobb rendszerbe lépünk akkor biztosan meg is találjuk a választ arra a kérdésre."

Valóban, de ha a logikai rendszerek száma végtelen, és a válasz p>0 valószínűséggel jelenik meg az egyikben, akkor p=1, azaz 100% eséllyel találjuk meg a válaszunkat. Igen, végülis az a kérdés, hogy van-e olyan kérdés, amire p=0 valószínűséggel találunk választ. A 0 valószínűségnek elég speciális feltételei vannak, így azt gondolom, hogy viszonylag kicsi eséllyel találunk ilyen kérdést. Persze egy végtelen univerzumban ez a kis esély is p=1 valószínűséggé válik, azaz hacsak nem tudjuk bebizonyítani, hogy megválaszolhatatlan kérdés márpedig nincs, akkor bizonyára van olyan is. De jó kis paradoxon.

A kérdésre fordítandó energiát egyébként direkt nem specifikáltam. Az emberiség egésze illetve egyes emberek egyedileg is igen sok energiát öltek és ölnek pl olyan kérdések megválaszolására, hogy van-e isten, honnan jövünk, stb. És ez így van jól. Nyilván a "ki lopta el az uzsonnámat tegnap" kérdésre kevesebb energiát kell fordítani minden szinten.

Kezdjük kicsit messzebbről. Pl. külön kérdésnek tekinthető a "Vannak-e fekete hattyúk?" és az "Are there black swans?"

Külön kérdésnek tekinthető a 2 óra 50 perckor feltett "Vannak-e fekete hattyúk?" kérdés és az azt követő, 3:20-kor megismételt "Vannak-e fekete hattyúk?" kérdés?

Tehát a kérdést történésként, nyelvi formaként vagy logikai lehetőségként vesszük számításba?

Képzeljünk el egy afrikai törzset, akiknek nincs "íz" és "szín" fogalmuk, csak "mpongo" fogalmuk, ami kb. azt jelenti, hogy íz és szín. Pl. a citrom mpongo-ja számukra ngenda, ami az ő nyelvükön azt jelenti, mint amit a mi nyelvünkön az, hogy "sárga és savanyú". Náluk nem teheted fel a kérdést, hogy milyen színű a citrom, meg hogy milyen ízű a citrom, és nem mondhatod, hogy a citrom sárga, vagy hogy a citrom savanyú. A citromra vonatkozóan tehát eggyel kevesebb kérdést tehetsz fel és eggyel kevesebb választ kaphatsz, pedig ugyanannyit tudsz megkérdezni és megtudni a citromról akkor is, ha az ő nyelvükön beszélsz.

Ebből látszik, hogy ha kérdésen azt a nyelvi aktust értjük, hogy mondok egy kérdő mondatot, és ezzel meg akarok tudni valamit, a válasz pedig azt jelenti, hogy valaki egy kijelentő mondat kimondásával tudatja velem azt, amit tudni akartam, akkor a lehetséges kérdések és válaszok száma, valamint az, hogy minden kérdésre van-e válasz és viszont, erősen a nyelvi konvenciók függvénye lesz.

Ezért csak féligazság, amit korábban valaki a paradoxonokról írt. A "Kidönti-e a kidönthetetlen oszlopot a megállíthatatlan ágyúgolyó?" kérdésRE válasz-e az, hogy rossz a kérdés? Ha a gyakorlati nyelvi és udvariassági konvenció szerint igen, mert pl. a kérdő mondat végén kérdőjel van, a "Rossz a kérdés." mondat végén pedig, amivel erre reagáltak, pont, akkor a paradox kérdésre igenis van válasz, tehát van válasz minden kérdésre. Ha valaki azt kérdezi, "sdgvasdghv?", és erre azt válaszolom: "Ez értelmetlenség", és ezt a hétköznapi életben válasznak nevezzük, akkor arra a kérdésre is volt válasz.

A kérdezés és a válaszolás társadalmi intézmények, nem tisztán logikai konstrukciók, ezért egy tisztán logikai megközelítés itt nem segít. Ha a kérdezés és válaszolás intézményét vizsgáljuk, akkor viszont nyilvánvaló, hogy mivel a paradox kérdésekre azt a a választ lehet adni, hogy ezek a kérdések átfogalmazandók stb., ezért megválaszolhatók.

Egészen más történet az, hogy ha eltekintünk a kérdezés és válaszolás valóságos emberi és társadalmi aktusától, akkor mit jelent a "kérdés" és a "válasz". Gyanítom, hogy semmit, ezektől nem lehet elvonatkoztatni, mert a "kérdés"-t mindig valaki valamilyen indítékkal teszi fel.

"Szerintem ezek mindegyike egy és ugyanaz a kérdés csak más nyelven vagy más időpontban feltéve.

Két dolog van: a mondat és annak jelentése."

Erről beszéltem. Elvileg lehet olyan nyelvet konstruálni, amiben egyetlenegy kérdést lehet feltenni, azt, hogy "mbombo?" - ami rákérdezés a világegyetem egész múltbéli, jelenbéli és jövőbeli állapotára, és erre egyetlen adekvát válasz van, a "Kwenga-myanga!", ami kifejezi a világegyetem állapotát.

Arra akartam rámutatni, hogy a "hány db kérdés van" és "van-e minden kérdésre válasz" a nyelv szerkezetétől függ és nem a világ logikai szerkezetétől, azaz nem a logikától.

Ha a világnak van is "logikai szerkezete", ebbe biztosan nem tartoznak bele a kérdések, mert a kérdések emberi cselekvések, amik valamire irányulnak, nem pedig kijelentések, amiknek tényállások felelnek meg (pont azért kérdezünk, mert tényeket akarunk megtudni!).

Maguk a kérdések nem kijelentések, vannak persze a kérdezési aktusokról szóló kijelentések, de a kettő nem ugyanaz.

Tehát a "minden kérdésre van válasz" kijelentés igazságértéke kontingens, attól függ, hogy milyen nyelvi közegben, milyen társalgási szabályok között állapítjuk meg.

Nos, én még nem írtam,vhogy próbálom egybevetni az eddigieket az én véleményemmel.

Az eredeti kérdésre ("Hogyan bizonyítanád be, h minden kérdésre van válasz?") a válasz attól függ, h hogyan definiáljuk a válasz fogalmát. A kérdező az egyik kommentjében asszem azt mondta, hogy úgy definiáljuk, hogy a válasz kielégítse azt az információt, amely a kérdésben elhangzik. Ez azt jelenti, hogy ha vmire azt válaszoljuk, hogy pl. "Nem tudom.", akkor ez nem minősül válasznak. Ha viszont az utóbbi hozzászóló(k) válasz-definícióját tekintjük (miszerint a kérdés kérdőjellel végződik, míg a válasz ponttal; természetesen ez más extra nyelvekben másképp van, de most értsük jól), ők válasznak tekintik tehát a "Nem tudom."-ot is. Ez utóbbi definíciónál sztem biztos, hogy minden kérdésre van válasz, még arra is, hogy "Kjgfewwkerg?" :D:D. Viszont, ha az előbbi definícióra tekintünk, miszerint a válasznak tartalmaznia kell azt az infót, melyre a kérdés rámutat, akkor már kicsit bonyolultabb a helyzet. Itt is megint két esetet lehet szét választani. Az egyik az, hogy mi magunk nem tudjuk a választ, de tudjuk, hogy van rá válasz (ilyen lehet pl. az, hogy "Mekkora a világegyetem?"), még akkor is, ha esetleg soha senki nem fogja tudni rá a választ. De elképzelhető az is, hogy vmire nem tudjuk a választ, sőt még azt sem tudjuk, hogy létezik-e rá válasz (ilyen lehet a korábban említett ágyus pl.). Volt szó különböző logikai rendszerekről. És hogy ezek egymásba ágyazott halmazokat alkotnak. Én azt állítom, hogy ha egy kérdés egy bizonyos logikai rendszerre mutat, akkor biztos, hogy van rá válasz ugyanabban a logikai rendszerben. Ha viszont a kérdés egy bizonyos logikai rendszerből kívülre mutat, és a választ még az előző logikai rendszerben keressük, akkor (valószínűleg) nem találunk rá választ. Erre mondok egy egyszerű pl.t: Tekintsük alap logikai rendszernek a természetes számok halmazát (0 és a poz. egész számok). Ebben a rendszerben arra a kérdésre, hogy "5+2=?" van válasz (mert a logikai rendszeren belülre mutat), míg pl. a "3-7=?"-re nincs válasz (mert a logikai rendszeren kívülre mutat). Vannak olyan kérdések, amelyek pl. abszolút nem értelmezhetőek egy azon logikai rendszerben, mert a kérdésben felsorolt tárgyak sem léteznek abban a logikai rendszerben. Így tehát az előbb említett természetes számok rendszerében nem értelmezhető a "pi+9=?" kérdés, mert ez egy eleve olyan elemet tartalmaz, amely nem létezik a szóban forgó rendszerben. Így tehát arra a kérdésre, hogy "Mi történik, ha a megállíthatatlan ágyugolyó eldönthetetlen oszlopnak ütközik?", nincs válasz a mi logikai rendszerünkben, mert eleve a felhasznált tárgyak sem léteznek benne (megállíthatatlan golyó, eldönthetetlen fal). Viszont elképzelhető, hogy egy másik logikai rendszerben van rá válasz, de ezt mi nem tudjuk megmondani, mert nem abban a logikai rendszerben élünk.

Tehát összegezve, két válasz-definícióról beszéltünk. Az egyik szerint, ahol a választ egy kijelentő mondatnak tekintjük, ott egyértelműen minden kérdésre van válasz. A másik szerint, ahol a választ egy információkielégítésre alkalmas dolognak tekintjük, ott nem mindenre van válasz egy adott logikai rendszeren belül, de mindig van olyan logikai rendszer, amiben értelmezhető a kérdés (és a válasz is), így létezik rá válasz.