A történészek honnan tudják olyan pontosan megállapítani a hiteles tényket? Például Hunyadi Mátyásról.
Tehát arra lennék kíváncsi, hogy a történelemtudományban hogyan zajlik a tények rögzítése? Középkori krónikák után kutatnak amiket aztán összehasonlítanak egymással vagy hogyan?
Előre is köszönöm a választ
válasza:PONTOSAN nem tudják,még az újabb kori történelmet sem.
A régi időket szájhagyomány,fennmaradt írásos emlékek,régészeti leletek stb. alapján kutatják.
Ha többen kutatják az azonos témákat,akkor konzultálnak vagy éppen vitatkoznak egymással.
válasza:A történelemben nincs "igaz".
Már Napóleon is megmondta, hogy a történelmet a győztesek írják...
Mellesleg baromira nézőpont kérdése is. Neked azt tanították az iskolában, hogy a Magyar Királyságot a törökök gonosz módon elfoglalták, majd sanyargatták a népet és hűde rossz volt nekünk. A török gyereknek azt tanítják, hogy az Oszmán birodalom kiterjeszkedett egész a Kárpát Medencéig, ahol békében éltek a "madzsar testvérekkel" a törökök. Most melyik igaz? Nézőpont kérdése.
Neked azt tanították az iskolában, hogy a Magyar Királyság szép nagy volt tele magyarral és mindenki hűde boldog volt benne azt 1500-as évekig. A horvát gyereknek azt tanítják, hogy a magyarok 1000 évig elnyomták őket. A szlováknak dettó és akkor a románokról még nem is beszéltünk... Most akkor melyik igaz? Ezeken a területeken valóban elenyésző kisebbség volt a magyarság, túlnyomó többség meg a helyi lakosság.
Neked valószínűleg azt tanították az iskolában, hogy Trianon az első vh. utáni "igazságtétel" szégyenfoltja, hogy megcsonkították Magyarországot. Holott az elcsatolt 2/3-ad ország területének kb 70%-án nem éltek magyarok szinte egyáltalán. Itt a vörös részen láthatod a magyar lakosságot, ami más színű az nem magyar. ( [link] )Akkor, most igazságos volt Trianon? A többi népnek igen. Nekünk? Nekünk nem.
A történelem teljesen nézőpont kérdése.
Egyébként én úgy vagyok evvel az egésszel, hogy körülbelül 200 évre visszamenőleg szerintem könnyen ellenőrizhető a történelem, elég sokmindent lehet találni, amivel bizonyos állításokat igazolni vagy cáfolni lehet.
Például a közelmúltból ha csak az 1956-os forradalmat említjük, akkor hiteles azoknak az embereknek a beszámolója akik átélték.
Azért említettem meg Mátyás királyt, mert ő már viszonylag elég régen élt, több száz évvel ezelőtt, és érdekelne hogy a mai történészek mennyire találják hitelesnek a róla szóló információkat.
Való igaz, hogy a történelemben azért lehet csűrni-csavarni a dolgokat, de alapos utánajárással, ha többféle forrást is megnézünk azért ki lehet deríteni az igazságot :-)
Amit Trianonról írt az utolsó válaszoló, az nekem egy hatalmas újdonság, erről például nem tudtam.
válasza:"Például a közelmúltból ha csak az 1956-os forradalmat említjük, akkor hiteles azoknak az embereknek a beszámolója akik átélték."
Abszolúte nincs igazad. A rendőrök például pontosan tudják, hogy egy adott balesetet átélő szemtanúk sokszor teljesen máshogy emlékeznek dolgokra. Pl az elhajtó autó színére vagy a sofőr hajszínére. Ilyen állapotban az agy nem rögzít minden részletet, bizonyos részletek utólag kerülnek az emlékképbe. Nem azért mert az illető hazudni akar, maga sincs tudatában annak, hogy az emlékei megtréfálják.
Például az 56-os eseményeknen részt vevők nagyon felfokozott idegállapotban voltak. Az akkori információik egy része szóbeszéd volt, amit valamiért igazként elfogadtak és azóta tényként állítják (itt lép be a pszichológia által kognitív disszonanciának nevezett jelenség elkerülése). Ők maguk csak egy kicsi részt láttak át (azt az egy utcát ahol ők harcoltak), nem pedig az egészet. Éppen ezért a beszámolóikat ugyanolyan kétkedéssel kell fogadni, mint az egymásnak ellntmondó tanúvallomásokat, ahol a tanúk nem akarattal hazudnak, a tényeket azonban igen nehéz összerakni.
De a régmúltból is vannak ilyen példák. Az egyik középkori magyar csatát két történetíró is megörökítette. Az egyik egy szerzetes volt, a másik egy hadvezér. Az ismert színlelt menekülős bekerítős trükköt a szerzetes "gyáva megfutamodásként" írta le, a hadvezér "fegyelmezett taktikai visszavonulásként". Ő ugyanis átlátta a trükköt. Mindkét történetíró a legjobb tudása szerint adta vissza amit látott. Óriási szerencse, hogy mindkét írás fennmaradt. Gondolj bele ennek példáján, hogy ha egy kevésbé tapasztalt történetíró munkája ez egyetlen forrás, ami egy adott eseményről fennmaradt, akkor mennyire mást gondolhatunk egy adott eseményről.
Úgy látszik nem jól fogalmaztam meg a véleményemet az 1956-os forradalommal kapcsolatban :-)
Elfogadom azt, hogy azoknak az embereknek a beszámolói akik átélték azt a forradalmat nem feltétlenül pontos. Ezttudom én is, hiszen Nagymamám átélte az 1956-os forradalmat, és vannak olyan helyek a történetében amelyek különböznek más családtagom beszámolójától, de ez nem csak az 56-os forradalomra igaz, hanem például a II. Világháborúra is.
Amit hitelesnek fogadok el azok az alapdolgok, a részletekkel annyira nem foglalkozom...De még így is hitelesebbnek fogadom el Nagymamám beszámolóját, mint általában azokat a tényeket amelyek több száz évvel ezelőtt voltak, hiszen a történelemben volt hamisítás, így nem mehetünk mindig biztosra.
De mégis azt mondom hogyha valaki utánanéz a dolgoknak, és összehasonlít több forrást akkor rá tud jönni arra, hogy valószínűleg, vagy pontosan mi lehet az igazság.
Szép napot mindenkinek
válasza:Még mindig hibás a logikád.
Az Orosz katona akit idevezényeltek '56-ban teljesen hitelesen mesélheti az unokájának, hogy nem érti mi lelete ezeket a bolond magyarokat, a nagy és erős Szovjet Únió ellátta őket minden földi jóval aztán itt lázadoztak. A te nagymamád meg nyilván mást mesél.
Mindkét állítás igaz - a saját szemszögükből - mégis homlokegyenest ellentmond egymásnak.
Nagymamám éppen azt meséli hogy szerinte az volt a jó, hogy itt voltak az Oroszok, mert akkoriban több munkahely volt, szerinte kár hogy elmentek, mert mióta elmentek romlott az ország állapota stb...
Tény, hogy volt egy lázadás 1956-ban, ez az alap, így ezt megmásítani nem tudom, megdönthetetlen történelmi esemény, erre utaltam az előbb.
De hogy mi hogy volt pontosan, tehát a részletek, azt már tényleg nem tudom, mert mindenki mást mondd. Azok az emberek akik átélték azt a forradalmat csak a tényt tudják megerősíteni hogy volt egy forradalom, de a részletek...az más dolog.
válasza:"De mégis azt mondom hogyha valaki utánanéz a dolgoknak, és összehasonlít több forrást akkor rá tud jönni arra, hogy valószínűleg, vagy pontosan mi lehet az igazság. "
Akkor most miről is beszélünk?
Ezzel már meg is válaszoltad a kérdésedet.
A történetírás olyan, mint egy bánügyi nyomozás.
Össze kell gyűjteni a bizonyítékokat, "tanúvallomásokat" stb. aztán összevetni őket. Megnézni, hogy ki mit mond, kinek milyen kapcsolata volt az eseményekkel, esetleg volt-e érdeke elferdíteni a valóságot, ha igen, milyen irányba, megnézni, hogy hitelesnek fogadható-e az állítás (értsd: mint pl. korábban írták, lehetett sokkos állapotban, történhetett régen az esemény, amire rosszul emlékszik, vagy csak egy oldalról látta, ahonnan félrevezető, ha csak a "jóindulatú" tévedéseket említem) és aztán ezekből összerakni az egész képet.
Ha nagyon sok beszámoló, képi ábrázolás és tárgyi lelet áll a rendelkezésedre, akkor nagy pontossággal meg tudod mondani, hogy mi történt. Természetesen 100%-ig biztos akkor sem lehetsz, de egy bűnügyi nyomozásnál sem lehetsz 100%-ig biztos, hogy a valódi bűnöst ítéled el.
"Amit Trianonról írt az utolsó válaszoló, az nekem egy hatalmas újdonság, erről például nem tudtam."
Ezt hogy érted? Mit nem tudtál?
Hogy nekünk rossz volt Trianon? Vagy hogy a horvátok nem örültek a függetlenségnek, a románok meg Erdélynek?
Egy történész
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!