Vajon mennyire értékes az európai ember? És jogosan szégyenlem-e magam azért, mert európai vagyok?

Értelmezésemben az európai ember = fehér ember, és ha így vesszük akkor az összes amerikai gyarmatosító, és mindenki aki más földrészeken telepedett le :ausztrálok, dél afrikai fehérek, stb, és nem az ottani őslakosok európaiak. Tehát a feketék, rabszolgasorba való döntése, gyilkolása, az őslakosok kiirtása, a keresztesháborúk, a más vallások üldözése: zsidók például, az úgynevezett kényszeres civilizálás (hittérítés, stb) szinte mind a fehér embertől származik. Mostanában tetteinkhez leginkább a környezet kizsákmányolása tartozik, illetve más népek leigázása energiaforrások miatt. A természetközeli törzseknél is voltak háborúk, és voltak furcsa szokások (bár nem tudom mi abban a furcsa, hogy kutyát esznek), ugyanakkor nem zsákmányolták ki végsőkig a természetet, és tudtak szimbiózisban is élni vele, na ezt tette tönkre az európai "kulturált ember" ráeröltetve furcsa hagyományait, és vallását egy másik népre.

Olykor én is szégyellem magam ezért, meg mert egy olyan fajhoz tartozom, ami tönkreteszi a bolygót, és vele együtt a saját életét.

"ugyanakkor nem zsákmányolták ki végsőkig a természetet"

Ebben ne legyél annyira biztos. A Közel-Kelet meg Mezopotámia volt a civilizáció bölcsője, ott háziasították gyakorlatilag az összes fontos mai haszonnövényt és állatot, most szinte csak merő pusztaság az egész az erdőirtás, túllegeltetés miatt. Az anaszázik is leirtották az erdőket maguk körül és a sivatagosodás miatt kellett otthagyni a városaikat. A Húsvét-szigetiek is kiirtották az összes fát, aztán nem tudtak miből csónakot építeni hogy halásszanak. Ahová az ember először betette a lábát (Észak-Amerika, Ausztrália, Madagaszkár, Földközi-tengeri szigetek) mindenütt masszív fajpusztulás következett be, aztán kénytelenek voltak alkalmazkodni a lepusztított környezethez.