Ha minden emberi tapasztalat és érzékelés az agyunkban lévő elektromos impulzusok eredménye, akkor vajon létezik-e a valóság önmagában, vagy csupán egy szubjektív illúzió, amelyet a tudatunk hoz létre?

20: Hallgasd meg ezt:

Szabó Lőrinc: Dsuang Dszi álma

[link]

;)

Azzal kezdeném, adott egy objektum. Nem homogén. Százféle nézőpontból százféle arcát mutatja. Megnézi ezekből száz ember, majd megvitatja a tapasztaltakat. Soha nem fognak konszenzusra jutni, ha kizárólag a sajéát nézőpontjukból indulnak ki.

Mindezt annak a válaszolgatónak a kedvéért írtam, aki átvett egy nihilista álláspontot, mindenkitől kérdezi, hogy miért biztos abban... Én is ezt kérdezem ettől az emberkétől. Honnan tudod? Bizonyítottál valaha valamit is? De van rosszabb. Érted egyáltalán azon szavak valódi jelentését, amit kritizálsz vagy mondogatsz?

A tudomány (nem az összes ember!!!) megegyezett abban, hogy a világról, annak működéséről alkotott emberi tudományos elméletnek nevezi azt, ami egyfelől magyaráz egy helyzetet, tapasztalást, másfelől nincs ellentmondásban a korábbiakkal. Amire ez teljesül, azt pedig ténynek nevezzük. Tettük mindezt azért, hogy szót értsünk, hiszen az ember e célból találta ki a kommunikációt (szavakat).

Tehát ha azt tapasztalom, hogy velem szemben egy fa áll, amelyik lombos, akkor ott egy lombos fa áll, ez a tény, ez a valóság. És nem érdekel, más ezt minek tartja, mert én, és mindazok, akik kellő kritika után ezt elfogadják, jól élünk abban az időtartamban, mondjuk 70-90 évben, amelynek a fogalmát, mértékét is magunk alkottuk, mert egyszerűen gondolkodunk. A delfin nem fog ilyesmiket kommunikálni, mert nem gondolkodik. Ennyi.

A kérdezőnek. Mint többen említették, az agyunk regisztrálja, amit a testünk egyes (érzék)szervei közvetítenek, ezt feldolgozza, és valóságnak tekinti. Igen, tekinthetné másnak is, de nem teszi, mert az sokkal bonyolultabb, sokkal ellentmondásosabb, és annyi mindent kéne megmagyarázni, hogy beleveszik. Például a józan ember nem tudja, véges-e a világ vagy végtelen, mert soha nem tapasztalta és tudja, nem is fogja. De azt is tudja, soha nem fog korlátba ütközni, hogy eddig és nincs tovább. Ezért alkotta meg a végtelen fogalmát és vígan dolgozik vele. Aki érti, soha nem állította, hogy ez könnyű fogalom, pusztán azt állította, hogy jól használható és nem bolondul bele, mint ha fordítva tenné és ezer dolgot kéne állandóan magyarázgatnia. Az ember spórol az agykapacitásával, mert tudja, a világ minden ismerete nem fér bele. Tehát szelektál. Ki így ki úgy. De értelmesen. És nem fogom elmondani, az mi.

"létezik-e a valóság önmagában, vagy csupán egy szubjektív illúzió"

Azt még elfogadnám, hogy amikor a fiatalember összeesett a villamos megállóban, akkor mind a hárman körülötte ezt az illúziót álmodva ugrottunk oda segíteni rajta. Még azt is elfogadnám, hogy egy arra közlekedő mentőautó is, látva a fekvő embert, és a körülötte guggolókat megáll mellettünk és a kék villogót felkapcsolva jönnek segíteni a bajba jutotton. De az már mégiscsak sok, hogy a HAON hírportál és este a tv-híradó is ezt álmodja...

Pedig lehet, hogy egy kádnyi tápoldatban lebegő agy vagy, amelyre elektródák vannak csatlakoztatva és ezek az elektródák közvetítették számodra a villamosmegálló, a fiatalember, a három utas, a mentőautó, a HAON hírportál és az esti tv-híradó illúzióját.

Vagy az is lehet, hogy egy lepke álmodja mindezt. (l. Szabó Lőrinc fentebb belinkelt versét.)