A szkíták kuvasza a görög künosz?

A görög cunos kúpot, csúcsos végződést jelent. Pl. a gerincvelő végén.

Ezzel szemben a kuvasz:

“Elnevezései

Szuka és kan

Neve eredetéről megoszlanak a vélemények.

Egyes források szerint türk eredetű szó, és olyan verzió is van miszerint az ótörök Küvaz, vagyis "büszke"[1] szóból ered, amelyhez közvetlenül kapcsolódik a kipcsák qubas (egy kutyafajta).

Ezek viszont közvetlenül származtathatók a perzsa kuwāsa (= minőség, vagyon) szóból, ami a legrégebbi ismert szóalak, de mégis ez hasonlít leginkább a magyar névhez.

A kuvaszról szóló írásos emlékek feldolgozását nehezíti az a tény, hogy a fajtát több néven is illették: simafejű magyar komondor (a komondor volt a borzasfejű), farkaseb, kovasz, parasztkutya.

A kuvasz szó jelentett egyszerűen keveréket is.

Őseinkkel a népvándorlás során jött a Kárpát-medencébe, mint a nyájak nagy testű, határozott fellépésű védelmezője.

A Keszthely melletti Fenékpusztán feltárt honfoglalás kori leletben talált kutyacsontokról kiderült, hogy a mai kuvasz ősétől származnak.

Az Árpád-házi királyoknak külön bölényvadász mesterei voltak, akik a kuvaszt tartották a legalkalmasabbnak a bölények felhajtására és vadászatára.

Mivel a kuvasz nem létezett a Honfoglalás idején, ezért nem is jöhettek be eleinkkel. A Fenékpusztán feltárt lelet csak annyit állapított meg, hogy kutya, semmilyen bizonyíték nem volt arra, hogy ez kuvasz lenne, ráadásul mivel nem létezett még kuvasz, így nem is lehetett az.

A magyaroknak két féle kutyájuk volt, egy komondor jellegű pásztoreb és egy hosszabb szőrű agár. Előbbi keverékéből lett később a simafejű komondor néven ismert pásztoreb, ami végül megkapta a kuvasz nevet (a kuvasz ezelőtt valószínűleg egy mudi szerű keverék volt). Az agár a török időkben közel-keleti, majd a reformkor idején angol agár bekeverésével nyerte el a mai rövidszőrű formáját. A többi magyar fajta a középkorban és az újkorban alakult ki / jelent meg, nyugati fajták révén.