Az izraelita Dán törzse egykor görög és/vagy filiszteus volt? Sámson, mint a görög hérosz? Mennyire elfogadott ez az elmélet a tudósok között?

Olvasgattam az interneten és nemrégiben találkoztam egy igencsak érdekes elmélettel a történettudomány, irodalomtudomány, régészet, vallástudomány/teológia stb. témakörében.

A filiszteusokról tudjuk, hogy Európából, valahonnan az Égei-tenger környékéről származtak és Kréta érintésével jutottak el Levante térségébe. A hellénekkel (akhájokkal) álltak rokonságban, eredetileg a kultúrájuk, nyelvük, vallásuk stb. is hasonló volt, bár később asszimilálódtak valamilyen mértékben a kánaánita kultúrkörbe. Azt is tudjuk, hogy a tengeri népek érkezése a Közel-Keletre több rokon népet is magába foglalt, amelyek közül a legjelentősebbek a filiszteusok, vagy az egyiptomiak szavaival "peleset"-ek voltak.

Az elmélet szerint az ókori Izrael Dád törzse nem is volt mindig izraelita/héber, hanem eredetileg görög és filiszteus őseik voltak nekik, csak később beolvadtak a közel-keleti, majd kimondottan az izraelita kultúrába, elfogadták az izraeliták nemzeti istenének kultuszát, valamint magukra vették az izraeliták egyéb kulturális sajátosságait, bár a régészeti leletek alapján Dán területén még egy ideig jelen volt a filiszteus vallás, vagyis az Égei-tenger térségéből származó, európai típusú vallási kultusz a kánaánita-föníciai vallással való keveréke (Dágón, a halisten fontos szerepével). Az elmélet hívei úgy vélik, hogy Sámson, a talán mindenki számára leghíresebb dánita története is megerősítheti az elméletet, mivel az nagyon hasonlít az európai tengeri népek mítoszaira, valamint a görög mítoszokra. Sámson ugyanis egy izmos, jóképű, erős férfi, csakúgy mint a görög istenek, Sámson megölt a puszta kezével egy oroszlánt, csakúgy, mint a hellén Héraklész vagy a római Herkules. Sámsonnak vállig/nyakig érő, férfiak körében hosszabbnak számító haja van a legtöbb ábrázoláson, illetve a sztori szerint is hosszú hajú volt, amíg le nem vágták neki a haját, ahogy több görög istennél is. Az izraelita héroszt is egy nő (illetve tágabban a női nem) vitte a sírba, ahogy Herkulest és Héraklészt is a nők vezették a bajba. Sámson szerelme Delila volt, míg Héraklészé Déianeira, plusz Delila egy filiszteus lány volt, meg Sámson amúgy is szeretett a nem-izraelita és filiszteus nőkkel kavargatni. Dád törzsének a területe egyébként a filiszteusok földjétől, Filiszteától északra feküdt, izraelita területen, ráadásul nem is volt egy olyan hatalmas terület, mint más izraelita törzsek területe (például Manasszé és Efraim területe, illetve több tudós szerint eredetileg egybe: József törzsének területe vagy éppen Júda területe sokkal nagyobb volt, de a többi törzs többségének is nagyobb területe volt). Egyesek megjegyezték, hogy Dán városaiból kerültek elő a filiszteus anyagi kultúrára hasonlító, illetve a filiszteusok kultúrájáról árulkodó leletek. Mások megjegyezték, hogy a Dán szó nagyon hasonlít egy Danaan nevű csoport nevére, amire Homérosz Iliászában is van utalás. Elméletileg a Tanakh-ban szereplő nagyon ősi szövegrészekben is lehetnek utalások erre, például Debóra énekében, ahol Dán törzsét a hajókhoz kapcsolják, illetve Jákob áldásában, aminek a szövegét akár úgy is lehetne értelmezni, hogy Dán törzsét "örökbe fogadják", magyarán eredetileg nem volt izraelita, illetve nem tartozott az izraeliták legkorábbi törzsi társadalmához, ugyanakkor olyan hű maradt mindvégig, hogy igaz izraelitákként fogják őket kezelni.

Itt olvastam például, de az angol Wikipédián is írnak róla ugyanezen forrásokkal: [link]

Mondjuk, ha logikusan belegondolok, akkor azt tudjuk, hogy a protoizraeliták kis telepei, falvai a hegyvidéken egyáltalán nem voltak homogének, szóval miért ne csatlakozhatott volna később az izraelita kultúrához egy kisebb filiszteusszerű közösség. Nyilván a korai izraeliták kialakulásában (még mindenféle terjeszkedés előtt) szerepet játszottak a Kánaánon kívülről érkező pásztorkodó nomád közösségek déli irányból (maga a nemzeti isten, a Tetragrammaton név, a pészah és néhány egyéb ünnep szokásai stb. szintén innen jöttek, valamint felvetődik a kapcsolat a saszu és habiru nomádokkal stb.), Kánaánon belül lévő félnomád, lecsúszott közösségek, amelyek a bronzkori összeomlást követően menekültek a belsőbb részeken fekvő hegyvidékre a síkabb részekről (szintén egy csomó bibliai nyom utal erre, kezdve El/Il istennévvel és a hozzá kötődő attribútummal, folytatva Malkicedekkel, folytatva Rácháb családjával stb.), valamint valószínűleg keletről, szintén Kánaánon kívüli nomád közösségek is, akik az amoritákhoz, szírekhez lehettek hasonlóak (lásd: El Shaddai istennév, Ábrahám, Izmael és a többi amorita név, másrészt kézenfekvő, hogy a belső régióban lévő hegyvidékeken megtelepülő népességhez csatlakozzanak keletről érkező, a hegyvidékekhez szintén kötődő embercsoportok).

Szerintem érdekes elmélet, de azért vannak kétségeim is. Például az, hogy az izraeliták kialakulásakor persze, hogy több nomád csoport kapcsolatba lépett egymással, ugyanakkor az izraelita társadalom kikristályosodásakor megjelentek olyan szabályok, amelyeket a különböző tagok hoztak magukkal korábbról, hogy megkülönböztessék magukat a többi néptől. Például nem ettek disznót (ez nyilván a nomád múltból is fakad), meg igen, nem házasodtak idegenekkel. Szóval nehezen lehetne megmagyarázni, hogy mégis hogy lehet, hogy konkrétan egy egész népet "magukba házasítottak"... Másrészt érdekes, hogy erről a Bibliában nincs forrás. Ok, nyilván a Bibliát nem kezelhetjük a történelmet 1000%-ban rekonstruáló műnek már csak a mitikus elbeszélések miatt sem, de ettől még forrásként szolgálhat. Márpedig ebben a kérdésben csak néhány "forrásunk" van, de azok is olyanok, hogy amennyiben tekergetem, csűröm, csavarom, akkor végül is lehet így is értelmezni. Harmadrészt a filiszteusok mindig is az izraeliták hagyományos ellenségei voltak (persze ettől még kivételes csoport lehetett, de miért lett volna, hacsak nem puszta kulturális vonzalomból). Negyedrészt a dánita területek határ mentén fekvő területek voltak. Napjainkban is bármely országhatár mentén találkozhatunk a szomszédos ország nemzetiségével, szóval egyáltalán nem kizárt, hogy Dán területén több filiszteus élt, mint más izraelita területeken, illetve hogy itt akár több keveredés is létrejöhetett a két nép között. Ötödrészt Sámson lehet, hogy hasonlít a görög héroszok és istenek kiállására, meg habitusára, ugyanakkor kiválóan illeszkedik a közel-keleti mítoszkörökbe is. Ott van például a mezopotámiai Enkidu, az isteni szintre emelt és a végtelenségig idealizált mezopotámiai királyok sora (az izraelitáknál kezdetben nyilván regionális, törzsi politikai-katonai-jogi vezetők, vagyis bírák voltak, csak később királyok, az I. és a II. vaskor fordulójától, Saul királlyal kezdve), de a "szó szerinti" istenek közül ott van mondjuk Hadad, Marduk, Assur stb., akik szintén nem olyan jámbor és kedves istenségek voltak. Más héroszok is voltak az ókori izraelita vallásban, például Józsué vagy maga Dávid király. Dávid király pedig a Tell Dán-sztélé megtalálása óta szinte biztos, hogy izraelita volt, király volt, uralkodói háza volt stb., de nyilván nem olyan fényesen nagy király volt, mint ahogy azt a kiszínezett, átmitizált írásokban olvassuk. Hatodrészt (most kicsit magam ellen is fogok beszélni, hisz néha minden történelemmel, irodalommal, filozófiával, nyelvekkel/nyelvészettel stb. foglalkozó ember fele esik ebbe a hibába: ne kritizáljunk és forgassunk már annyit át oda-vissza minden irányba, hogy a végén már ne is tűnjön logikusnak és ne öntsük ki a babát is a vízzel együtt) mégis miért írna valaki olyan mítoszt a filiszteusok ellen, aminek a főszereplője lényegében maga is az...

Mennyire elfogadott ez az elmélet a tudósok, kutatók körében? Mi most a hivatalos álláspont? A dániták Izrael fiai vagy inkább Hellász környékének, Európának a fiai, akiket az egyiptomi fáraó küldött oda, csak aztán megváltoztak? Vagy az igazság a középúton van?