A kommunikációban mennyire jó taktika ignorálni valakit?

Lehet ez ellenszenves válasz lesz néhány ember számára, de bízom benne érezhető, hogy igyekszem pártatlan és diplomatikus maradni.

És főleg nem a politikusokat akarom védeni, mert meggyőződésem, teljesen mindegy piros vagy zöld színekben indulnak, úgyis simliskedik mindegyik, főleg, ha hatalmi pozícióban vannak.

De...

Szigorúan emberileg nézve a szituációt, gondolj bele. Kajálsz valahol egy jót. Végzel. Elindulsz haza (vagy tökmindegy hova, ahol épp dolgod van), majd az utcán 2-3 random fickó beléd áll valami kompromittáló kérdéssel.

Mennyire lenne kedved nekiállni dumálni?

Kicsit hasonló érzés lehet, mint mikor mész a dolgodra, és megszólít a hittérítő, hogy lehet-e egy gyors kérdése (majd ha belemész, ráduszítja a fél szentkönyvet, és mielőtt észbekapnál, fél órája győzköd valamiről).

Vagy mind az üzletkötő, aki rád akar sózni valamit, amire amúgy baromira nincs szükséged.

Meg tudom érteni, hogy ignorál/kitér a válasz elől, mert van épp (számára) jobb dolga is az illetőnek - jelen esetben a két "honatyának".

Én is le szoktam koptatni az idegen leszólítókat, telefonálókat stb., mert baromira nem vagyok kíváncsi sem rájuk, sem a mondandójukra. Főleg, ha más dolgom is van.

Ilyen helyzetekben szíve joga eldönteni mindenkinek, van-e kedve/ideje/idegrendszere belemenni a párbeszédbe.

---

Nyilván a politikusok felelősségre vonhatóságának kérdése külön kezelendő téma, és egy idális világban igenis kellene, hogy legyen rá platform.

De ez nem az utca.

It most szigorúan a "felkérdezhetőség és ignorálás" témakörére reagáltam. A konkrét szituáció körülményeinek ismeretében azt kell mondjam (a kérdésre válaszolva) jó taktika volt. Ez a "taktikai választás" itt nem az illető személyiségét jellemzi, hanem sokkal inkább magát a helyzetet.