A kommunikációban mennyire jó taktika ignorálni valakit?

Lehet ez ellenszenves válasz lesz néhány ember számára, de bízom benne érezhető, hogy igyekszem pártatlan és diplomatikus maradni.

És főleg nem a politikusokat akarom védeni, mert meggyőződésem, teljesen mindegy piros vagy zöld színekben indulnak, úgyis simliskedik mindegyik, főleg, ha hatalmi pozícióban vannak.

De...

Szigorúan emberileg nézve a szituációt, gondolj bele. Kajálsz valahol egy jót. Végzel. Elindulsz haza (vagy tökmindegy hova, ahol épp dolgod van), majd az utcán 2-3 random fickó beléd áll valami kompromittáló kérdéssel.

Mennyire lenne kedved nekiállni dumálni?

Kicsit hasonló érzés lehet, mint mikor mész a dolgodra, és megszólít a hittérítő, hogy lehet-e egy gyors kérdése (majd ha belemész, ráduszítja a fél szentkönyvet, és mielőtt észbekapnál, fél órája győzköd valamiről).

Vagy mind az üzletkötő, aki rád akar sózni valamit, amire amúgy baromira nincs szükséged.

Meg tudom érteni, hogy ignorál/kitér a válasz elől, mert van épp (számára) jobb dolga is az illetőnek - jelen esetben a két "honatyának".

Én is le szoktam koptatni az idegen leszólítókat, telefonálókat stb., mert baromira nem vagyok kíváncsi sem rájuk, sem a mondandójukra. Főleg, ha más dolgom is van.

Ilyen helyzetekben szíve joga eldönteni mindenkinek, van-e kedve/ideje/idegrendszere belemenni a párbeszédbe.

---

Nyilván a politikusok felelősségre vonhatóságának kérdése külön kezelendő téma, és egy idális világban igenis kellene, hogy legyen rá platform.

De ez nem az utca.

It most szigorúan a "felkérdezhetőség és ignorálás" témakörére reagáltam. A konkrét szituáció körülményeinek ismeretében azt kell mondjam (a kérdésre válaszolva) jó taktika volt. Ez a "taktikai választás" itt nem az illető személyiségét jellemzi, hanem sokkal inkább magát a helyzetet.

Van egy kérdés, és van egy hivatkozás a kérdés indítékára.

Vagyis a kérdés próbál általánosítani, de mégis van konkrétuma is.

Előbb az indítékra, mert az rövidebb.

Nem lazaság, kényszeres viselkedés. Egy speciális elmebaj. Ő nyerni akar. Mindig, minden helyzetben, akkor is, ha az ott kontraproduktív, akkor is, ha az ott értelmezhetetlen. Ezt kapta az apjától és képtelen feldolgozni. Ezért jár Grácba - kezeltetni magát. Nem érdemes ebből kiindulni, nincs igaz szava, viselkedése, mert arra nem képes. Az agya erre állt be, ez elviselhető számára (további részletekért olvass vonatkozó pszichológiai szakirodalmat).

Általánosan.

A kommunikáció feltételez egy diskurzust. Ha nem, nem kommunikáció. A leszólítás, különösen ha erőszakos, semmiképpen nem kommunikáció, ott a másik fél nem kíván választ, elfogadást akar. Tehát zárjunk ki minden "nem kommunikáció" esetet. Ugyanakkor a kommunikáció színvonala lehet rendkívül eltérő, például annyira alacsony, amit nem kívánunk folytatni. Elemi méltóság kérdése, hogy a másik féllel nem viselkedek sértőn. A "lazán lesöprés" szimpla bunkóság, azok tulajdonsága, akik képtelenek minőségi kommunikációra. Még az alacsony színvonalú félnek is megadom azt a tiszteletet, hogy az igazat mondom: e témát most nem kívánom megtárgyalni

- vagy hasonló. Éspedig ezt a magam méltóága, minőségi igénye miatt teszem.

"Szigorúan emberileg nézve a szituációt, gondolj bele. Kajálsz valahol egy jót. Végzel. Elindulsz haza (vagy tökmindegy hova, ahol épp dolgod van), majd az utcán 2-3 random fickó beléd áll valami kompromittáló kérdéssel.

Mennyire lenne kedved nekiállni dumálni?"

Hat ha annyi vaj lenne a fulem mogott mint ezeknek, akkor egeszen biztos hogy nekem sem lenne kedvem nekiallni dumalni. Erdekes modon, pl. Kovacs Gergelyt nem tamadjak be lepten nyomon mindenfele ujsagirok. Ha megis, akkor kb barmikor szivesen ad nekik interjut. Ez vajon mitol lehet?