Amikor Magyarország a Habsburg Birodalom része volt, akkor minden magyar ember beszélt németül?

A reformkorig a kor angolja, a "nemzetközi nyelv", amit ha nem is a köznép, de a műveltebbek beszéltek, a latin volt. Így Magyarországon is az összes hivatalos irat bírósági jegyzőkönyvtől az országgyűlés iratanyagáig latinul keletkezett. Ezen II. József változtatott, és a német lett a hivatalos nyelv Magyarországon is, tehát nem lehettél se fogalmazó se alispán, ha nem tudtál németül. Halála előtt ezt is visszavonta és visszatért a latin. Utána hódított csak teret a magyar nyelv (a horvátok ezért is akadtak ki, mert addig egyenrangúként mindenki latinul beszélt az országgyűlésben, utána meg horvátul nem lehetett, csak magyarul)

Kezdtek terjedni a reáliskolák, ahol a gimnáziummal szemben már nem a latin és az ógörög nyelvet tanították, hanem élő nyelveket, leginkább németet.

Az OMM haderejének 88%-a a közös hadsereg volt, ennek szolgálati és vezényleti nyelve egyaránt német volt. A sorállomány azonban nem tanult meg jól németül, csak a vezényszavakat ismerték, emiatt néhány szó megváltozott jelentéssel került át a magyarba. Pl. baka a Wache (=őrszem) vagy a komisz (eredetileg "kincstári", pl. komiszkenyér).

Szóval a többség - főleg aki volt katona - rendelkezett egy minimális német szókinccsel, de az élettörténetét azért nem tudta elmesélni :)

Ahogyan ma is igaz (gondolj csak Székelyföldre, ahol sokan egyáltalán nem beszélnek románul), akkor még inkább, hogy a nyelvileg homogén területeken nem volt szükség más nyelv ismeretére, mint ami a környezetben egyedüliként használatban volt.

Tehát semmi oka nem volt megtanulni például az Alföldön valakinek németül, aki talán a faluját sosem hagyta el, de ha mégis, akkor is csak magyar nyelvűekkel találkozott a környező falvakban, városokban is mindenhol.

Ugyanez igaz visszafelé is - például mondjuk homogén német nyelvű részeken könnyen megesett, hogy nem beszéltek magyarul a magyar állam polgárai.

Akkoriban az utazás még nem volt olyan része az ember életének, ahogyan a telekommunikációs eszközök sem.

Ahol vegyes nyelvű lakosság élt - jellemzően a nagyobb városokban -, ott pedig egy kicsi minden nyelvből tapadt az emberekre. Ez nem azt jelenti, hogy beszélték az adott közegben megforduló összes nyelvet, de annyira igen, hogy a mindennapi érintkezéshez szükséges alap szavakkal elmutogassák, amit akarnak.

Jókai Mór "És mégis mozog a föld" című regényének szereplője, Tseresnyés a XVIII. - XIX. század fordulójába helyezve mondja:

"Akkor még, ha kordoványt akartam venni, rácul kellett beszélnem, más nyelven meg nem értett a bőrkereskedő, ha talpért mentem a tímárhoz, azzal a budai sváb nyelven kellett beszélnem, ha pedig valami dolgom volt a városházán, a deák nyelvet kellett törnöm."

Válasszuk szét a hivatalos szemléletet a közszemlélettől. Van (volt) egy nagyon szűk réteg, amely fontosnak tartotta a környezete nyelveinek ismeretét, hiszen ez alapvető volt az életminőségéhez. A döntő többség (még ma is) nincs ilyen helyzetben. Ebből következően nem ért nyelveket.

Azonban az is két dolog, hogy beszélünk e egy adott nyelvet, vagy meg tudjuk-e értetni magunkat. Ahol a szó lényeges a kommunikációhoz, ott tanulják a szükséges nyelveket. Ahol kevéssé, ott leleményesek.

Elég sok nyelvterületen jártam. A legtöbb helyen beszélgetni (csevegni erről arról) ugyan nem tudtam, de olyan hely nem akadt, ahol a hiány gondot okozott. A8 alapvető megértés elsősorban az akaraton múlik, természetesen ekkor nem a választékosság, hanem az elemi információcsere a fontos.

Kevert nyelvű településeken és környékükön mindenki annyi féle nyelvet és annyira ismer, hogy a kommunikáció aránylag zökkenőmentes legyen.