Honnan származik a katonaságot átható kényszeresség és toxikus maszkulinitás? Mi ennek a lélektani alapja?

A meneteléstől kezdődött és az ókori római katonaságban már külön kiképzési gyakorlat volt az egyenletes menetelés. A feljegyzés Vegetius (Publius Flavius Vegetius Renatus, ~385~450), a Római Birodalom tisztviselője, író és orvos "De re militari" (vagy "Epitoma rei militaris") című több kötetes művében maradt fenn. Az I. könyvben ismerteti a katonák kiválasztását és azok helyét, a toborzók kiválasztását, a gyakorlatokat és a kiképzést. Vegetius könyve ismert és népszerű katonai kézikönyvként hagyományozódott tovább, még egészen a 19. századig is (!).

Idézet - De Re Militari, I. könyv

"ALAKI KÉPZÉS"

"Az első dolog, amit a katonáknak meg kell tanítani, a katonai lépés, amelyet csak a gyors menetelés állandó gyakorlásával lehet elsajátítani és együtt. Sem a menetben, sem a sorban nincs nagyobb jelentősége, mint az, hogy megtartsák soraikat a legnagyobb pontosság. A szabálytalanul és rendetlenül felvonuló csapatokat ugyanis mindig nagy a vereség veszélye. A közös katonai lépéssel húsz mérföldet kell megtenniük öt nyári óra alatt, és a teljes lépéssel, ami gyorsabb, huszonnégy mérföldet ugyanannyi óra alatt. Ha túllépik ezt a tempót, már nem menetelnek, hanem futnak, és nem lehet biztos ütemben kijelölt."

A díszlépés már egy későbbi változat és katonai bemutatókra, felvonulásokra, ünnepségekre való változat, amit III. Frigyes Vilmos porosz király (III. Friedrich Wilhelm, 1770-1840) a hadsereg modernizálásának előzményei után vezetett be a porosz hadseregben 1813-ban. Majd mára számos ország átvette a porosz oktatási rendszerrel együtt (és más ez a két porosz képzés).

A tisztelgés pedig üdvözlési formából lett olyan amilyen.

.......

[link]

[link]

[link]