Honnan származik a katonaságot átható kényszeresség és toxikus maszkulinitás? Mi ennek a lélektani alapja?

Számtalan olyan felvétel látható a netem, amelyen a katonák különféle görcsös testtartásban állnak vagy mozognak, pl. a vigyázzállás vagy az un. díszlépés elég furcsa látvány ilyen szempontból. De említhetném a tisztelgésnek nevezett ritualizált köszönést is, vagy hogy az alárendeltnek tök fölöslgesen "jelentem" szóval kell kezdenie a mondanivalóját. Elsőre azt mondanám, hogy ezekkel és a hasonló kényszeres megnyilvánulásokkal feleslegesen nyomasztják a katonaságban részvevőket és ezeknek semmi közük a hadsereg voltaképpeni rendeltetéséhez. Inkább szánalmasnak tűnik, hogy ilyesmikkel töltik az idejüket. Ezek a görcsös pózok és maníros megnyilvánulások valamennyire még a katatón skizofrén betegek tüneteire is emlékeztetnek, de lehet, hogy ebben tévedek. De az tudható, hogy pl. az ókor és a középkor hadseregeiben még nem voltak ennyire elterjedve ezek a kényszeres tünetek, és mégis képesek voltak eredményes hadviselésre. Ha ez így van, akkor adódik a kérdés, hogy mikor és miért terjedt el a katonai szervezetekben ez a sok merev, öncélúnak tűnő, kényszeres rituálé?