Miért azokon a területeken volt mindig is nagyon jelentős a nomadizmus (egészen napjainkig), ahol ez az életmód meglehetősen kellemetlen?

(A #8 válaszoló vagyok)

Tegnap kimaradt a válaszomból, hogy csak úgy "poénból" senki sem lesz nomád, mert ahogy Te is, kedves Kérdező megfogalmaztad: "meglehetősen kellemetlen" életforma. Mondhatni a kényszer szüli a nomádot. Ezt gyönyörűen illusztrálja, hogy ha lehetőségük adódott, akkor a nomád társadalmak viszonylag gyorsan (1-2 generáció alatt) áttértek a letelepült életmódra. Néhány példa a teljesség igénye nélkül: a szarmaták és avarok a régészeti leletek alapján a Kárpát-medencei bejövetel után elég gyorsan felhagytak a vándorlással (nagy sírszámú temetők a letelepedett életmódra utalnak); ugyanez mwgfigyelhető nálunk magyaroknál is.

A jelenlegi álláspont szerint a nomadizmus valamikor a neolitikum-bronzkor alatt alakult ki, amikor a letelepült, mezőgazdasággal és állattartással foglalkozó társadalmak periférián (itt ezt nem társadalmi, hanem térbeli értelemben kell érteni) elhelyezkedő csoportjai kénytelenek voltak mindig egyre messzebb hajtani az állatállomanyt, hogy legelőterületeket találjanak nekik. Ennek több oka is lehetett, pl. elsivatagosodás (Mezopotámia) vagy népesség- és/vagy állománynövekedés. Egy idő után olyan nagy lett a távolság, hogy az állattartó közösségek elkezdtek leszakadozni/kulturálisan eltérni a letelepült társaiktól, viszont néhány elem (pl. a téli szállások állandósága és a földművelés) megmaradt. A történelwm folyamán ugyan rengeteg háború volt a nomádok és a letelepedett kultúrák között, de ugyanakkor függnek is egymástól.