A magyar miért szégyell nacionalista lenni olyan mértékben mint ami a többi kelet-európaira jellemző, szlovákokra, románokra, szerbekre, ukránokra stb?

Figyelt kérdés
aug. 27. 12:25
 1/7 anonim ***** válasza:
50%
Gondolom a 45 évnyi szocializmus megtette a hatását és a mai fogyasztói társadalom is
aug. 27. 12:34
Hasznos számodra ez a válasz?
 2/7 A kérdező kommentje:

1


A románoknál is szocializmus volt és mégis vadnacionalisták maradtak.

aug. 27. 12:47
 3/7 anonim ***** válasza:
57%

Mert a média direkt keveri a szezont a fazonnal. Olyan szépen össze tudja mosni a nemzettudatot a nácival, hogy azt még maga Hitler is megirigyelte volna. És ha már csúnya gonosz náci vagy, akkor biztosan csúnya gonosz antiszemita, rasszista és homofób is vagy, mert csak, böff-böff…

Ezért nem csoda, ha páran be is kajálják azt, amit a média előad a témáról, és inkább konfliktuskerülő üzemmódba kapcsolnak, csak nehogy lenácizzák.

aug. 27. 12:52
Hasznos számodra ez a válasz?
 4/7 anonim ***** válasza:
70%

"A magyar miért szégyell nacionalista lenni olyan mértékben mint ami a többi kelet-európaira jellemző, szlovákokra, románokra, szerbekre, ukránokra stb?"

a szlovákok, románok, szerbek, ukránok szemében pont olyan nacionalisták vagyunk, mint ők a mi szemünkben.

aug. 27. 12:57
Hasznos számodra ez a válasz?
 5/7 anonim ***** válasza:
57%
Mert Magyarországon nem él olyan jelentős számú, autonómiára törekvő kisebbség, akivel szemben indokolt lenne idiótának lenni.
aug. 27. 14:03
Hasznos számodra ez a válasz?
 6/7 anonim ***** válasza:
62%

Tipikus esete a túl általánosan feltett kérdésekre nem adható válasznak.

1. Nem minden magyar szégyell nacionalista lenni, sőt nagyon is az. Más magyarok viszont úgy nacionalisták, ahogyan az már nem az, hanem egészen más, viszont ők ezt ismerik nacionalizmus gyanánt.

2. A többi nemzetpontosan ugyanezt teszi, de másképpen is.

3. Két dolog összevetéséhez mindenekelőtt mértékrendszer kell, amivel mérünk, és szabályrendszer, ami alapján a mérést kiértékeljük. A nacionalizmusra ilyen mértékrendszer sincs, ilyen szabály sincs, ahhoz ugyanis minimum ezekben konszenzus kell, különben mindenki mást mond és tart igaznak.

4. Nacionalistának lenni rengeteg konkrét viselkedési tulajdonságot jelent. Csakhogy e tulajdonsággokkal is az a baj, amit előbb írtam, ráadásul e tulajdonságok időben változnak, ahogy minden a világon. Persze a változás mértéke is számít.


Mindezek után, én nacionalista vagyok, de feltehetően alapvetően más, mint sok hasonlóan magát nacionalistának valló magyar (vagy nem magyar). Nemhogy nem szégyellem, de nyíltan hirdetem, mikor ezt fontosnak tartom. És hogy erről más emberek véleménye mi, azt az adott ember minősége alapján döntöm el (ez is egy izgalmas kritérium, de most nem ez a téma). És egyes magyar vagy szomszéd népek hasonló tulajdonságát megértem, elismerem és elfogadom. Másokét esetleg mélyen elutasítom, sőt, van, hogy bűncselekménynek minősítem.


Hogy ne csak az esetleg megfoghatatlan általánosság szintjén beszéljek, vegyük Trianont.

1. Meggyőződésem és józan kutatók szerint Trianon egy végtelenül elfogult hamis diktátum volt. E három szót értelemezem, de előtte le kell szögezni, ezek értelme térben és időben változik, néha nagyon.

A) elfogult volt, mert akkor a francia (nacionalista) szemlélet uralkodott, ami szerint (leegyszerűsítve) minden nép megérdemli a saját államot. Ezt hangoztatta minden szomszédunk. És ennek jegyében vettek el tőlünk magyarok lakta területeket. De ez tekinthető egyfajta túlméretezett revansnak is, amiért Kossuth óta ők hátrányos helyzetben voltak.

B) hamis volt, mert senki nem vette a fáradságot (erős sürgetés ellenére se), hogy törődjön a nemzetiségek elhelyezkedésével. A szomszéd államok ezt akarták, a szomszéd államok felé az Antant elkötelezett volt, más nem számytott.

c) diktátum volt. Trianon egy béketárgyalás volt. A tárgyalás fogalmát kiemelem. Ott a felek egyenlők, legfeljebb kisebbségben vannak. De olyant egy felelős levezető elnök soha nem tehet, hogy a felszólaló képviselővel közölje, hogy meghallgattuk önt, mert mi kulturáltak vagyunk (aza a magyar nem az), de önnek itt szava nem lehet, tehát nem tárgyaljuk, amit kért. Ezt normális helyeken önkényuralomnak hívják, nem tárgyalásnak. Ugyanakkor ott a soha nem látott borzalmak hatása alatt álltak, ami lelkileg mégis indokolt. (aki nem hiszi, menjen el az osztrák-olasz határ hegygerincére és képzelje el, miféle lehetett ott egy ostrom. Vagy menjen el Doberdoba)


A békediktátum után volt egy lelkileg érthető, módszertanában elfogadhatatlan horthysta revanspolitika. 1945 után volt egy mindent a szőnyeg alá söprő látszat-internacionalista politika. 1990 után lehetett volna normális nemzetközi politika, de nem lett a gazdasági fellendülés hamis bűvöletében. Amit e téren a Mi hazánk, korábban a Jobbik csinált, az ténylegesen árt és ártott a valódi megbékélésnek. Az egy szimpla populista politika, sok más téren is rendkívül káros. Azt is érdemes észre venni, azóta eltelt egy évszázad, ami akkor elvileg lehetséges volt, ma már elvileg se. Amúgy megjegyzem, hogy mit hazudik az edélyi politika, egy dolog, de Erdély I. István óta soha nem akart Magyarország része lenni.

Más kárára nacionalistának lenni a rasszizmus egy ága, a higgadt, megértő, de saját értékeinket védő nacionalizmus azonban az öntudat egy jó fajtája.

aug. 27. 15:14
Hasznos számodra ez a válasz?
 7/7 TappancsMancs ***** válasza:
100%
A lepontozott 1-es, 3-as és 6-os egyáltalán nem írt rosszakat, bár a téma sokkal bővebb és kimaradtak lényegi dologok, de azok részleteknek teljesen jók.
aug. 28. 17:15
Hasznos számodra ez a válasz?

További kérdések:




Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!