A kapitalizmus miatt szétstresszeltek, traumatizáltak, depressziósak, szorongók az emberek?

Talán a politika kategóriába kellett volna ezt kiírni - de lényegében igen a válasz.

A kapitalizmus már elérkezett a visszafordíthatatlan válsághoz - szörnyű ami a világban folyik!

A helyzet érdekes. Valóban, a rendszerváltás után az urak halandósága megugrott, amit az erősebb versengéssel magyaráztak. Az előző rendszerben, aki nem akart versengeni, megtehette.

A gyakorlat azt mutatja, hogy a kapitalizmus az egyetlen fenntartható társadalmi/gazdasági rendszer. Na ennek fussunk neki még egyszer:

A kapitalizmusban növekedéskényszer van. Ez azt jelenti, hogy gyorsan feléljük az erőforrásokat és teleszemeteljük a környezetünket.

Ha veszek egy SD kártyát a csomagolás súlya a többszöröse a termékének.

Én egy életen át csapból ittam a vizet. Sok barátom ragaszkodik a palackozotthoz. Elképesztő tempóban termeljük a szemetet.

A logikus kérdésre: Mi a megoldás? Na erre nincs értelmes válaszom.

"Ez a rendszer több kárt okoz mint amennyi jót?"

Nélküle töredéke lenne az életszínvonal. Vannak hibái, de jobbat még nem találtak ki.

Melyik rendszer volt jósagos és humánus?

Rabszolga tartó társadalom az ókorban?

Feudálizmus?

Kommunizmus?

Tény hogy jobb az életminőség, több jogunk van és tovább élünk mint valaha a törtenelemben.

Tévedés a társadalmi rendszerben keresni a probléma okát. Mindig mindenki a kényelmesebb életre törekedett. Az ókorban rabszolgákkal, majd jobbágyokkal, gyári munkásokkal vagy akár MI vezérelte robotok formájában, teljesen mindegy. Voltak különböző civilizációk, azoknak felívelő, stagnáló, majd összeomló időszakaik. Az emberek (főleg akiket eltartott a rendszer) az első két korszakot általában aranykorként élték meg, de az összeomlást azt mindenki végigstresszelte.

Az, hogy a kapitalizmus felívelő szakasza egybeesett az ipari civilizáció utolsó 250 évének hihetetlen fejlődésével, ne tévesszen meg senkit. Nem elsősorban a kapitalizmussal van a baj, hanem az emberekkel, hiszen mi vagyunk azok, akik -minden rendszerben- mindig jobban akarunk élni, többre vágyunk. Ezt a vágyunkat az ipari forradalom tudta a tömegek szintjén egyre jobban kielégíteni. Ehhez a forrást, -a szinte korlátlan energiát- a fosszilis energiahordozók kiaknázásának felfedezése adta meg. Ez egyszersmind a világ nyersanyagforrásainak ipari mértékű kifosztását is biztosította. Csak egy apró baj van a dologban (amit már egyre többen éreznek, még ha nem is tudnak), hogy itt valami nagyon nincs rendben, és ezért stresszelik szét magukat, traumatizálódnak, depressziósak, szoronganak. Ez az aprócska baj pedig az, hogy véges erőforrásokból nem lehet a folyamatos növekedést (fenntartható fejlődés, ha-ha-ha) megvalósítani, mert egyszer kimerülnek a források. Ráadásul az ipari méretű kirablása a Földnek még oly mértékű szennyezéssel is járt, ami a klíma megváltozását hozza, tetézve a biodiverzitás csökkenését, az egyre nehezebben megszerezhető és egyre rosszabb minőségű nyersanyagokon át, a túlnépesedésből (migráció) fakadó félelmeinket. Ja és ne jöjjön senki a fúziós energia (vagy bármilyen más műszaki csoda) adta megoldással, mert ha sikerülne, az csak tovább fogja fokozni a Föld kifosztását, ergo tovább súlyosbítja az ökológiai katasztrófát. Márpedig az ember a földi bioszféra része, bár erről mostanában meg szoktunk feledkezni.

És igen, az összeomlás felé tartunk, vagy már benn is járunk, mindenesetre egy új korszak határához értünk, ezért stresszelünk.

És van okunk rá, hiszen most nem a római, vagy az inka, a maja, az egyiptomi vagy a kínai civilizáció összeomlása a tét, hanem a globális emberi civilizációé.

Mindenkinek további jó stresszelést kívánok valamilyen hűvös, légkondicionált plázában, vagy városi terepjáróban!