Milyen kapitalizmus lenne jobb a bolygónk megóvása szempontjából?

A kapitalizmus alapelveivel van a baj. Egy nem (nagyon) kimondott alaptétel, hogy a föld erőforrásai végtelenek. Ezekből jövőre több terméket lehet létrehozni, mint az idén, már az idén is többet termeltünk, mint tavaly.

Vannak nagyon kis közösségek, amik a nem fejlődést hirdetik, de ezek kicsik és a fejlődő vállalatok eltapossák őket.

Sajnos az alapokat kéne megváltoztatni, hogy ne a termelt mennyiség (igen ez együtt jár a profittal), hanem a globális haszon legyen az értékmérő.

Egyel egy kicsi probléma van: a prfitot azonnal érzem a zsebemen. Azt, hogy hattal kevesebb hüpcét gyártottam, ezt a profitot csökkenti, de lehet, hogy ezzel nagy mértékben járultam hozzá a bolygó egészségéhez.

Ennek egy jól látható esete az alkohol- és dohányipar Az alapanyagot mindkettő az élelmiszer előállításra alkalmas termőföldön termeli meg. (ha nincs szükség a területre élelmiszer termelésre, akkor lehet erdősíteni)

Az előállított termék környezetszennyező és rontja az életkilátásokat. A gyártásukat nem lehet korlátozni, mert az adóbevételek kiesésétől összeomlana a költségvetés (most a nagy lobbi erőt kihagyom).

Saját élmény: Egy általános iskolái osztályban a tanár megkérdezte ki dohányzik. Talán ketten jelentkeztek. Én megkérdeztem, hogy ki tud megkínálni cigivel. Szinte mindenki.

Sajnos sok ilyen termék van, de ezek vannak patás ördögnek kikiáltva. Szerintem az autók számát is meredeken lehetne csökkenteni, ha valamilyen ösztönzővel támogatnák a telekocsit (csak egy gyors ötlet:például olcsóbb parkolás, ha több, mint egy ember utazott az autóban.)

A kapitalizmus alapjait a "közelmúltban" (1917-1989) próbálták megreformálni. Igaz más kiindulásokkal, de egy állam monopol kapitalizmus lett belőle és el is bukott.

Igen kéne egy nagyon nagy reform, de ahhoz nagyon nagy társadalmi támogatás kéne a "néptől" és a pénzemberektől egyaránt.

Köves Alexandra mostanában a fánk gazdaságról beszél.

Herman Daly írása mindenképp fontos, az új paradigmáról: [link]

Mark Fisher arról ír, hogy a kapitalizmus már a képzeletünket is gyarmatosította, ezért nem vagyunk elképzelni ezen kívül mást.

Gyulai Iván szerint a pénzrendszert kéne megváltoztatni, a kamatos kamat helyett negatív kamatú pénzt bevezetni, ami ellehetetleníti a munka nélküli gazdagodást. Ezt egészítené ki azzal, hogy a kvótásítja az erőforrásokat. Tehát megállapítjuk, hogy mely erőforrásból mennyit lehet úgy kivenni a természetből, hogy annak megújulóképessége megmaradjon, és ezt a maximumot nem lehet meghaladni, ez tehát egy bemeneti oldali szabályozás - szemben a jelenlegi kimeneti oldaliakkal, amelyek azért rosszak, mert egyik erőforrásról, szennyezésfajtáról átállnak egy másikra.

A Facebookon van egy Öko-olvasókör, ha érdekelnek ezek a témák, akkor várunk szeretettel.

A gyártás globális központjanazért a távolkelet, mert ott a legolcsóbb gyártani.

A kapitalizmussal kapcsolatban azt kell megérteni, hogy annak célja mindenek felett a profit. Ezzel együtt viszont általában (szabályozatlan piacon) a legprofitábilisabb termelési módszer az, ahol a környezetkárosítás nem szempont. A gyártók a legolcsóbban akarnak gyártani, a fogyasztók a legalacsonyabb áron vásárolni.

Ez ellen csak úgy lehet tenni, ha piacszabályozással büntetjük a környezetkárosítást. Vagyis a környezet szempontjából egy megfelelő mértértékben szabályozott kapitalizmus az ideális.

A túlszabályozás viszont szintén nem jó, mert egy ponton a szabályozó szervezetet ellenérdekeltté teszi (elég nagy befolyást szerez az iparban, hogy proofitérdekeltté váljon). Ezért van az, hogy a legszigorúbban túlszabályozott országok iparai általában egyben a legszennyezőbbek is.

„Senki sem vonja kétségbe, hogy a nyerészkedési vágy, a gyilkos versengés, a munkás kizsákmányolása, a vásárló megtévesztése, az ifjúság megrontása, lénytársaink kínzása, az élővilág elpusztítása rettenetesen rossz dolgok, és hogy aki így cselekszik, az bűnt követ el. Mint ahogy abban is egyetért a vélekedők többsége, hogy ezek azok a tulajdonságok, amelyek a piaci versenygazdaság számára lehetővé teszik a korlátlan növekedés fenntartását; s hogy ez a növekedés az általános jólét, a társadalmi béke és a szabadság egyedüli lehetséges forrása. Tehát a jó cél érdekében, ahogyan azt Keynes professzor, a jóléti közgazdaságtan apostola vallotta, »még egy ideig« rosszat kell cselekednünk. Az ökológiai katasztrófa ennek a veszedelmes nézetnek a következménye. Mert ilyen feneketlen kárt – az emberiségnek, az élővilágnak – ilyen hosszú ideig és ilyen tömeges méretekben csak tiszta lelkiismeretű emberek tudnak okozni, abban a hiszemben, hogy »végső soron« jót tesznek, amikor ártanak.”

Lányi András: Ha tudják, miért nem teszik?

"Megpróbálhatnánk ezenkívül elutasítani azt az életstílust, amelynek a középpontjában a vásárlás áll. Nincs elegendő erőforrás és energia arra, hogy mindenki fényűző fogyasztóként élhessen. Ehelyett sok más módon javíthatnánk mindannyiunk életminőségét.

Az Egyesült Államok és sok más ország társadalma is régóta abban a hitben él, hogy az "életminőség" annyit jelent: keményebben dolgozni, többet fogyasztani, és meggazdagodni. De ha valóban ez tesz boldoggá bennünket, akkor miért olyan magas a stressz, a depresszió, a kábítószer-használat szintje? Mi lenne, ha a gazdaság úgy lenne kialakítva, hogy az emberek kevesebbet dolgozzanak, így több idejük jutna a barátságra, a kikapcsolódásra, a természetre, a művészetek gyakorlására és élvezetére? A kutatások szerint ezek a dolgok teszik valóban boldogabbá az embereket – ráadásul sokkal kevesebb energiát és természeti kincset igényelnek, mint a fogyasztói árucikkek szakadatlan előállítása." Naomi Klein: Hogyan változtassunk meg mindent?