A tudomány orientált emberek okosabbnak képzelik magukat amikor azt állítják, hogy ilyen az emberi természet, önző és kész, és természetes az a sok igazságtalanság és szenvedés ami jellemzi az életét az embernek?

#3 > Tehát a tudománynak nem szabad határt szabni, legyen neki bármilyen hatása is az emberiségre?

Itt szét kell szálazni, hogy a tudomány melyik aspektusáról beszélünk. Nem mindig éles a határ ezen aspektusok között, de bontsunk néhány részre.

Létezik alapkutatás, ami az adott tudomány alapvető összefüggéseit igyekszik feltárni. Mondjuk azt, hogy egy test mozgási energiája egyenesen arányos a tömegével és a sebességének a négyzetével. Ennek határt szabni nem is nagyon lehet, nincs is sok értelme, se haszna, se előnye.

Van alkalmazott tudomány, van mérnöki tudomány – ami már inkább kívül esik a tudományon, inkább csak alkalmazza a tudomány eredményeit – amit tud is, érdemes is, szabályoz is a társadalom. Pl. csak úgy nem kísérletezhet valaki egy biológiai fegyver megalkotásán.

Meg van a tudományos kutatások módszertanának is szabályozása. Akármilyen szép és nemes dolog egy gyógyszert kikísérletezni, azt nem szabad olyan embereken végzett kísérletekre alapozni, ami biztosan árt a kísérleti alanyoknak. Akkor sem, ha a kísérleti alanyok önként vállalják a kísérletben való részvételt.

A tudományt nem lehet, nem is kell korlátozni. A tudomány által használt eszközöket, illetve a tudományos eredmények felhasználásának a módját, célját meg lehet is, kell is szabályozni.

~ ~ ~

#9 > Tehát semmiféle jobb irányú változást nem szeretnének elérni (mint például tette ezt az egyház) hanem simán csak alkalmazkodni akarnak mint tegyük fel egy kígyó vagy sáska?

Ez nem feltétlenül a tudomány feladata.

Némi analógia: Az fafaragó szakma a fa megmunkálásával foglalkozik. Jellegéből fakadóan nem foglalkozik fémmegmunkálással. Ezzel nem tagadja a fémek létezését, nem azt állítja, hogy nincs szükségük fémből készült tárgyakra. Ilyet sem a fafaragó szakma, sem a fafaragók maguk sem állítanak. Egyszerűen csak nem ez a feladata, ezt a feladatot meghagyja annak a szakmának, ami meg kimondottan ezt tűzte ki saját területének.

A Kresz sem foglalkozik az emberrablással. Nem azért, mert a Kresz megalkotói ne tartanák ezt fontosnak, vagy tagadnák ezen bűncselekmény létezését vagy súlyát. A Kresz a közlekedéssel kapcsolatos szabályozást gyűjti össze, ez a feladata, az emberrablással meg foglalkozzon egy másik jogszabálygyűjtemény (pl. a Btk.).

Ugyanígy a tudomány a világ jelenségei közötti összefüggéseket tárja fel, hogy mi mivel, pontosan hogyan függ össze, minek milyen következménye van. Nem foglalkozik erkölcsi kérdésekkel, ezt meghagyja a filozófiának vagy a politikának, társadalomnak. Nem foglalkozik elérendő célokkal vagy elkerülendő dolgokkal, ezt is meghagyja az élet más területeinek. Maximum segíthet abban, hogy felmérje, hogy az élet más területei által kitűzött célokhoz egy adott eszköz hozzásegíthet-e vagy sem.

~ ~ ~

> A tudomány gyakorlatilag elkönyvelte az embert egy önző egoista haszontalan lénynek

Nem. Nincs az a tudomány, ami ebből az alapvetésből indulna ki. Legfeljebb a tudomány ezen a téren annyit tud tenni, hogy fel tudja mérni, hogy az, amit az emberek egoizmusnak tartanak az milyen elemibb, önmagában is jól megfigyelhető tulajdonságokkal függnek össze, és maximum meg tudja mérni, hogy ezek alapján az emberek mennyire egoisták. De a tudomány nem mondja azt, hogy ez jó vagy rossz, ezen kell-e változtatni vagy sem. A tudós, mint ember persze mondhat ilyet, csak azt már nem a tudomány nevében teszi. Meg a politikus, meg a tanár, meg a pap, meg a filozófus, meg a társadalom mondhatja ezt, hogy ezen sürgősen változtatni kell. A tudomány itt is csak annyit tud mondani, hogy egy adott konkrét eszköz erre alkalmas vagy sem.

Mondjuk a tudomány meg tudja állapítani, hogy az emberek túlsúlyosak. A társadalom, meg a politika tudja célként megfogalmazni, hogy vigyük lejjebb az emberek átlagos testtömegindexét. A tudomány annyit tud tenni, hogy megmondja, hogy pl. az olimpikonoknak nyújtott extra támogatás mennyire korrelál az olimpiai aranyak számával, és az mennyire korrelál az emberek testtömeg indexének változásával. Ugyanígy a tudomány – ha van elég adat – meg tudja mondani, hogy a jó minőségű futópályák, tömegek által igénybe vehető focipályák száma mennyire korrelál az emberek sportolási szokásaival és az mennyire a testtömeg index változásával. Vagy a tudomány meg tudja mondani, hogy a benzin ára mennyire korrelál az autózási szokásokkal, és az mennyire a testtömeg index változásával. Aztán a politika majd ezek alapján meghozza a döntést, hogy más hatások figyelembe vételével melyik eszközt fogja bevetni a cél érdekében, a költségvetésben növeli az élsport támogatását, focipályák építésére ír ki pályázatot vagy az üzemanyag járulékait növeli.

Szögezzünk valamit le! Egy dolog a valóság, és alapvetően más dolog, hogy abból ki mit olvas ki. Mivel az ember sokféle, ezért semmi meglepő nincs abban, ha valakik teljes sületlenségeket mondanak valóságként.

Az is egy gyakori (nyilvánvaló) jelenség, ha valaki azt képzeli, egy okosabb ember lenézi, mert nem érti, amit az illető mond. Ezt egyfajta felsőbbségként éli meg, holott ez egy szimpla félreértés.

> Ezen kutatás például azt mondja, hogy az autizmussal rendelkező embereket “túl” becsületesek. Patologizálja a becsületességet.

Itt megint válasszunk szét két dolgot.

Van egy tudományos kutatás. Annak nem az a címe, hogy az autisták túl becsületesek, hanem az, hogy „Right Temporoparietal Junction Underlies Avoidance of Moral Transgression in Autism Spectrum Disorder”. A kutatásra link is van az általad beidézett cikk első mondatában. Lásd: [link]

Ennek a lefordítására nem vállalkoznék, de amennyire futólag ránézetem a kutatás alapvetően összefüggésekről beszél, a különbözőségről autisták és neurotipikusak között, ezen különbség mibenlétéről, okáról. Nem mondja azt, hogy az egyik jobb lenne a másiknál, csak annyit mond, hogy van itt egy különbség.

És van egy médium, egy weboldal, kvázi egy újság. Ez a médium adta azt a hangzatos címet a cikkének, hogy „az autisták túl becsületesek”. Nem a tudomány mondja ezt, hanem a médium. Ami a cikkben van az nem a tudományos kutatás objektív bemutatása, hanem annak a szubjektív, részrehajló nézőpontú értelmezése. Amúgy a médium az autista emberek közössége, a céljuk az autisták eltérő nézőpontját, tudását, tehetségét, kreativitását mutassa meg, hirdesse azt, hogy ez a különbözőség nem feltétlenül hátrány vagy hiányosság, hanem lehet előny, érték is.

Nos ha egy autista mondja azt, hogy az autisták túl becsületesek, abból én nem azt olvasom ki, hogy a becsületesség lenne degradálva vagy patalogizálva, hanem ez számomra az autistáknak szánt dicséret, az autisták piedesztára emelése, az autisták – fogalmazzunk úgy – morális nagyságának a hirdetése. Ezzel most lehet persze egyetérteni is, meg egyet nem érteni is, de tény, hogy ezt nem a tudomány mondja, hanem egy autistákat felkaroló közösség weboldala, így tágabban értelmezve a társadalom, illetve annak egy része.