Milyen meggyőző bizonyítékot kínál a tudomány a machiavellista világkép ellen?

Miért lenne alantas?

Az èsz és az érzelem kiegészíti egymást optimális esetben.

Nem kell az egyiknek elnyomni a másikat.

Van egy barátod és hátba szúr mert az érdeke azt diktálja.

Egyszerűen félre tette az érzelmeit és hozzot egy ésszerű döntest?

Ez jobb? Nem fordult ellenes? Ha mindenki ilyen lenne, sokkal rosszabb lenne a vilag

Hát, mondjuk az összes létező pszicológiai és kultúrantropológiai megfigyelés a kőkorszaki szinten élő törzsekről, mivel náluk a machiavellista attitűd egyáltalán nem létezik, illetve legfeljebb az idegenekhez viszonyulnak így.

Mchiavellizmus gyakorlatilag az, amikor valaki elvből él szociopataként, feltétlezeve, hogy "úgyis mindenki az", mindenféle "farok csóválja a kutyát" logikával minden jóba belemagyarázva, hogy "de biztos érdekből csinálja", "de biztosan nem ismeri a természetét", stb.

Az igazolható, hogy az ember a természete szerint nem szociopata, a machiavellizmus állításai viszont nem. Például... "valaki azt mondja, hogy ő sosem csalna meg senkit, aztán olyan szituáció keletkezik, hogy mégis megteszi", itt adott két csoport: az egyik megteszi, a másik nem, a machiavelliste pedig csak úgy kijelenti, hogy "ja, hát csak nem volt olyan szituáció"... milyen? Amikor megtette volna? Hát olyan tényleg nem, ugyanis nem tette meg, de mivel akarod bebizonyítani, hogy a külső körülményeken múlt?

A Homo sapiens összes közösségi tencenciáira ráfogni, hogy "ja hát érdekből", ez is min alapszik, hát semmin. Ez ugyanaz a saját tekintélyre hivatkozás, ismerősökre hivatkozás, pszichopatákra hivatkozás. Ez bizonyos szubkultúrák elmebetegsége (eredetileg talán az arisztorkráciáé), és valakinek az az ötlete támadt, hogy ja akkor ez biztosan "az" emberi természet.

A tudományban az állításnál van a bizonyítás terhe, nem a cáfolatnál. Bizonyítsd be, hogy nem válhatnék pillangóvá ;)

#23

A machiavellista sem csal meg senkit, ha az nem áll érdekében. Sokszor pedig a machiavellistának sem áll érdekében. Nem attól leszel machiavellista, ha mindig energiát fevcelsz abba, hogy másokat átcsessz. Machiavelli sem írta egyszer sem, hogy a cél az lenne, hogy másokkal kitoljunk.

1 és pont. Nem. Plusz erkölcsi kérdést csinálsz belőle(aki önzö jogom van-e atcseszni?) ami ellentmond a machiavellizmusnak.

2 itt az egyensúlyt kell megtalálni. Ebben a nehézség hogy nincsenek biztos igazságok és módszerek. Az élet bonyolultabb ennél.

Egy alapvető félreértés hogy bármilyen világkép tudományos kérdés lenne.

Illetve elég jó válaszokat kaptál úgy látom

Kérdező azt hiszem, nem arról van szó, hogy "nem bízol", hanem sokkal inkább arról, nem érted a fogalmat.

Egyébként a filozófia tudomány, nem is akármilyen. Hogy sarlatánok miképpen és mire használják, őket minősíti, nem a filozófiát.

Két fogalom keveredik. Az élőlény viselkedését az evolúciós szabályok vezérlik. Az ugyanis (mármint az evolúció) az élőlény túlélését szolgálja. Mindig. Azonban az ember ezen felül még az egyetlen akarattal bíró élőlény. Ebből pedig következik, hogy ismeretei alapján dönt a cselekvéséről az evolúciós szabályokat akár (ideiglenesen) felülírva. Az akarat a tudat egy magasabb szintjének, az éntudatnak a következménye. Emiatt az embert nevelik, tapasztalatai alapján lesznek ismeretei is és érzelmei is. Ezek együttese alapján pedig cselekszik, mégpedig (gyakran a tudata ellenére, azaz udat alatt) az evolóciós szabályok szerint. A jótétemény, a csoportérdek figyelembe vétele nem a hülyeség jele, hanem a magasabbrendű gondolkodásé, ugyanis az ember társas lény, képes felérni ésszel, hogy egyes esetekben ez az előnyösebb neki hosszú távon. A buta ember jellemzően (nagyon) rövidtávú, míg az okos hosszútávú, akár élethosszig tartó érdekeit tartja szem előtt.

Az érzelemdús ember pont az ellenkezője kérdező annak, amit gondolsz róla. Az érzelem ugyanis olyan belső tulajdonság, ami gazdag tudású embereknél alakul csak ki széleskörűen, és ezt leginkább jellemnek, értékrendnek érdemes nevezni. Persze nem a pillanatnyi, gyakran hamis érzelmekről, különösen nem a megjátszott érzelmekről beszélek. Ezek kevés ismerettel rendelkező meber megtévesztését szolgálják gyér előnyökért. Érzelemdús, nagytudású ember ilyent azért nem tesz, mert tudja, hogy azok az előnyök milyen silányok és rövidtávúak.

A machiavellista világkép egyébként ferde gondolkodású (ténylegesen létező, de tudható miféle okból létező) emberek gyatra indoklása a saját cselekvésük magyarázására és igazolására. Az a világkép számos valós szabály következménye, de nem veszik tudomásul, hogy ezeket egyéb szabályok felülbírálni hivatottak a megfelelő esetekben. Mert az élet kissé bonyolultab annál, ami itt fentebb elhangzott.