Az emberek jelenleg kulturálisan, morálisan visszafele fejlődnek a törzsi korszak felé?

Az még a jobbik eset lenne.

Sajnos degenerálódnak, intézményesen idiotizálódnak.

Nem, és a kérdés alapján szerintem nem érted se a "törzsi szintet", se a civilizációt.

Törzsi kultúrákban az egész törzsön belül kb. olyan jó viszonyok uralkodnak, mint ma egy mintacsaládban, rokonságban... szóval oda max. előre tudnánk fejlődni, mert amíg mi általában néhány embert tekintünk igazán hozzánk tartozónak (vagy sokan éppen senkit sem), ők egyszerre 50-150-et!

Náluk csak az idegenek felé alacsony az empátia, de ott is kultúránként változó, hogy mennyire. Mint minden csoportban élő emlősé, az ember viselkedése is érthetetlen, ha nem tudod, mennyire meghatározó benne a mi/ők kettősség, a csoporton belüli és kívüli fajtársak éles megkülönböztetése, amit ténylegesen megszüntetni nem lehet, de sokféle mederbe lehet terelni.

A civilizáció csodája egyáltalán nem az, hogy milyen jók vagyunk egymáshoz, hanem az, hogy vadidegenek élnek együtt (vagy legalábbis egymás mellett) anélkül, hogy mind agyonvernék egymást, mert az igaz, hogy a törzsi korszakban a szomszédos falvak gyakran úgy jártak egymással háborúzni, mint ma focimeccsre. Ilyen szempontból senki nem foghatja ránk, hogy nem vagyunk a törzsi szint fölött, mert ha kőkorszaki emberekből összezártál volna 30 idegent egy terembe, akkor negyed óra múlva nem biztos, hogy lett volna túlélő.

Ha "az emberek" alatt a nyugati/globalizálódó kultúrát vagy a magyarokat érted, akkor valóban már a munkásosztály megjelenése óta jelen van, és az elmúlt 100 évben teljesen össznépivé is vált egy kulturális hanyatlás (leginkább a generációk közti kultúraátadás gyengülésével, és talán kisebb részben a mesterkélt, diszfunkcionális popkultúra térnyerésével), ami annyit jelent, hogy az emberek fejében egyre kevesebb vagy legalábbis egyre rosszabb minőségű kulturális minta áll rendelkezésre, márpedig a Homo sapiens számára ezek nélkülözhetetlenek, ezek nélkül hülyék vagyunk a leghétköznapibb emberi dolgokhoz is, elakad a személyiségfejlődésünk, stb. Az egész fajunk a kulturális mintákra épült, azok nélkül majomnak is buták lennénk.

Általános morális hanyatlásról viszont nehéz lenne beszélni, ugyanis talán még soha nem érvényesült ennyire az a (nyugaton eredetileg keresztény) elv, hogy mindenki egyformán embernek számít. Hogyne, sokan ma sem gondolják így, de sosem volt még ennyire szalonképtelen tagadni, akadályozni ezt az elvet. Ahol morális hanyatlás van, az a közösségi szint, persze az is nagyon nagy baj, de nem csak az létezik.

A kérdés két fő részét nem keverném össze így. Az emberek régen - és bármennyire is meglepő - de védték, óvták a természetet és békésebb élet volt. És a jelenlegi kutatások inkább azt mutatják, hogy a nagytermelő mezőgazdaság, nagyvárosiasodás és központi hatalom irányítástól kezdődtek a háborúk és gyarmatosítások sorai.

És nem keverném a technológiai fejlődést és az emberek fejlődését. Az ősi életvitel nehezebb volt, mert a vízért is menni kellett valahova, a tűzgyújtás sem egy gombnyomás volt és így tovább... Ez viszont technológiai fejlődés és nem közösségi, emberi, etikai fejlődés. Ez inkább fordítva van, mint a kérdésben, vagyis az ősitől fejlődtünk visszafelé emberileg és lecserélődött technológiai fejlődésre.

Bár ennek egyik része sem folyamatos, hanem szakaszos és váltakozó és nem lineárisan és folyamatosan növekvő vagy csökkenő. Sok mindent kivívtunk eddig is, csak elvonja az emberek figyelmét a sok külsőség (nyilván bővebb téma).

De a kérdésedben a "kulturális" fejlődés közhiedelem szerűen összecserélődik a "technológiai" fejlődéssel. Az ősitől máig a technológia fejlődött bár szakaszosan és voltak visszaesések, de fejlődött. Ez nem azonos a kulturális fejlődéssel. Bárcsak azt mondhatnánk, hogy a mai társadalom kulturálisan annyit fejlődött, mint a technológia, de ezeket nem keverhetjük össze, mert nem azonosak.

Az ősi társadalmakról néhány szót...

Az ősi népsűrűség bár nagyobb volt, mint a közhiedelemben, de elég nagy területek álltak rendelkezésre, ami részben hátráltatta, részben fölöslegessé is tette a nagyobb és szervezett konfliktusokat, nem volt szükség mások területét és forrásait megsérteni. A barlangfestmények is többnyire állatokat, vadászatot és sok szimbólum karaktert ábrázolnak és nagyon ritka kivétel az emberek közötti harc megjelenítése. Van egy kevés, de egyáltalán nem jellemző. A háborús barlangfestmények viszonylag a későbbiek és ritkák. Némi példa azért ezekre...

Morella la Vella sziklamenedék, Castellón tartomány, Spanyolország.

Ie. 7400 a dátum. (Át van rajzolva, mivel rosszul kivehető az eredeti.)

[link]

[link]

[link]

Szaharai sziklafestmények, Tassili n'Ajjer, Algéria. 15 000 (nem elírás) festményt és vésetet találtak, amiből akad néhány tucatnyi (!) harci jelenet is. Öt korszakot fognak át az ie. 10 000 és ie. 1000 között.

[link]

[link]

De többnyire ilyeneket látunk ott is:

[link]

[link]

[link]

[link]

Ez a háborús kérdéskör vizsgálata persze nem fedi le az emberi élet teljességét, viszont a korai embereknek sokkal kevesebb időt kellett az élelem megszerzésére fordítaniuk (a közhiedelemmel ellentétben) és több idejük volt egymásra és közös munkákra a lakóhelyeiken. Az ősi emberek sokkal kevesebb időt töltöttek munkával mint az ókoriak, és a középkorra és mára még tovább csökkent.

A mai bennszülött népek között is olyanokat láthatunk, hogy a nőket és férfiakat egyenlőnek tartják, nincs ilyen hierarchia. Ha valamiből túl sok van neki, akkor odaadja valakinek és olyat is megfigyeltek, hogy a vadászok nem a saját zsákmányukat fogyasztják, hanem egymásnak adnak helyette, így mindenki kap ennivalót valakitől. Létezik olyan mézgyűjtő szokás is, hogy a magas fákról lehozva a mézet a földön hagynak egy keveset a fára mászni nem tudó állatoknak. És sok hasonlót láthanuk közöttük. Jellemző a faluban központi tér, ahol mindenki ott tud lenni és a fontos döntéseket közösen hozzák.

Ez viszont nem egyirányú fejlődés vagy hanyatlás kérdése és nekünk is vannak jó szokásaink, mint az ünnepek amiket egyesek furcsa képzetekkel "támadnak" és mindenféle negatívumhoz próbálják társítani. Manapság megfigyelhető általában is a kultúránk és társadalmunk alapvetően pozitív kritériumait illető és a felbomlás felé mutató kritkák terjedése, mint a család, nemiség, ünnepek, nemzeti identitás, nemzetállamiság, stb. Például még a nemzeti zászlók is tiltólistára kerültek az emojik között, sajnos nem vicc.

Van sok jó fejleményünk is, mint a nők választási joga és egyenlősége, a rabszolgaság is a múlté, tiltott a gyerekmunka és lehet iskolába járni, stb, stb. Szerintem az embereket túlzottan lefoglalja a közösségi haladás az egyéni rovására. Mert az jó, ha közös jogokért kiállunk, hallatják az emberek a hangjukat egyenlőségi kérdésekben (stb), de az egyén fejlődésének kérdése hiányzik a ma társadalmunkból.

Régi feljegyzésekben például a történelmet és az emberiség korszakait teljesen másképpen értelmezték és nagyon régen is használták a "vaskor" kifejezést, de az ősi társadalmak emberi korszakokról beszéltek, míg mára ez is külsőség lett, és ma a "vaskor" egy tárgyi időszakot jelent. Amúgy mindkét használata rendben is van, ezzel semmi gond, csak jelenleg nem hozzátettük a régészeti-történelmi jelölést, hanem lecseréltük ezeket. És ez tetten érhető sok minden másban is. Ősibb időkben emberibb felfogásmódokban szemléltek, az ókori görögöknél a tudományok egy egységet alkottak, míg mára szét vannak választva, és ma meg amúgy is leginkább a technológia fejlődését nevezik többnyire "fejlődésnek".

Ez viszont mindig rajtunk múlik és nincs előírva semmi és ezek inkább hullámzó történetet mesélnek el.

Ez sztereotípiákkal van tele ebben a formában...🙂

- "Lehetett olvasni viszont olyanról is, hogy erőszakosabb, primitívebbek voltak ezekben az időkben az emberek"

Na igen... Lehetni lehet róla olvasni, de egyoldalúan kiemelnek dolgokat, miközben az előbbi példában is - és nem véletlenül írok adatokat (tényleg) - ami egy nagy számú statisztikai eset és egy konkrét példa az ie.10 000-ie.1000 közötti szaharai sziklarajzokról. Amiknél a 15 ezerből pár tucat ábrázol emberek közötti erőszakot. Az nagyságrendileg 0,5%! Néha lehet olvasni egy-egy nagyobb számú egyén temetkezéséről is, ahol a fele erőszakos halált halt, de az nem általános leletanyag, viszont sokan akként kezelik és adják tovább.

- "primitívebbek voltak ezekben az időkben az emberek"

Autójuk tényleg nem volt, de ez technológia. Az egyszerű életmód / technológia nem egyenesen arányos az emberi értelemben vett fejlettséggel, szociális viselkedéssel (stb). És az embereknek annyira "be lett vezetve" a "fejlődés" mint technológia, hogy azt hiszik, hogy az emberi fejlettség azonos a technológiai fejlettséggel. Pedig nagyon nem azonos. Az ismert "primitív" kifejezés ne tévesszen meg, hogy miket írnak vele körül és sugallva valamit. Ugyanilyen a "törzs" kifejezés is, amit történészek egy zavaros és homályos fogalomnak tekintenek és inkább kerülik ahol lehet. Mert az embereknek van a "törzs"-ről egy képzetük, miközben az ókori Görögországban az Akropoliszt görög törzsek építették! Csak az emberek könnyen becsapódnak és félrevezetődnek fogalmaktól...

- "és nagyban a szükségletek kielégítése határozta meg pillanatnyi viselkedésüket, hangulatukat."

Ez valójában elképzelés. 🙂 Ilyenkor az embereknek filmek és rajzfilmek sugallatai ugranak be, amik persze teljesen tévesek. Az ősi embertársaink a szükségleteiket valójában sokkal kevesebb időráfordítással meg tudták oldani. Egy ősi vadász és növény gyűjtő a kísérleti régészet szerint legfeljebb 2 havi kemény munkával egy család éves élelmét elő tudta állítani.

- "Meg a csimpánzok (legközelebbi rokonaink) sem éppen idilli hangulatban élnek."

Ez is elképzelés és tévinformációk halmaza. 🙂

Live Science

"Összességében az agresszió a mindennapi életük kis százalékát teszi ki" - mondta Wilson, hozzátéve, hogy "viselkedésünk hatással van rájuk, de nem úgy hat rájuk, ahogyan azt az emberek a múltban sugallták, ami agressziót eredményez"

( [link] )

Az állatvilágban végeztek átfogóbb felmérést, amiben 3000 emlősökről készült tanulmányt néztek át, és csak a fajon belüli erőszak 3-4%-át találták, és csak eltérések vannak a fajok között.

"Persze ettől eltekintve lehetett békés a hangulat a törzsi időkben pont azért mert nem volt akkor küzdelem az erőforrásokért egymás közt és jutott mindenkinek."

Az inkább a sztereotípiák ismétlése... A paleolit embereknek nagyon jó és választékos táplálkozása volt, csontozatuk is ennek megfelelően erősebb a miénknél. A betegségek gyakorisága is máig nagyságrendileg folyamatosan nőtt. A paleolitban volt mit enni és csak részleges inséges időszakoknak voltak kitéve. A nagytermelési mezőgazdaság megjelenése után váltak gyakoribbá a betegségek és fizikum is gyengült. Ez a leletanyagban ott van.

ma 14:50 Kérdező:

"Lehetett olvasni viszont olyanról is, hogy erőszakosabb, primitívebbek voltak ezekben az időkben" -- melyik időkben? A kőkorszaki törzsekről annyit tudunk, amennyit 19-20 századig teljesen elszigetelt kőkorszaki törzsek ezrei tanítottak/tanítanak nekünk, mert ezekről tudományos igénnyel elég biztosan meg lehet állapítani, hogy összességében nem különböznek a tízezer évvel ezelőttiektől. Lehet, hogy időnként vannak modern nyugati szemmel hajmeresztő szokásaik, de törzsön belül nincs elnyomás, küzdelem a javakért vagy bármi, amit "civilizálatlannak" lehetne bélyegezni. Pont azért, mert ilyen primitív kulturális szinten (ami a tudati szintet, az egó sziládrságát is behatárolja) a törzs csak hibátlan egységként működik, homogén egyenkultúrával, máskülönben szétszakad (jó esetben két működőképes törzsre).

Idegenekkel vagy szomszéd törzsekkel szemben gyakran primitívebbek voltak, igen. Nálunk sokkal rosszabbul kezelték az indulataikat házon belül is, igen, de ez a törzsi élet, hanem többé-kevésbé a 19-20 század előtti civilizált korok általánossága is volt. A mi kultúránk indulatkezelése igazából kivételes (még egyszerű emberek szintjén is), de ennek megvan az ára, mivel lényegében csak magunkba fojtjuk, kb. gyereket a fürdővízzel együtt.

A csimpánzoknál az tudomány (etológia) állása szerint egyaránt *sokkal* magasabb a csoporton belüli és kívüli agresszió szintje is, mint a Homo sapiensnél. Attól, hogy teljes génállományt tekintve a legközelebbi rokonunk, még nem lesz a természete is a hozzánk legközelebb álló. A csimnpánz annyira agresszív, hogy háziállatként tartva kölyökkora után meg kell szabadulni tőle, mert még annak is nekimegy (mindegyik!), aki családtagként tartotta.

Az "ösztönvilág" (magyarul az emberi természet, ami egyáltalán nem csak ösztönökből áll) tényleg semmit nem változott. A kultúra változott, ami az emberi természet tendenciáit a legváltozatosabb medrekbe tudja terelni. Laikusként mindenki fantasztikusan alábecsüli a kulturális minták hatását a személyiségfejlődésben, gondolkodásban, mindenben. Az igenis a kultúra hatása (meg persze a szociális kontextusé is), hogy ha jól fejlett felnőttként bemész egy terembe 30 idegen közé, akkor nem leszel sík ideg, nem válsz agresszívvé, stb., és legfeljebb akkor üt be a xenofóbia, ha számodra vadidegen kultúrából, szokatlan rasszból származnak.

"Tehát ha a civilizációnk hirtelen megszűnne akkor szemvillanás alatt változna át ősemberré az ember, a civilizációs tanítások mintha sosem léteztek volna." – nem, akkor szűnne meg szemvillanás alatt, ha a következő generációnak nem volnának szülei sem. Az érdekesebb kérdés, hogy civilizált szülőktől kiindulva milyen speciális törzsi kultúrák alakulnának ki a megszűnt civilizáció után, és idővel elveszne-e minden civilizációs hagyaték vagy nem. (A mindenféle "pszotapokaliptikus" fikció pl. gyakran ezzel foglalkozik.)

"Átvette a hatalmat a tudományos, technikai, hasznossági, gyakorlatias sivárság." -- ami a legjobban átveszi az uralmat, az ma már a popkultúra, aminek ugyan vannak igen hasznos elemei is (hiszen sok minden jó abból is, amit pénzért csinálnak), de összességében diszfunkcionális. Ennek egy jó része nem tudományos, technikai, se nem hasznossági, gyakorlatias, főleg, ami a hétköznapi emberi dolgokat illeti – azokban gyakran simán csak gagyi. (Pl. a gyereknevelési kultúránk mára végleg elesett, gyakorlatilag kihalt.) Annyiban van igazad, hogy a probléma egyik (!) gyökere a 19. századra kicsúcsosodott ultraracionális gondolkodás volt, és ahhoz nyilván kötődött a természettudományos, haszonelvű, az emberi természet realitásait tagadó (vagy éppen történelmi elmebajként értelmező) gondolkodás.