Az élet egy rákfene?

Nem.

Valójában fogalmunk sincs, mi az élet és mi az univerzum. Számtalan jobb-rosszabb ötlet van, van amelyik ésszerűnek hangzik, van amelyik nem.

Nem kell ezt túllihegni: a mi dolgunk benne annyi, hogy most ebéd után megigyunk egy kávét.

Békés, élettelen univerzum?

Hát igen, egy kihűlőfélben lévő barna törpéhez viszonyítva valóban forrongónak, eseménydúsnak tűnik az élet.

Ezt az életet egy hidrogénbombánk -hatótávolságon belül- seperc alatt egyszerre több módon is képes semmivé tenni.

A kis hidrogénbombáink nyamvadt parányok a csillagokban zajló hidrogénfúzióhoz képest.

Aztán vannak a szupernovák, nagyságrendekkel nagyobb energiafelszabadulást produkálnak, de ha úgy adódna, ezek sem tudnának kívül maradni egy méretes fekete lyuk eseményhorizontján, márpedig az oda bejutás mindennek nevezhető, csak békés folyamatnak nem.

Szóval nyugi, ahogy Univerzum úr írta 13 óra 18-kor, görcsparányok erőlködése az élet, csak nekünk fontos, ezért nekünk magunknak kell vigyáznunk rá. Más nem fog.

6.: Tudásunk szerint kb. 8-9 milliárd évig úgy létezett a Világmindenség, hogy még nem volt benne élet. Egyetértek azzal, hogy a halott Világegyetemnek ez idő alatt nem volt se értelme, se célja, csak egyszerűen létrejött és létezett. De mit változtatott ezen az, hogy kb. 4 milliárd éve kialakult az élet? Hogyan és milyen értelemmel ruházta volna fel ez a Világegyetem létezését? Ezt nem vágom.

Vsz. az immár életet hordozó Mindenség létezése továbbra is értelmetlen és céltalan.

Teljesen egyetértek! Az élet felesleges szenvedés és az hogy mi emberek öntudattal rendelkezünk ez még pokolibbá teszi a létezés élményét. Ez az egész társadalom meg minden amit tudunk/kitaláltunk csak illuzíó az agyunk szüleménye és sajnos bele vagyunk kényszerítve ebbe a rendszerbe.

Semmi értelme az egésznek minden mozzanatunk felesleges.

Az életben a szenvedésből sokkal de sokkal többet kapunk mint az élvezetből és ebben az a legrosszabb hogy nincs semmilyen mögöttes cél ami miatt megérné szenvedni mert meghalunk és akkor már ugyis mindegy minden.

De persze még duplán kib@szott velünk az univerzum mert a túlélés belénk van kódolva és ritka az olyan ember aki ellent tud mondani az életösztönnek sajnos én sem vagyok azon erős emberek egyike így hát marad a szenvedés egy élethosszig amit persze megpróbálok lerövidíteni az életmódommal :D