Az iskolai bullying az a természetes szelekció része és az embereknél ez programozott dolog?

Azért az ősi társadalmak se voltak olyan kommunaszerűek, hogy mindenki szeretett mindenkit.

Megvoltak a dominanciaharcok törzsön belül is, és aki magasabb rangú volt, az többet evett, jobb eszközöket kapott a rablott holmiból, meg - nem utolsósorban - nem verte agyon egy alacsony sorú csoporttárs, ha elkapta az asszonyával. (Fordítva inkább megtörtént.)

A csoporttársak fontosak voltak egymásnak a túlélés szempontjából, de korántsem voltak egyenlőek. És aki magas rangú volt, az csak a minimumot hagyta meg az alacsony rangúnak ételből, mindenből. Az alacsony rangú meg ennek is örült, mert ha otthagyja a csoportot, akkor egyszerűen éhen hal, vagy megeszi valami jószág.

A rangsor már akkor se az egyénekről szólt, hanem a klikkekről. Ezek a klikkek már a csimpánzoknál is megvannak. Általában a magas ranghoz szükség volt egy testi erőre és intelligenciára, de nem a legerősebb és legokosabb volt a főnök, hanem aki elég jól tudott szövetségeket kötni csoporton belül. És akkor nem is a 2. legjobb képességű személy lett a 2. számú vezető, hanem a főnök legjobb haverja.

Valószínűleg előfordult, hogy nekik nem tetsző személyt meg is öltek. Ehhez megint csak a csimpikhez nézzünk vissza: ott se csak idegen csoportbelieket ölnek meg, hanem néha egyes hím csoporttagokat is, és utána néha meg is eszik őket.

Nyilván az ősi emberi közösségekben is volt egy szokás, hogy mit kell elnézni a másiknak, és meddig terjedhet az agresszió. De az is biztos (abból, hogy előtte is volt, meg utána is lett), hogy időnként megölték azt, aki valamiért nagyon rosszul festett a csoport vezetőinek szemében. Vagy egyszerűen csak kellett egy csapatépítő tréning, és nem tudtak időben leállni. Aztán ők megtehették, mert felettük nem állt senki.

Azt persze nem állítom, hogy ez ugyanaz lett volna, mint manapság. De jó eséllyel hasonló alapokon nyugodott.

23

Jelenleg nyilván nem teljesen így működik az evolúció, de a régi időkben ez volt az evolúció lényege. Aki veszélyezteti az ember helyzetét csoporton belül, és nem lehet megfélemlíteni, azt meg kell ölni, vagy ő öl meg minket. Mivel a vezető klikk dönt az erőforrások elosztásáról, és ha az ellenfél jut hatalomhoz, akkor mi leszünk azok, akik utolsóként jutnak ételhez a közösből. És ebből adódóan, ha éhen halunk egy rossz vadászidényben, akkor nem fogjuk továbbadni a génjeinket.

A mindkét fél számára elfogadható és hasznos megegyezés, és a szükséges gyilkosság közt időnként választani kellett, úgy gondolom.

Valamint, ha egy csoport létszáma túl nagyra nőtt, akkor már a munkáskéznek se volt akkora becsülete, hogy ne lehetett volna feláldozni valakit, bármilyen okból. Nagyobb csoportban nagyobb is volt mindig az agresszió, és könnyebb volt olyat találni, aki nem volt közeli ismerős vagy rokon.

Nem. Az evolúció nem igazol gyilkosságot és fölösleges ezzel próbálkozni és inkább az evolúció rendes megértése javasolt hozzá.

A természetben nem az erősebb uralkodik, az oroszlán ugyanúgy csak táplálkozik, mint a növényevők és nincs "magasabban" (ezt csak az emberek találták ki). Az oroszlán nem "uralja" a szavannát, nincs semmi ilyen. Ha valamely állat uralhatná a szavannát az inkább az elefánt lenne és nem az oroszlán. :)

A csimpánz és más emlősökkel végzett kísérlet csak 3-4%-os fajok közötti erőszakot mutatott ki, és hát az nem annyira sok. Szóval ne dobálózzunk már "példákkal" úgy, mintha annyira gyakoriak lennének. Kiemelt példákat nem mutassunk be általánosnak - ha így érthetőbb, mert csak magunkat csapjuk be vele.

"Jelenleg nyilván nem teljesen így működik az evolúció, de a régi időkben ez volt az evolúció lényege."

Akkor mára már csak bivalyerős emberekből állna a társadalom, de ez nagyon nincs így - tehát nem úgy volta az. :) Ez elképzelés és amiket felsorolsz a 24-esben azok eléggé vegyes dolgok. Nézzük megy mindet egyenként kifejtve...

26

Te kevered a dolgokat.

Nem uralkodásról szól az evolúció, hanem egyrészt a faj fennmaradásáról más fajokkal szemben, másrészt az egyed génjeinek fennmaradásáról más fajtársak génjeivel szemben.

Pl. az oroszlánok, hiénák, farkasok nem demokratikusan ülnek le vacsorázni, hogy mindenkinek egyenlő adag jut. Hanem az erősebb falkatársak elzavarják a gyengébbeket, ha a zsákmány nem elég nagy ahhoz, hogy mindenki jóllakjon. Még akkor is, ha pont az a gyengébb falkatárs az ügyesebb vadász, és pont az kapta el a zsákmányt. És ha sokáig nem tudnak elég zsákmányt ejteni, akkor bizony a gyengébb falkatárs legyengül, nagyobb eséllyel nem fogja túlélni a rossz időszakot, vagyis nem fog utódot létrehozni. Ez az evolúció.

De még az is az evolúció, hogy az adott területen túlzott sűrűségben élő fajtársak agressziója megnő, és ha lehetőségük van rá, megölik egymást. Itt nem csak a szomszédos farkasfalkákról meg szabályos hadjáratot folytató csimpánzklánokról van szó, tehát amilyen állatoknak nagy foguk van, hanem még a galambok is megölik a szomszéd fészekből kiesett, és az ő fészkükhöz túl közel került fiókát. Eléggé melós dolog, mert a csőrük nem ilyenre való, de azért szorgalmasan addig ütögetik a fióka fejét, ameddig le nem szedik az összes bőrt. És ez mind az evolúció része.

Az emberek tömegtűrése az őskortól folyamatosan fejlődik, de még ma sem végtelen. Utáljuk a buszon vagy moziban tülekedő idegeneket, csak visszafogjuk magunkat (általában), és nem verjük őket pofán csak azért, mert ott vannak. És egyénfüggő, hogy ki mikor fogja elérni a tűréshatárt, valami apró kellemetlenség következtében.

Az emberi történelem is végig arról szólt, hogy csökkenteni akarjuk a túlzott népsűrűséget. Már onnantól, hogy a szomszédok egy túl közeli barlangba költöztek, és majd biztos megeszik a mi mamutjainkat. És még mindig ott tartunk, hogy aki élve maradt, tudott szaporodni, aki meg nem maradt életben, annak a vonala ott véget ért. Ez az evolúció.

Ami természetesen sok vonalon zajlott/zajlik egyszerre, de a fajtársakkal szembeni agresszió is része.

,,Az elefántok fáknak esetek neki és nem egymásnak és a gyerekek nem állatok."

Az elefántok tisztában vannak vele, hogy nekik van a legnagyobb fszuk a szavannán, és a tesztoszterontól felajzott bikák hajlamosak cseszegetni más állatokat. Youtubeon is láttam olyat, hogy megkergetnek zebrákat és oroszlánokat, agyontaposnak krokodilokat, fellöknek aztán megrugdosnak vizilovakat, bivalyokat, orrszarvúkat.

Az emberi evolúció nem arról szólt, hogy ki a nagyobb gyilkos! Nem a gyilkosok maradtak fenn.

Az ősi társadalmak sem azért maradtak fenn, mert sikerült megölni a másikat, hiszen együttműködve is fenn lehet maradni és ez nem kérdéses.

"megkergetnek zebrákat és oroszlánokat, agyontaposnak krokodilokat"

Megint ritka példákat állítunk be általánosnak és alapvető érvelési hiba bizony. Egyszerűen nem igaz és ezek nem A FENNMARADÁS lényegét képezik, hanem szórványos esetek.

Az embereknek túlzottan beadták már, hogy az evolúció a gyilkosságok alapszik és ez nem igaz semmiféle szórványos példák felnagyításával sem! Kár ezen próbálkozni mert ez csak sztereotípia.