Miért tűntek el a világból a 20. század során a társadalmat szabályozó etikettek, normák, szabályok?

#8-nak. Czímzés a 19. században volt, ma címzés van.

Néhány dolog a szabályról. Vannak természettörvények vagy szabályok. Ezeknek feltételei vannak, és nem megkérdőjelezhetők az ember által. Csak legfeljebb megismerhetők.

Vannak az emberek között társadalmi szabályok, ezt mindig emberek alkotják. Aztán vagy erővel kényszerítik a többiekre (sokféle erő van), vagy hasznosságuk miatt apránként egyfajta hallgatólagos konszenzus alakul ki ebből. #9 által említett munkahelyi szabályok szinte valószínűtlen, hogy konszenzusosak legyenek. Ezek a szabályok vélelmek, egy részük nyilván hasznos és szükségszerű, a többi inkább modorosság.

Ahol mindenre van szabály, az pedig a dolog természetéből következően erőből van, és a megfélemlítést (is) szolgálja, körülbelül úgy, te alábbvaló, másodrendő ember vagy, ha nem ismered. Ez a zerőpolitika egyik fontos jellemzője.

Szabályt arra alkotunk, ami praktikus, hasznos, mert ezáltal mindenki (a többség) érti és nem kell magyarázkodni. Minél kisebb csoportot érint a dolog, annál kevéssé fontos. Ettől még lehet létjogosultsága, de nem feltétlenül. Aki pedig azt képzeli, mindenre van és kell szabály, az szolgalélek. Nem, egy önálló ember felismer, improvizál, javít. Nem pedig bemagol. Megtanulunk néhány elemi szabályt, figyelünk és alkalmazzuk a többit. Néha helytelenül? Bizony, és zt minden értelmes ember tudja, ezért nem akad fenn rajta, hanem ha végképp szükséges, kérdez. Udvariasan, mert ez elemi szabály. A kommunikációt ismeretcserére találták fel, nem formális alakiságra.

"#8-nak. Czímzés a 19. században volt, ma címzés van."

Igen, és? Most azt kéred számon rajtam, hogy régen milyen szavakat használtak?

Az igaz, hogy régen voltak a különféle, ma már nem használt megszólítások és volt is belőle kérdező elég rendesen, de ettől még ma is meg tudunk szólítani másokat és nem hiszem, hogy ez nehézséget okozna. Ha néha mégis problémás lenne egy helyzet, az akkor sem a régi megszólítások hiánya miatt van. Ma ez sokkal egyszerűbb, mint anno volt és normál esetben egy megszólítás biztosan nem okoz nehézséget. Mára inkább egyszerűsödött és ha szükség lenne valamire az többnyire csak egy beosztás vagy szakma szerint már megfelelő lesz. Például: "Elnök Úr", "Igazgató Úr", vagy "Igazgató Asszony", esetleg "Dr." vagy alap esetben "Úr" és "Asszony".

De ez ma az egyszerűbb (és régen volt bonyolultabb), mert többnyire elég ismerni az "Asszony-Asszonyom", Úr-Uram" formulákat és a többi esetleg egy beosztással meg is van oldva (az elején meg egy "Tisztelt"). Ez az egyszerűbb és nem a régi. :)

A megszólítások amiket említesz a történelemben a nemességhez és arisztokráciához kapcsolódik és volt azokból a megszólításokból elég sok azért és ha olyan egyszerű akkor melyiket kinek és mikor is kellene mondani? Lássuk, hogy tényleg egyszerűbb volt-e?

• Itt van néhány:

Fenség, Fenséges, Felség, Királyi Fenség, Felséges, Ő Nagyhercegi Fensége, Őfelsége, Kegyelmes, Főméltóságú, Nagyméltóságú, Illusztris Fenség, Őexcellenciája, Méltóságos, Nagyságos, Tekintetes, Excellenciás...

• És az előbbi listát párosítsd ezekkel, mert nem volt mindegy kit hogyan szólítanak:

kormányzó, főkormányzó, herceg, hercegnő, képviselőházi elnök, udvari tanácsos, főispán, főpolgármester, tanár, érsek, bíró, Felsőházi tag, plébános, iparos mester...

A helyzet az, hogy pont, hogy ma az egyszerűbb a megszólítás és régen volt bonyolultabb a kiosztás.

És a történelem van amiben változik és van amiben meg nem változik, szóval azt is érdemes tudomásul venni, hogy éppenséggel miről van szó. Vannak jó változások, és vannak rosszak és vegyesek is, és van olyan ami jó és megmaradt és van ami pedig nem annyira jó.

Egyet is értek 3-assal és én sem bánom, hogy a társadalmi érintkezésekben nem kell egy mesterséges szabályrendszer szerint megjátszani magam. :)

A kérdésed úgy szól, hogy "Miért tűntek el..." és felsorolsz elég sok mindent. A "miért"-re lényegében a történelem ad választ.

És történelmi vonulatában az ilyen megszólítások (stb) a feudalizmusból származnak és az nem éppen volt a nép javára és kedvére, és ezért küzdötte ki a nép a felszámolását a feudalizmusnak, a monarchiáknak és küzdötte ki ezzel együtt az arisztokrácia és nemesi címek és jogok eltörlését is. Ezek eltörlésével szűntek meg a régi hozzá tartozó megszólításformák, szokások és elvárások is (és nem csak önmagában a megszólítások vagy egyéb külsőségek elhagyásáról volt szó). A feudalizmus, a monarchia és az öröklött nemesség eltörlése vonta magával ugyanezen rendszerek merev viselkedéseinek eltörlését, elhagyását is (nagyjából ~1800~1900 folyamán).

• És szerintem érdemes kitérni arra is, hogy ezt mivel keverik össze úgy általában...

• Más a történelem iránti érdeklődés és más a régi rendszerek visszahozása, vagy hiányolása. Ez nagyon nem mindegy azért! Régen egy nagybirtokos nem kevés joggal is rendelkezett a földjén dolgozókkal szemben és nagyon másként mentek a dolgok.

Egy földesúr védte a jobbágyot cserébe a munkáért (plusz persze részt is követelt). És a jobbágy, vagyis a dolgozó nem mehetett máshova dolgozni, nem volt joga hozzá. Ez olyan mintha ma egy nagyvállalat nem engedte kilépni valakit, hogy az máshol és más munkát tanulhasson és vállalhasson, vagyis mintha a dolgozó kénytelen lenne egész életében ugyanott dolgozni. Voltak szökések és vissza is hozták őket.

És voltak példák arra is, hogy a jobbágyok a rossz feltételek és bánásmód miatt elszöktek és egy másik földesúrnál kezdtek dolgozni, a régi nemes úr meg felkutattatta katonáival a szökött jobbágyot és harcokba bocsátkozott a két nemes. Az új nemes védte a hozzá szökött jobbágyot, míg az őt kereső nemes vissza akarta kényszeríteni a saját földjére. És az lett a vége, ahogy a két nemes katonái győztek! Nem mai jog szerint ment! Persze a jobbágynak nem volt több joga az új helyen sem, de valamivel jobb bánásmódban részesülhetett. Na kérdező ez is bőven jelentette azt amit "nemességnek" nevezünk. És ne tévesszen meg a "nemes" szó többértelmű jelentése. A nemes vagy földesúr a jobbágy számára a helyi jogot is szolgáltatta, mint bíróság és rendőrség is egyben, és katonái által követelte ki, kényszerítette ki annak érvényesítését. Na ez is a nemesség alapvető jellemzője!

Valamint a jobbágy gyerekei örökölték a jobbágy státuszt is és ez így ment a feudalizmusban. A nemesek is örökölték a nemesi címet és a jobbágyok is a jobbágy sort. És ez az öröklés jogi státuszt is jelentett! Jog velejárói voltak a birtoklás terén, a mozgásszabadság terén és sok másban is.

• És azzal se keverjük, hogy a nemesek között részben valóban voltak a népért tenni akarók is! Egyszerűen fogalmazva voltak "jó" nemesek is és voltak "rossz" nemesek is. De összességében a nemesség az magánhatalom volt a kisemberek fölött (és nem állami jog).

• A nemesek között akár a magyar, akár más országok történelmét nézzük, valóban voltak nemesek akik a néppel voltak és tenni akartak értük és valóban hősökként emlékezhetünk rájuk! Ezek száma korszakonként és régiónként változott, de tényleg voltak nemesek akik kiérdemelték a "nemes" szó pozitív emberi értelmét (is a titulustól függetlenül).