Miért tűntek el a világból a 20. század során a társadalmat szabályozó etikettek, normák, szabályok?

Egyáltalán nem bánom, hogy a társadalmi érintkezések minden formájában nem kell egy mesterséges szabályrendszer szerint megjátszanom magam.

Az, hogy be volt korlátizva, hogy melyik réteg melyikkel beszélhet pont, hogy csökkentette az intellektuális gazdagságát az eszmecseréknek. Ha úgy érzed, hogy nem tudsz tartalmasan dumálni másokkal az nem az etikett hiánya miatt van (egyébként ma is van etikett, pl. nem mehetsz meztelebül publikus helyre, illik köszönni, stb), hanem mert vagy te magad vagy a társaságod nem ismeretes ilyen témákban. Ezen a felületes szabályok betartása nem segítene semmit.

És nem, nem volt minden jobb régen.

Ha adott "A" szabályrendszer, és azt felváltja "B" szabályrendszer, akkor kétségtelenül az "A" eltűnt. De nem a szabályrendszer, az lesz, míg élőlény lesz.

Az meg nyilvánvaló, hogy minden változik ember esetén szeretik mondani, fejlődik, bár ez nem igaz maradéktalanul. Azonban egy tulajdonsága, például az érintkezési formák, tehát nyilvánvalóan szintén változik. El nem tűnik!

És még hozzátehető az is kérdezőnk, hogy a fogalmakat láthatóan (bár érthető is), de kevered, és egy kalap alá veszel kb minden társadalmi szokásformát, ezért röviden érdemes átfutni. A fogalmakat a neten amúgy is kissé keverik, de alapvetően van két kategória, a felsőbb körök szigorúbb viselkedési előírásai és a közembereké ami egy normális együtt éléshez alakult ki. A köszönés általános emberi viselkedés, míg

ETIKETT

Mint írták eredetileg a királyi udvar szokásait jelenti és nem a mezőgazdaságban dolgozókét. Később persze a közép- és nemesi réteg elkezdte másolni, átvenni és utánozni a felfelé tartozás és törekvés kifejezéseként. De lényegében a királyi udvarok viselkedési szabályairól szólt. Ezeket már 1500 környékén könyvekben rögzítették. Ma is bizonyos körök szokásait jelenti. Az ilyen szokásformák kissé merevek, szertartásosak és szigorúak és idővel változnak.

A francia "étiquette" szóból (1750), mint "-tikett" - "cédula" az eseményen résztvevők rangsoráról.

ILLEM

Ez nem a felsőbb körök dolga, hanem általános mindenki között és legalább országosan egységes (de ma már nagy részt nemzetközi). Olyanok, hogy köszönni másoknak, előre engedni a hölgyeket, és általában ami ma egy kulturált viselkedés. Nem tartalmaz "furcsa" vagy túl merev szabályokat, csak ami a közösségi életben elfogadhatót jelent. Ez a társadalmi érintkezés alapja, a jó modor, a kulturált viselkedés, az udvariasság szabályainak összessége. (És nem kell túlbonyolítani és összekeverni a felsőbb körök nagyon szabályozott etikettjével.)

NÉPSZOKÁSOK

Ez is más. Ezekre példa a húsvéti locsolkodás és betlehemezés.

És érdekességnek, hogy milyen volt a tényleges királyi etikett és szerintem nem akarsz olyat. 😄 Etikett XIV. Lajos király uralkodása alatt az emlékirataiban.

Etikett XIV. Lajos király uralkodása alatt - wiki

"Királyi étkezés"

"A kis terítéket a király szobájában szolgálják fel. A nagy terítéknél a királyi család a királynő előszobájában ül. A hercegnők és hercegnék összecsukható székekre és ülőpárnákra ülve jelennek meg, míg a többi hölgy áll.

Amikor kiadják az asztalterítési parancsot a felügyelő odamegy a király testőrségéhez, egyet kiválaszt közülük és elmegy felszolgálni a „serleget”. Így kísérve a serleg vezetője hozza a hajót (aranyműves zárószalvéták és illatos párnák) /megj: ötvös által készített arany fűszertartó hajó/, ​​míg a serleg többi tisztje ugyanezt teszi az étkészlet többi részével. Aki a hajó előtt halad el, köteles meghajolni. Ezután a végrehajtó visszatér a testőrökhöz, és új kísérettel megy a "szájhoz". A húsételeket ezután az ebédlőbe szállítják. Először a bejáró sétál, utána a maître d'hôtel, majd az első tanfolyamot szolgáló úriember és a többi tanfolyam többi tisztje. Minden fogást három fegyveres őr kísér vállra vetett fegyverekkel. Amikor megérkeznek a terembe, a fogásokat a "készenléti" úr veszi át.

Az első ételt vivő úr megkóstolja, mielőtt az úgynevezett kölcsönasztalra helyezi, amelyet három őr vesz körül. Ugyanez vonatkozik más ételekre is. Aztán a kiszolgáló urak a király asztalához viszik őket, aki aztán magán segít.

Amikor van a nagy szertartás, a hajót a király asztalán jobbra helyezik; az ügyeletes lelkész az, aki leveszi a fedelet, amikor egy kiszolgáló úr jön szalvétát húzni a királynak. 14 őr van az asztal körül, köztük egy állandóan a hajó közelében, egy másik pedig a szolgáló urat kíséri, amikor italt hoz a királynak. A királyt két teljes egyenruhás és felfegyverzett szájtiszt veszi körül, a testőrkapitány a királyi szék mögött áll."

Telejsen igaza van a kérdezőnek, hát nem volt simán átlátható régen? Tökre könnyú dolga volt az ecceri embernek. Ma pl. Mészáros és Tiborcz méltóságos vagy excellenciás úr lenne?

A megszólításokról.

Czimzés tekintetében különbséget kell tenni az írott és szóbeli czimek között. Az utóbbiakra nézve néhány észevételünket im itt közöljük.

A szóbeli czimzéseknek sokkal rövidebbeknek kell lenni, mint az írottaknak. Császárok-és királyokat fölségednek czimezzük; koronaörökösöket s nagyherczegeket fönségednek, herczegeket herczegségednek, grófokat és bárókat méltóságodnak vagy egyszerűen gróf-báró urak, mindazokat, kiknek excellentiás czimre igényük van, excellentiádnak, méltósággal felruházottakat, illető méltóságaik megnevezésével mint ezredes ur, elnök ur sat. az öregebb nemeseket tekintetes urnak is szokás czimezni, amely czim Magyarországban az ügyvédeket s orvosokat is szokja illetni, ámbár újabb időben a cim már nem szokásos, a papokat főtisztelendő s tisztelendő czimmel illetjük, amint kanonokok, plébánusok, vagy káplánokvagy csak növendékek. Minden egyéb férfit ön czimmel illetünk. Nőknél nincs sok különbség, a főbb ranguakat, vagy e ranghoz képest, például grófné, báróné, vagy férjeik hivatalos állásához képest, vagy, mi most legdivatosabb nagyságodnak czimezzük, leányokat nagysád vagy kisasszony czim illet.

Ha egy távollevő harmadikról szólunk, sohasem mondjuk ,ő," hanem mondjuk mindig illető czimét, nehogy jelenlevő ismerőseit sértsük. Ha valaki szüleink után kérdezőskö¬dik, ne feleljünk egy-egy „ur-atyám"- vagy „anyám asszonynyal;" mert ezt nevetség tárgyául vehetnék méltán a megszólítok. Ha a beszédben kapcsolatba hozzuk magunkat má¬sokkal, sohase beszéljünk így: „én és ő," hanem mindig az illetőt nevezzük előbb. Ha azitt elősoroltakat követi az olvasó, sohasem kell félnie, hogy az illem ellen vétene, a gyakorlati életben azonban, a hely- s a szokáshoz képest más czimek is fordulnak elő, melyeket itt elősorolnunk lehetlen, s melyeket kis figyelemmel mindenki elsajátíthat. Különben a fönemlitett czimekre nézve is áll az, hogy ha valakinek rangját nem ismernök, ne alkalmazzuk akármelyiket, tetszés szerént, legkevésbé pedig a kisebbeket, mert az sok kellemetlen helyzetbe sodorna bennünket, hanemi előbb puhatoljuk ki a körülményeket, s azután szóljunk.

(A pesti művelt társalgó, 1872)

Mi azokban az időkben sem találkoztunk volna ezekkel, nem a "köznép" számára voltak kitalálva.

Amúgy a modern időkben is léteznek ezek, de jellemzően politikai/nemzetközi kapcsolati szinten.

A munkahelyemen, mivel vagyonos ügyfelekkel foglalkozunk, többször volt már egész napos előadás-tanfolyam részéről:

[link]

Olyan részletességgel, hogy a társaság összetételétől függően kihez illik szólni, meddig és merre lehet nézni, mennyi a maximum távolság amennyire mehetsz előre/maradhatsz le ha sétálsz valakivel, milyen színeket vehetsz fel stb. MINDENRE van szabály.