Honnan tudják az amerikai katonák a filmekben, hogy milyen kordinátákon vannak, amikor támogatást kérnek a légierőtől?

Egyszerűen bemennek a legközelebbi kocsmába és ott megkérdezik.

A helybeliek általában pontosan tudják, hogy hol laknak! 😆

Egyszerű.

A katonai térképek el vannak látva zóna, illetve koordináta jelzésekkel. Egy ilyen térkép lapozható, betűvel jelölt zónákra osztva.

Vegyünk példának egy szigetet, mint kb a Margitsziget. Ez mondjuk a K zónában van a térképeken, ezért a tiszt fellapozza a K lapot, amely ezt ábrázolja.

Legyen mondjuk a szélessége H(horizontális) 10-13. Ez a sziget két szélét jelöli és ha mondjuk a lépték egy osztás száz métert jelöl, akkor a sziget háromszáz méter széles, a tízes az egyik széle, a tizenhárom a másik széle. A közte lévő távolságokat a tisztnek becsléssel kell felmérni.

Ezt sokszor alkalmazzák a seregben, a távbecslés fontos és gyakorlattal lehet ezt fejleszteni, mert például a lőfegyverek célzási lőtávolságát állítani kell, a célgömb fix, de a nézőkén bizony ha nincs beállítva a megfelelő távolság, akkor ha pontosan céloz a lövész, akkor biztosan nem talál.

Ugyanez van a másik irányban is. Legyen a sziget két végének koordináta értéke V (mint vertikális) 10-40. Ez harminc egységet jelez, az száz méterével 3 km.

Ezt nem tudja felbecsülni, ezért sebesen keres a térképen tájékozódási pontokat, dombot, jól látható épületet, patakot, facsoportot, egyedül álló bazi nagy fát, bármit, ami később útba igazítja.

Ezeknek vagy gyorsan megjegyzi a koordináta számait, vagy felfirkálja a térképre, hogy később ne kelljen sokáig keresgélnie és ezekhez viszonyít, amikor a közelükbe ér. Attól a viszonyítási ponttól hány méterre van az aktuális koordináta, amire a légicsapást kell kérnie.

Mindig elég különben, ha csak ezt az egy viszonyítási pontot jegyzi meg, ha elhagyják, rápillant a térképre és memorizálja a következőt, ami egy kicsit több lesz értékben és onnantól ahhoz viszonyít, abból von le, vagy ad hozzá annyi távolságot, amennyi kell és amennyit már fel tud becsülni.

Ez persze csak egy szemléltető bemutatása a tájékozódásnak, mert különféle rendszereket épít ki minden hadsereg.

Ha elhagyják a szigetet, akkor a térképfüzetében megkeresi a következő zónát és ott hasonlóképpen jár el.

A NATO csatlakozásunk alkalmával például teljesen át kellett állítani a mi korábban használt tájékozódási szisztémánkat, mert érthető módon a Varsói Szerződés mást használt. A régi térképeket ki kellett mind dobni.

Illetve kellett volna, de egy közös gyakorlaton olyan térkép került elő, ami azt a terepet ábrázolta, de régi jelzésekkel, csak tollal át volt írva a szélén.

Tűzcsapást rendeltek el nekünk, de szerencsére nem lőttünk fals koordinátákra, mert nem passzoltak az értékek, zavar támadt, egy tiszt emlékezett a valós zónaértékekre nagyjából és nem lőttünk, mert át volt ugyan írva, de az nem volt hivatalos, így a magyar tűzcsapás elmaradt.