Honnan tudják az amerikai katonák a filmekben, hogy milyen kordinátákon vannak, amikor támogatást kérnek a légierőtől?

A tüzérség fejlődésével szükség lett a területbeazonosító rendszerekre.

A harctéren a közvetlen célzáshoz elég volt a tüzérségi megfigyelő.

Elsősorban azt kellett megfigyelni, hogy hol van mozgás az ellenfélnél, beazonosítani azt a területet, majd a távolról történő tűzcsapást vezetni, pontosítani és ha elérte a kívánt hatást, a tüzet másfelé irányítani.

Az első világháborúban ezt próbálták magas épületekből, templomtornyokból irányítani, de azokat mind szétlőtték, majd léghajókról, repülőgépekről pontosították, aktualizálták a front térképeit.

Ez már akkor a fejlett térképészetnek köszönhetően meg volt valósítható.

A térképeken már feltüntették a beazonosító hálózatot a széleken, amelyeket vonalzóval pontosan lehetett értelmezni.

Az alsóbb parancsnokságokon nyilván csak az őket érintő szakasz térképét kellett kinagyítani és ezt egyre jobban lejjebb tudták vinni. A hadosztály kijelölte az ezredek helyét, azok a zászlóaljakét és mindegyik megkapta a saját kompetenciájába tartozó koordinátákat a területről, ami a saját térképeiken fel is volt tüntetve.

Erről skicceltek a századok még kisebb, de felnagyított vázlatokat azokról a területekről, ahol nekik kellett mozgást végezni és ezt gyakran a felderítők még realizálták is, leellenőrizték, berajzoltak olyan jellegzetes tereptárgyakat, amik azóta keletkeztek, megkönnyítve így a csapatparancsnokok tájékozódását, mert tábori látcsöveiken tudtak távolságot mérni és így gyors döntést hozni.

A lövegek elég pontosak voltak már ekkoriban és a lövedékek is az egyenletesen adagolt töltettel, így akár harminc, negyven km-ről is tudtak koordinátákra közvetett célzással tűzcsapást mérni, de ekkor azért még ez a rendszer nem volt teljesen pontos, különösen a már lestrapált, kikopott nehéztüzérséggel fordult elő, hogy néha a helyes koordináták helyett a saját állásait lőtte, annyira kikoptak az ágyúk.

A második világháborúban már minden sokkal pontosabb volt, ráadásul a hírközlés is sokat fejlődött, ekkor már használtak rádiót, mert a telefonok huzaljai sérülékenyek voltak, a hírvivők többnyire nem jutottak át a zárótűzön, a kommunikáció nehézkes volt korábban.

A második világháború óta a tüzérség ezen ága alig fejlődött, sokkal inkább a rakétatüzérségre tették azóta a hangsúlyt, meg a még pontosabb célmegjelölésre.

Röviden tudtam csak leírni a lényeget mobilról, de akkor most megkerestem az írásokat. Lehet csemegézni:

[link]

Boldog Karácsonyt kívánok mindenkinek!