Miért mondta azt a töri tanárom hogy a második világháború az első nyomába sem ért?

Az itt a fő gond, miként lehet definiálni a kegyetlenséget. Halálesetek számában? Szenvedésben? Emberi sorsokra való hatásban? Egy emberre mért szenvedések hosszúságban, és hogy hány ilyen ember volt?

Volna még néhány szempont.

Az első világháborúban a fegyverek elég hatékonyak voltak már a pusztításan, a védekezés ehhez képest kevés, a technika még kevesebb. Ezért sok helyen voltak állóháborúk, ami azt jelentette, hogy a benne részt vevők hónapokig voltak embertelen körülmények között. Egyet említek, menj el az olasz osztrák határ gerincét alkotó Lienzi hegységbe. 2200-2500 m magasságú gerinc kilométereken át, olasz oldalról hatalmas meredek füves lejtők vezetnek a gerincre. A katonák onnan próbálták elfoglalni a gerinc állásait. Szép nyári napon beletelik pár órába és hatalmas fáradságba. Most képzeld el télen, 30 kg-mal a hátadon, puskával a kezedben haladni felfelé pergőtűzben, nulla védelmi lehetőséggel. És volt több hasonló hely, mindenütt más adta a nehézséget. Itt egy könnyeb sebesülés is biztos halált jelentett.

A második világháborúban sokkal nagyobb pusztító erejű fegyverek voltak és nagysebességű technika. Gondold el a Don kanyart, mikor megkezdődött az áttörés. Hozzá mínusz húsz fok nappal. Elképzelheted a relatíve lassú hajókat a D napon, amint egy folyamatos gépfegyver és ágyútűz mellett kell partra szállni. A hajó véd valamennyire, de utána következik a csónak sok emberrel és lassú haladással, a parton homok, és lőnek veszettül. Vagy Székesfehérvár térségében azokat a falvakat, ahol ötször ment át a front oda meg vissza. Közben fentről szőnyegbombázás.

És eközben az emberi test működött, volt anyagcseréje, ennie innia kellett, néha aludni, semmi mosakodás hosszú időn át.

Szerintem a tanárod nem gondolta meg mit mond. Azt fel sem merem tételezni, gőze sem volt, miről beszél. Két pokoli és hosszú idejű, sok millió ember által elviselni kényszerülő emberi szenvedést így összehasonlítani - annak az embernek vagy tudata vagy érzelmei nem voltak. De mindenképpen sérült.

Kinek, mi, hol...

Mindkét világháborúban elvitték a férfiakat, vannak halottaink dédapáink, majd nagyapáink között. Megannyi nyomorék. De azért az első világháborúban nem lőtték rommá Budapestet. Nem szaggatták fel az összes vasutat. Nem robbantották fel az összes hidat. Nem égették fel az összes falut, gyárat, erdőt Sztálingrádig. Nem szőnyegbombáztak le nullára településeket. Nem irtottak civileket, nőket, gyerekeket, öregeket vallási alapon gázkamrákban millió számra. Az első világháború inkább azért fáj itt, mert az rajzolta át az országhatárokat. Ebből persze egy madár mit se lát. A második világháború az olyan volt, hogy azt az állatok is megérezték. Konkrétan fajok és fajták kivesztek országokból, úgy kellett évtizedekkel később próbálni újratelepíteni a vadállományt.