Miért van ennyi boldogtalan depis ember?

A helytelen életszemlélet. Lásd a 2. hozzászólást. Ha az az alapvetés, hogy a világ szar, akkor csinálhat bármit az ember, örömtelen lesz.

Nem mondom, van bőven külső vagy belső hatás, ami nehezíti az életet, de téves az a hozzáállás, ami szerint mindig mindennek tökéletesnek kell lennie. A baj az, hogy az iskolában azt tanítják, hogy mennyi egy évben átlagosan a napfényes órák száma az Alföldön, ahelyett, hogy miként kellene kezelni a stresszhelyzeteket. Otthon meg egyiket sem tanulja meg a gyerek.

Egyszerűen lelkileg el van gyengülve a "nyugati" ember, túl sok generáció élt már túl nagy kényelemben, az ilyesmi jó dolog, csak elpuhít. Van igazság a mondásban a rossz és jó idők, meg az erős és gyenge emberek kölcsönhatásáról.

Miért is kellene állandóan boldognak lenni?

Az embernek lehet boldogság nélkül is jó közérzete és ennyi elég kell, hogy legyen.

Az élet nem a boldogságra épül, hanem a folyamatos munkálkodásra, a tevésre-vevésre, amiben lehetnek boldog pillanatok, de a folyamatos boldogság nonszensz.

Azt is kétségbe vonom, hogy olyan sok a boldogtalan ember, mert azok nem nevetnek és rengeteg helyen látni jókedvű, mosolygós embereket.

Van persze a boldogtalanságnak sok forrása, az elidegenedés például, a városlakók nagy terhelése, de lehet ezt parkokkal, zöldövezettel enyhíteni és a természetjárás sem tilos.

A társas kapcsolatokban is egyre gyakoribb a magányossá válás, de ezt nemcsak ki lehet bírni, hanem egyenesen élvezni is lehet, mert azt csinál az ember, amit akar, én például pompásan érzem magam egyedül is. A gyerekeim már nagyok, saját önálló életet élnek, ketten külföldön, akikkel ritkán találkozom, de van azért kapcsolat, mert azt számos módon fenn lehet tartani, ha van hozzá akarat.

Bevallom, újabban már nincs akkora vállalkozókedvem, hogy egy tartós kapcsolatba bonyolódjam, de nem feltétlenül fontos ez.

Amúgy meg roppant könnyű boldognak lenni.

Tolsztoj szerint: "ha boldog akarsz lenni, légy boldog".

Mi sem egyszerűbb ennél, leülsz és boldog vagy, ennyi az egész.

Nem kell mindent mellre szívni, én állandóan nevetek.

Gye baty - mondja az orosz, ami magyarul nagyjából annyit tesz, hogy baxni rá és ez jó életfilozófia, mert az embertől magától függ, hogy boldogtalan e, avagy sem.

Közösségi média hatása.

Mit lát az átlag ember? Sajat lakás, drága autó, tengerparti nyaralás.

Ezzel szemben ő az anyjával lakik, busszal jár és a két saroknyira lévő parkba megy le munka után.

Pedig ez az élet lenne a normális. A jelen technikai fejlettség mellett lehetetlen lenne az infuenszerek életét biztosítani mindenkinek. Az átlagember elérhetetlen rózsaszínű felhőket kerget. Emiatt folyamatosan csalódik, pedig nem benne van a hiba, hanem a társadalomban, ami hamis célokat szolgáltat neki.