Hogyan élhet még valakiben 2023-ban ennyire naív, bugyuta, gyermeteg kép a jövővel kapcsolatban?

"Miért gondolja valószínünek akárki is azt hogy a jövő fényes lesz?"

Én azért, mert a múlthoz képest a jelen is elég fényes.

"Hogyan élhet még valakiben 2023-ban ennyire naív, bugyuta, gyermeteg kép a jövővel kapcsolatban?"

Ha a kacsa nem tud úszni, nem a víz a hülye. Agenda 2030 nincs meg?! Az utópia előtt apokalipszis jön. A technológiai fejlődés meg állandó és ha nem nézel utána, nyilván fogalmad sem lesz semmiről.

Például az "új ember" megalkotása is 10+ éve folyamatban van. Global Future 2045, 2012-ből:

[link]

A techno-optimizmusnak, a mindenhatóság téveszméjének, és az emberi természet ignorálásának tökéletes példája ez a film.

De a valóság így néz ki:

1. a technológia nem fejlődhet a végtelenségig, a mára nagyon is jól ismert fizikai törvényszerűségek gyakorlatilag áthághatatlan korlátokat jelentenek.

Ebből következően másik bolygót kolonizálni a büdös életben nem fogunk, ez tény, mert ennek korlátot szab a fénysebesség határsebesség volta, illetve a véges anyag és energia, ami rendelkezésünkre áll itt a bolygón, és még számos egyéb dolog.

És hiába fejlesztünk ki egy szuperintelligens MI-t, a fizikai törvényszerűségeket az sem tudja áthágni.

2. Nem vagyunk mindenhatók

Nem tudjuk például a bolygó klímáját kedvünk szerint ide-oda tekergetni, mint egy termosztátot.

Sok milliárd embernek 150 évnyi kőkemény "munkája"(energia) lett befektetve abba, hogy egy ilyen óriási nagy tehetetlenségű rendszert, mint a bolygó klímája, kínkeservesen nehezen és lassan ellökdöstünk-taszigáltunk egy fordulópontig, és végül átbillentettük.

És innentől kezdve már képtelenek vagyunk megállítani, vagy befolyásolni, hogy mi lesz.

Úgy kell ezt elképzelni amúgy, mint mondjuk egy 20 tonnás kőgolyót, ami egy hegy tetején egy síkság közepén van.

10 km-re van a síkság pereme, onnan lejteni kezd lefelé a terep.

Na most, van ott mondjuk 5 ember, akik rengeteg melót, időt, energiát befektetnek abba, hogy azt a bazinagy kőgolyót valahogy eltaszigálják, lökdössék a síkság peremére, hogy elinduljon a lejtőn, botokkal, rönkökkel, mindennel nagy nehezen elkínlódják odáig, majd pedig az a 20 tonnás kőgolyó átbillen a peremen, és elindul a lejtőn.

Hát nincs az az isten, hogy az az 5 ember azt a kőgolyót megállítja, vagy akár csak egy fikarnyit is lelassítsa.

Pontosan ugyanez van a klímával - minden bizonnyal szép lassan és kitartóan kőkemény melóval eltaszigáltuk erre a pontra, és már nem tudjuk megállítani.

Az óceánokat már nem tudjuk visszahűteni.

Az olvadó permafrosztot és a sarki jeget már nem tudjuk visszafagyasztani.

Elméletileg is legfeljebb annyit tudnánk tenni, hogy az üvegház-gáz kibocsátást befejezzük, de a valóságban ez is kivitelezhetetlen, ugyanis ehhez a gazdasági növekedést kéne nem szimplán megállítani, hanem visszafordítani, ami viszont a pénzügyi és gazdasági rendszer összeomlásához, és ezáltal a civilizációnk összeomlásához vezet.

3. Az életnek, és ezáltal az embereknek is vannak elidegeníthetetlen tulajdonságai, amit nem tudunk megváltoztatni.

Az élet, mint olyan, alapvetően nem korlátozza magát a terjedésben.

Ha korlátozná, akkor soha el sem terjedt volna, nem is lennénk itt.

Az egysejtűek sose fogják azt csinálni maguktól, hogy nem osztódnak tovább, ha egyébként az osztódás feltételei rendelkezésre állnak.

Ugyanígy nem korlátozzák magukat sem a gyíkok, sem a madarak, se a farkasok, se semmiféle élőlény.

Az ember sem.

Gyakorlatilag erre az önkorlátozás nélküli terjedésre, "fejlődésre" alakítottuk ki a gazdasági, pénzügyi rendszereinket is.

Persze sokan rinyálnak ezen, hogy jaaj, ez a gonosz kapitalizmus, meg piacgazdaság, meg fogyasztói társadalom, meg sose nem elég semmi, de valójában ez a lehető legtermészetesebb rendszer.

Innentől kezdve két dolog történhet:

a) szerencsés esetben az ökoszisztéma egy olyan dinamikus egyensúlyban van, ahol az élőlények, fajok tartják többé-kevésbé kordában egymást, így mindegyiknek/a többségnek állandóan megvan az méretű populációja, hogy nem hal ki

b) ez az egyensúly megborul, valamelyik faj/élőlény akkora előnybe kerül a többivel szemben, hogy képes a környezet fizikai erőforrásainak korlátjaiig terjedni, ezáltal kipusztítja de legalábbis annyira megtizedeli magát, hogy már többé nem lesz tényező, és újra beállhat egy dinamikus egyensúly

Az emberrel a b) eset történt, illetve történik pont most.

Amúgy a techno-optimisták, azon túl, hogy azt hiszik, hogy a technológia a végtelenségig fejlődhet, a legnagyobb tévedéseiket ott követik el még a létező technológiákkal kapcsolatban is, hogy nem veszik figyelembe a technológia terjedési sebességét, nem veszik figyelembe a léptéket, és nem veszik figyelembe a nyersanyag-igényeket, és az elavulást.

Egy átlag technooptimista pl. nagyon szépen le tudja ám vezetni, hogy ha az épp csúcstechnológiás, kadmium-tellur napelemekre lecseréljük az energiatermelésünket a következő 20-30 évben, akkor nyertünk, klímaváltozás megállítva, ingyé zöld-energia örökké, a gazdaság is növekszik, mindenki happy, és elrobogunk a naplementébe egy napelemes harley-n.

Nem veszi figyelembe azt, hogy egy ilyen technológiát nem lehet 20-30 év alatt egyeduralkodóvá tenni, örülhetünk, ha a globális energiatermelés 2%-át ki tudjuk vele váltani 20-30 év alatt.

Nem veszi figyelembe azt, hogy sem elég kadmium, sem elég tellur nincs ehhez a bolygón.

Nem veszi figyelembe azt, hogy ezek a napelemek is tönkremennek előbb-utóbb.

(És végül, nem veszi figyelembe azt sem, hogy minden bizonnyal már most elkéstünk, hogy megállítsuk a klímaváltozást, nem hogy lenne még erre 20-30 évünk)

#6

Talán vannak, talán nincsenek.

Mindenesetre ez itt a Tudomány rovat, itt bizonyíthatatlan és ellenőrizhetetlen konteókkal érvelni bizony 0%-ot ér.

Próbálkozz ezzel az Ezotériában vagy a Politikában, ott nagyobb sikered lesz.

#9

Jóvan, alufólia-sipkás barátom, nyertél, mi itt nem érünk fel a szintedre.

Kár tehát az idődet ránk, ostobákra pazarolni, keress hasonlóan magas intellektusú és hozzáértő beszélgetőpartnereket, ahogy javasoltam, az Ezóban meg a Politikában találsz ilyeneket.