Azok az emberek akik nem spirituálisak inkább állatiasak?

"Tehát látható, hogy a spiritualitás egy bölcs életszemléletre buzdít, segít megtalálni a belső békét, nyugalmat, boldogságot."

Hol látsz te ilyesmit?

"Ellenben a tudósok által propagált nézetek kizárólag a természet törvényeikre helyezik a hangsúlyt és az életet is abban a kontextusban értelmezik, tehát amely alávetődik a természet erőtörvényeinek, egy kegyetlen, sivárabb és érzéktelenebb világmagyarázatot kínál az embereknek, amely egyenes út a depresszióhoz, szorongáshoz, kétségbeesett stresszességhez"

A tudomány nem világkép, és nem propagál semmit, hanem egy eszköz a világ működésének megismerésére.

Keveritek itt a Gizikét a gőzekével - de ha alájuk feküdnétek, mikor mindkettő felhevült állapotban be van indulva - akkor gyorsan megértenétek, hogy mi a különbség!

A "tudomány" az igenis "világkép"! Miért? Mi más lehetne a helyes világkép?

Vannak zavaros kényszerképzetek, vallások, városi legendák, stb. - ezek a hamis világképek, mert nem vagy csak részben kötődnek a valósághoz. A tudományok, és ezen belül a természettudományok a valóságtisztelet paradigmájára épülnek, ezért nem az emberi gyarlóság termékei, mint a vallások.

Nincs már szükség a vallásokra, meg az egyéb kártékony isteni téveszmékre, mert van már igaz tudásunk. Amely dolgok néhány száz éve teljességgel érthetetlenek voltak, és a vallások hazugságaival voltak pótolva, azok most teljesen nyilvánvalóak - ezért szellemi szempontból egy mai művelt ember teljesen más tudatossággal élheti az életét!

Igen, a mai természettudományokban jártas ember szinte isteni lényként élheti meg az életét. A régi idők nagy kérdései szinte maradéktalanul meg lettek válaszolva, és csak a vallási vezetők által fenntartott társadalmi problémák zavarnak bele az életünkbe.

Már nem lennének háborúk, heti 1-2 nap munkával jól élhetnénk, nem lenne környezetszennyezés, túlnépesedés, meg egyéb katasztrófák, ha az emberek komolyan vennék az utóbbi 100 év tudományos eredményeit!

A linkelt balesetes videó is jó példa minderre. Valakik örülnek az elérhető árú villanyvilágításnak, mosógépnek, telekommunikációs technikának, a világhálónak, stb. - de az élősködő vallási vezetők megfélemlítik a népet, akik "spirituális" kiélésre vannak így kényszerítve, és elborult tudatállapotukban rátolják a felvonulási pavilont az elektromos távvezetékre. A valóságtisztelet hiánya azonban visszaköszönt, és reméljük az árváiknak ezért már több eszük lesz!

Kérdező - akkor most már komolyan megkérlek a színvonal tartása érdekében - definiáld nekem a spiritualitás és a meditáció fogalmát!

(A jóga az szerintem egy testgyakorlás-stílus. Én fizikailag alkalmatlan vagyok a kipróbálására is, de kerékpározni szoktam. Nálam az utóbbihoz is hatalmas lelkierő és összeszedettség kell, és csak azért csinálom, hogy megelőzzem a súlyos elhízást és annak a fájdalmas következményeit. Engem a szüleim vallási meggyőződésből csináltak és nem szerelemből - sajnos testileg is úgy nézek ki!)

Az ilyen vitáknak sose lesz konklúziója, a spiritualitás az érzelem alapú gondolkodás, a nem spiritualitás meg inkább racionális. Egyik nagyon nehezen tér át a másikra, mert - ha nem is direkt, de - lenézi azt.

Az érzelmes gondolkodást azért, mert nem kritikus egyáltalán, könnyen befolyásolható, lényegében egy tömeges tévképzet része lesz.

A racionálist meg azért, mert ridegnek, empátiát mellőzőnek hat.

Az első dolog a fogalmi rendrakás. Enélkül a káosz irányába haladunk, és annak nem lesz jó vége. Persze ezt gyakran az illető már nem fogja megtapasztalni, mert se spiritualitás se anyagi világ.

Először befolyásolásról. Nézőpont kérdése. A világ törvénye a hatás ellenhatás elve. Az embert éri egy információ, és az ellenhatás az adott embertől függ. Röviden, ha téveszmék rabja, rossz választ ad (lényegtelen, hogy ő jónak hiszi), és ezek sorozata a pusztulás felé tart, kérdés valahol megállítják-e. Ha a válasz jó, akkor pedig a teljes és boldogélet felé tart. De persze ez mások éppen az előbbiek miatt láthatják másnak. Láthatják, de nem ők érzik. Ez a tévedés lényege.

Induljunk ki a kérdésből. Ösztönvezérelt emberek? Bizony! Mindenki az, mert ez az elsődleges reakció a külső hatásra. Hozzáérsz véletlenül egy forró tárgyhoz. Mindegy, hülye vagy, netán zseni, gondolkodás nélkül elrántod a kezed. Az ösztön (nevezhetjük evolúciós tanulásnak, DNS-nek és még sok másnak) ezt diktálja. Az eltérés ezután jön. Aki buta (nem tanulta meg a világ, benne az emberek működését, ennél leragad, véletlen válaszokat ad, és veszít. Aki megtanulta, felismeri a jelleget és helyesen reagál. És lesznek a buták között, akik rájönnek, ha teremtenek maguknak valamiféle felsőbbséget, felruházzák mindent tudással, akkor a dolog egyszerű lesz. Nekik már nincs teendőjük, ők csak elszenvedik az eseményeket, néha fohászkodnak önnön felsőbbrendű teremtményükhöz, hátha segít. Néha összejön, akkor azt hiszik, a mindenható könyörületes, ha pedig nem, akkor a mindenható nyilván korábbi helytelen viselkedésüket bünteti. Az már technikai részletkérdés, a különböző kultúrák miféle tulajdonságokat, viselkedéseket, módszereket hoznak létre a rituáléhoz. És a fantázia tág (sokkal kényelmesebb, mint a tudás megszerzése), lehet meditációnak, spiritualizmusnak, vallásnak vagy bárminek nevezni. Ez ösztönevezérelt, mégpedig a túlélési ösztöné, ez az alap és mindenkiben megvan. Tehát bizonyos spiritualitás, hit és hasonlók, minden ember természetes tulajdonságai. A kérdé csak az, ezt mint eszközt életünk jobbítására használjuk, vagy ez válik magává a nagy céllá, és magunkat eszközzé degradáljuk.

„Az angolszász kultúra például nem túl spirituális az indiaihoz képest.”. Hát persze hogy nem, az a kultúra sok évszázada más irányt vett, az emberiség egy részének leigázójává vált, mert rájött, az erőforrás gyűjtés a másik embertől a legkönnyebb. Az nem számít, ha azoknak ettől silány életük lesz és előbb halnak. Az indiaiak valóban kevéssé fejlődtek, ennek is megvan a maga oka, és nem az emberi minőség különbségétől, ám jó kétszáz éve az előbbiek miatt esélyük sincs a fejlődésre. Az pedig rendkívül szerény képességre vall, ha ebből azt a következtetést vonjuk le, hogy az „emberek állatiasak”. Legelsőnek azért, mert az ember sokkal aljasabb tud lenni az állatnál, tehát jó néhány ember esetén egy ilyen megállapítás erősen sértő az állatokra.

A #20 megállapítás kompletten bizonyítja a totális félreértést. A spiritualitás sok mindenre buzdít, de bölcsességre semmiképp. Ugyan mi a bölcsesség, és hogyan keletkezik? Ugyan mitől lesz egy ember boldogabb? A bölcsesség nem egyéb, mint a való világ által ért hatásokre helyes válaszokat adni. Ez sikerélményt ad, ami pedig komoly indítékot a további tudás, ezáltal további sikerélmény eléréséhez. A boldogság pedig mindössze ez, minden más csak szöveg tartalom nélkül. A tudósok nem propagálnak semmit, de a propagandához szokott agy minden csak ennek tud értelmezni. A tudósok mindössze szeretnék megérteni, hogyan működik a világ, és megfigyeléseiket leírják mások okulására. A kegyetlen, sivárság az ezt nem értők agyában képződik, és akkor sem hiszik, hogy a tudás minőséget, jóságot és boldogságot eredményez, ha a saját szemükkel látják. Inkább kitalálnak valami bugyuta magyarázatot, hogy itt bizonyára valami suskus van. Én eddig depressziós, szorongó, kétségbeesett embert komoly tudással rendelkezők között nem láttam (kivéve súlyos baleset okán), viszont annál több ilyent láttam a kevés tudással rendelkezők között.

Mielőtt bárki ismét téves következtetésekre jut, okosnak lenni bizonyos mértékig szerencse kérdése. Abban az értelemben, hogy valaki olyan családba születik, ahol ez a norma, ő tehát ebben a szemléletben nő fel, míg másoknak erre nincs lehetőségük, később pedig már nem is lehet, mert minden eldől a fiatal felnőtté válásig. Utána is van változás, mert az élet bonyolult, úgymond jó társaságba keveredve az visz magával, és ugyanezt teszi a rossz társaság is. Kicsiben és országmértekben egyaránt.

Mindenekelőtt érdemes óvatosan bánni a következtetésekkel, mert csak a tudás képes vezérelni a fantáziánkat, és gátat szabni hibás megállapításoknak. Ezt röviden logikus gondolkodásnak hívjuk, ennek is vannak szabályai, azok nem ismerete pedig lehetővé tesz hamis megállapításokat. És a kimondott szó hatalmas erő, a hamis megállapítás visszavonására az isten se képes, hiszen ez a sikertelenséget bizonyítja, ami az éltető erő ellentéte. Ma nálunk erre különösen sok példa van.