A pénz megakadályozta az ember spirituális fejlődés általi igazán naggyá válását?

A szellem hordozója a fizikai test. És ez olyan szoros kölcsönhatást eredményez, hogy egyik a másik rovására nem fejlődhet, ez egy arányos folyamat. A pénz a fejlődés egy bizonyos pontján szükségletté vált, nélküle megállt volna a fejlődés.

Az, hogy hányan kötik a nagyságot a pénzhez, érdektelen. Az már számít, kiknek van nagyobb hatásuk a világra. Mert végső soron ők döntik a a fejlődés irányát.

Szélsőségesen fogalmazva, ha valakinek rengeteg pénze van és rendkívül csekély esze, az könnyen éhen halhat, mert a pénz nem ehető. Akinek rendkívül csekély pénze van, de sok esze, előbb utóbb megtalálja a módját annak, hogy a pénzét növelje, ezáltal a célját gyorsabban érje el. Az kizárt, hogy éhen hal.

Azt gondolom, hogy a pénz önmagában(!) egy hasznos találmány, mert megkönnyítette a kereskedelmet és a társadalom megszervezését. Az, hogy egyesek mire használják (mások kárára tisztességtelen módon gyűjtik, aztán hatalmat kovácsolnak belőle), az nem a pénznek a sara, hanem az emberé. Ezek a jellemhibák már jóval előbb megvoltak az emberben, mint kitalálták volna a pénzgazdálkodást, csak nyilván másképp mutatkoztak meg.

Azt is tudomásul kell venni, hogy aki élni akar ebben a világban, annak vannak bizonyos szükségletei (enni-inni, ruházkodni, lakni valahol stb.), és ehhez pénz kell. Nyilván aki olyan függővé válik a pénzhajhászattól, mint más a herointól, az nagyon nem egészséges, és nagy mértékben hátráltatja a lelki fejlődést (is). Viszont a többségnek szüksége van egy alapvető anyagi biztonságra ahhoz, hogy magasabb rendű dolgokkal (pl. önismerettel, művészettel, filozófiával, lelki fejlődéssel) kezdjen el foglalkozni.