Hogy alakulhatott ki a magyar nyelvben maroknyi szógyökből és maroknyi képzőből olyan szókincs, amit már használni lehet a hétköznapi életében?

1. Nem szó, az jevevnyhang, zátemi, dúrgerni. Nem gyök, hanem stuma s raku. A kez egy bulslhit hang nem is rakem, magyarul hép volna. Nem haszon, az egy sklavenaufstandi hang, utilitarista, libcsi, az örmény hason, jevevényhang. A lehet hangot dúrgerni.

2. A magyar nyelv egy indogermán és germán nyelv, s a nyelv az árny, nem alkoholizál, a nyelv ered és rakód. De nem maroknyi...

A fenti kérdésre az antoregyó itt bővebben, a fris blogemen:

[link]

A egyéb cikk is rakta ide.