Hogyan történhet meg, hogy 21. Században fejlett országok háborúznak, és fiatalok ezrei halnak meg?

ma 08:53

De nem mindenki vesztes, vannak érdekcsoportok, akiknek érdeke lehet egy háború. Most pl. a közelünkben Putyinnak.

Nézd, az ember egyik alapvető tévedése, hogy a tudás bővülésével, technológiáink fejlődésével együtt folyamatosan haladunk előre a morálisabb lét felé. Persze szeretnénk ebben hinni, célt adhatna az életünknek, reményt az elesetteknek, de nem így van. Az ember az elmúlt pár tízezer évben kizárólag ismereteiben bővült, moralitásában minimálisan. Ne arra gondolj, hogy a végtelenített medencéd partján mojitot szopogatva a háború szörnyűségeitől borzongsz, hanem amikor valóban tétre megy a játék. Hatalomvágy, féltékenység, önzés, hiúság, birtoklásvágy, függőségek, bosszúvágy csak egy pár alapvető dolog, ami a kezdetektől ugyanúgy megvan bennünk. Amit te felsoroltál érveid között azok relevánsak, csakhogy mind racionális tételek. Az ember viszont NEM pusztán racionális lény és ez megpecsételi a sorsunkat.

Figyeld meg, a tömeg válsághelyzetben AUTOMATIKUSAN csőcselékként viselkedik. Ha nem, akkor még nem jött el a válság az ajtódik.

"Tény, hogy jóval kevesebb a háború mint régen, de még mindig túl sok van. Egyetlen ember halála se lenne megengedhető az emberi hülyeség miatt, anélkül is sok veszély leselkedik ránk."

ez így van, egyre kevesebb a háború (még akkor is, ha a szomszédban épp zajlik egy)

az viszont nagyon messzire mutat, hogy mi miatt hány ember hal meg. a háborún kívül kismillió egyéb tudatos emberi döntés van, ami miatt végül ártatlanok halnak meg.

Alapvető tévedésben vagy, mert jelenleg is legalább három tucat helyen zajlik háború a világon, de egyetlen év sem volt, amelyben ne lettek volna háborúk különböző helyeken, amelyekből az USA vette ki a legnagyobb részét, csak a többségéről nem értesültél ezek szerint, vagy érdektelen volt a számodra.

Hogyne lettek volna háborúk, szinte egy csomó helyen voltak folyamatosan, véleményem szerint manapság több a fegyveres konfliktus, mint régebben volt, csak nem akkora erőkkel zajlanak, mint a két világháborúban.

Nézz jobban körül a világban, nyisd ki jobban a szemed!

Használhatod akár a keresőt is, ha azt hiszed túlzok, pl:

[link]

Messziről közelítve: Én úgy vélem, hogy az ember lelki és testi lény egyszerre. Mindkét területen a boldogságot keressük, ez a fő motiváló erőnk.

A testi fejlődésünk automatikus, de a lelki oldal fejlődése tudatos erőfeszítést igényel és ezt az ember hajlamos elhanyagolni. A praktikus, tudományos, kézzel fogható dolgokhoz könnyebben állunk hozzá, mint a lelki, erkölcsi dolgokhoz. Ezért e két aspektusunk eltérő ütemben fejlődött.

A kézzel fogható dolgokat a tudomány vizsgálja, a transzcendens dolgokat a vallás. A mai, szofisztikált gondolkodású embernek egyre nehezebb a vallások által kijelölt erkölcsi úton járni. Ha pedig a puszta külsö értelem vezet a belső értelem helyett, annak egyik következménye pl. a háború.

Kedves Kérdező! Szerintem ma éppen több háború zajlik, mint régen. Ez különösen az ENSZ létrehozása után igaz, amelyet pont azért hoztak létre, hogy megelőzhetők legyenek a háborús konfliktusok. Most jelenleg is több tucat háború és konfliktus zajlik egyszerre és az emberi közösségek egyre megosztottabbakká válnak. Ez részben az előbb említett testi-lelki fejlődési különbségből adódik. Másrészt pedig abból is, hogy a jószerével csak a testi, dolgokra fókuszáló ember individualistává válik. A magukon uralkodni képtelen emberek pedig megkisérelnek irányítani másokat, így a problémáik egyéni szintről akár a világ szintjéig is éreztethetik hatásukat. Egy kiragadott példa. A marxizmus szülőatyja, Marx nem jó családban nőtt fel. Ennek folyományaként az ellentétekre épülő dialektus materializmus filozófiáját népszerűsítette, talán nem véletlenül. Ennek a már ideológiának pedig világszinten is pusztító hatásai voltak. Minden tehát az egyénnel kezdődik.

Az igazi okok azonban még mélyebbre vezetnek, főleg a vallások által kutatott transzcendens okora.

Itt abba is hagyom, mert az már egy újabb kérdéskör.

"A mai, szofisztikált gondolkodású embernek egyre nehezebb a vallások által kijelölt erkölcsi úton járni. Ha pedig a puszta külsö értelem vezet a belső értelem helyett, annak egyik következménye pl. a háború."

Mert, ameddig a vallások által kijelölt erkölcsi úton jártunk, a 20. század közepe előtt folyamatosan, addig nem volt egy háború se...

Ezen a ponton szeretnék inkább a vallások mellett kiállni. Sem Napóleon, II. Vilmos, Hitler, Sztálin nem voltak éppen hitbuzgó emberek.

Szerintem a vallások rengeteg jó tanítást halmoztak már fel, ideje a gyakorlatba átültetni azokat. Nem a vallás, hanem az ember a probléma.

#18

Akiket példának hoztál fel, azok közül három nem mentes a vallástól.

Napóleon speciel éppen hogy visszaállíttatta a forradalom alatt betiltott vallásokat, tábori papokat rendelt a seregeibe, jó, sőt kiváló viszonyban volt a pápával, akit még a koronázására is meghívott és a legnagyobb tisztelettel bánt vele, azonkívül számos kérését akceptálta.

II. Vilmos német császár kimondottan vallásos volt, aztán Hitler is minden beszédében hosszasan fohászkodott Istenhez, a viszonya a pápával és a klérussal felhőtlen volt, de a reformátusokkal is elég jól kijött. Seregeiben volt tábori pap, rendszeres mise és még a katonai öv csatjára is az volt írva, hogy 'Isten velünk van' (Gott mit uns), vagyis hívő katolikus volt, aki gyónt és áldozott, de ez manapság kissé kényelmetlen a katolikus Egyháznak. Nemegyszer mondta, hogy keresztesháborút visel a keleti bolsevizmussal szemben.

Sztálin is papneveldében tanult, de a közvélekedéssel ellentétben ő nem szeretett háborúzni soha, Trockij volt a vörösök nagy hadura, Sztálin csak védekezett a németekkel szemben és be is látta, hogy nem ért a háborúkhoz, ezért kimondottan nagy teret adott hadvezéreinek, Zsukovnak, Rokosszovszkijnak, Vasziljevszkijnek és Vorosilovnak, stb...

Utálta a háborút. Hitlerrel is többször majdnem békét kötött, például 1943-ban a kurszki csata előtt Molotov találkozott Ribbentrop-al a német megszállás alatt lévő Kirovgrádban, az azonnali békekötés megtárgyalása végett.

Ribbentrop viszont gőgösen úgy diktálta a feltételeket, mintha 41-ben járnának és bár a szovjetek rugalmasak voltak, nem jöhetett létre a béke.

Később aztán a szövetségesek bele is vették a politikai egyezményekbe, hogy különbékét egyik fél sem köt Hitlerrel és ezt Sztálinnak is alá kellett írnia.

Úgy történhetnek meg a háborúk, hogy még a rejtőzködő krőzusok nem érték el a céljukat, a világ népességének atomizálását, totális digitális kontrollját és szelektálását. Amint elérik, a digitális kontroll miatt minden apró erőszak tettese hamar lebukik, mi több, az azonnali retorzió is lehetséges lesz. Magyarul senkinek nem lesz szabadsága és így nem tehet semmit a szabad akarata szerint. Vagy beáll a sorba, vagy megy a levesbe. Rend lesz!

Hogy ebbe belehalsz? Kit érdekel?

A háborúk éppen azt mutatják, hogy még szabad akarata van az emberiség jelentős részének. Másrészt a háborúk az evolúciós szelekció eszközei.