Mi történt a nemesi családokkal? Már mind keveredtek a régi jobbágyokal és munkásokal?

A köznemesség régen sem volt messze a néptől, azzal a hét szilvafájával, ami elfért a birtokán, nem emelkedett különösebben ki, ám a főnemesség szinte csak egymás között házasodott, a hatalmas birtokok egyben tartása végett és ennek meg is lett a genetikai következménye.

Nagyjából a XIX század vége és a XX. eleje az az idő, amikor már sorozatban jelentkezett a terheltség sok családban, innen vannak az Arisztid és Tasziló viccek, amelyek egy része valóban meg is történt, nagy mulatságára a köznépnek, bár a legtöbbjét persze kitalálták, esetleg kicsit kicifrázták, hogy poénja is legyen.

Főnemességünk nagy része emigrációba ment a ruszkik elől, aki meg nem, azt vitték sebtiben Recskre, vagy más hasonló helyre, így hamar leszokott mindenki a kutyabőr lengetéséről.

Nálunk apám felmenőit nem nagyon ismertük, oda ritkán látogattunk, apai nagyapámat nem is ismertük, meghalt még viszonylag fiatalon a háborúban és apám nem volt bőbeszédű ember.

Ezért a bátyám egyszer egy ráérő időszakában utána járt, valósággal a mániája lett, úgy bújta az egyházi nyilvántartásokat, kereste a házassági és keresztleveleket, és talált őseink között kisnemest, polgárt, parasztot, de a legrégebbi ősünk ameddig eljutott, a XVII században Hajdúnánáson volt szabómester. Egyszer elmegyek majd oda.

Anyai ágon zsellérek, egyszerű parasztemberek, illetve borgazda, kocsmáros is volt a családban. Nagyapa tiszt volt a háborúban, a nagymamám meg német volt, de itt csak a XIX. századig ismerjük a felmenőket és nem is mindet.

Furcsa keveredések lehettek, kár hogy a történeteiket már nem ismerhetjük meg, csak a közelebbi őseinkről tudok pár dolgot.