A nyelvészet megkülönbözteti a teljesen más jellegű nyelveket?

A nyelvek "hangzása" (helyesebben inkább a fonológiai rendszerükről kellene beszélnünk) csak egy a számos tulajdonság közül, amelyek alapján a világ nyelveit meg lehet próbálni leírni és típusokba sorolni. Ráadásul nem is feltétlenül ez a legfontosabb vagy legmegbízhatóbb osztályozási kritérium, még akkor sem, ha a laikusnak általában ez az első, ami felkelti a figyelmét.

Pláne nem lehet mit kezdeni az olyan bizonytalan megállapításokkal, hogy "hasonló" meg "sokkal másmilyenebb" (!). Ha pl. kiragadod az újlatin nyelvek közül a franciát és az olaszt, a hangzásuk elég eltérőnek tűnik, a nyelvtani rendszerük viszont már sokkal kevésbé. Vagy például a portugál hangzása sokak szerint inkább az oroszra emlékeztet, mint egy újlatin nyelvére, de ha megnézzük a nyelvtanát, egészen más képet mutat.

Nyilván szisztematikusan össze lehet vetni a különböző nyelvek hangtanát (fonémakészletét, prozódiai szabályait, vagy az egyes hangok előfordulásának gyakoriságát stb.). Ennek alapján pl. olyan állításokat lehet tenni, hogy pl. ez a nyelv tonális, míg a másik nem az, vagy itt kötött a hangúly helye, ott meg nem, jellemzőek-e rá a csettintő hangok, vagy nem, és így tovább, de a hasonlóság százalékos mértékét azért így is nehéz kifejezni.

Ez teljesen szubjektív dolog, semmi köze a valósághoz.

A nyugateurópaiak szerint a magyar úgy hangzik mint a török vagy az arab, de van, akiketszláv nyelvekre emlékeztet.

Ennek alapján elég nehéz lenne besorolni bármilyen nyelvcsaládba, csak a hangzás alapján.

Éppen ezért nem eszerint vizsgálják, hanem a nyelvtani rendszer meg az alapszókészlet szerint.