Mi a véleményetek a pszichológiáról, mint tudományág? Mit gondoltok azokról az emberekről, akik nem tekintik olyan értékű tudománynak, mint például a természettudományokat?

Mindegy ki hogyan tekint rá (tudomány / nem tudomány), legalább annyit átszövi a mindennapjainkat, mint az űrkutatás eredményei.

Az alkalmazott pszichológia a tudtodon kívül ott van az életedben ha akarod ha nem.

Befolyásolnak "jó és rossz irányba".

A reklámok, az űrlapok, tesztek, kérdőívek mind mind a pszichológia tudományát (de nevezheted tapasztalatának is) felhasználva készülnek.

Csak szólok, hogy a többi tudomány is úgy indult, hogy még nem vált szét az ezotériától.

Aztán idővel ez megtörtént.

Mondjuk a legjobb példa pont a csillagászat.

Szerinted akkor a csillagászat tudomány?

#13

Ezek szerint akkor a pszichológia ezotéria, és csak a jövőben lesz tudomány.

14!

Demagóg vagy.

#14 nem demagóg, hanem tudatlan.

#13, én is szólok, hogy nem úgy indult. Csak eleinte sokkal kevesebben tudtak róla, ezért a tömegek megfogalmazásában (de nem a valódi művelői esetén) lehetett csak ezotéria. És ma is e körben bármely tudományterület kezelhető ezotériaként.

#5 szeretném, hogy megtudd. Ami bizonyított, az a bizonyítás pillanatában ismert tudás segítségével történt. Mivel a tudomány hierarchikus, az ilyen állítások java igaz marad később is ugyanabban a formában. Azonban összetett dolgoknál előfordul, hogy később olyan új tudásra teszünk szert, amely akkor még nem volt lehetséges, és emiatt az állítást át kell formálni. Minden bizonyítás az akkori kor ismert tudása alapján helyes, de egy későbbi új tudás felülírhatja, bár ez nagyon kisszámban történik meg.

A tudomány az a működési mód, ami az itt elfogadott konszenzus szerinti módszerekkel történik. Az egyes területek művelése időben rendkívül eltérő attól függően, miféle eszközök álltak a rendelkezésére. Ebből következően vannak olyan területek, amelyek alaposabban kutatottak és ezért a nagyközönség azt hiszi, minden megoldott e területeken (ez természetesen nem igaz), és vanna területek, ahol kevés még az eredmény ahhoz képest, amennyire szükség van rá. Az orvostudomány szinte a fizika kutatásaival egyidős, csak éppen a betegségek bárkit érhetnek, ezért hétköznapiak a problémái, szemben a fizika ismeretlen területeivel.

Aki pedig a tudományt (egyes bizonyításait) véglegesnek tekinti, nemsokat tud a tudományról. Egy felelős tudós, ha érvel, mindig úgy fogalmaz: a tudomány jelen állása szerint… - mert tudja, holnap egyújabb eszközzel, újabb gondolattal, újabb szintézissel bármi pontosítható. És itt a „bármi” nem „mindent” jelent, nem véletlenül két szó ez.

A pszichológia Feud korában különféle jelenségek összevetését tehette meg, ennyi eszköz állt rendelkezésre. A tudós zsenijét éppen az adja, e kevésből (a puszta felszínes megfigyelésből és logikával) volt képes olyan gondolatokra, amelyek ma a legkeményebb ellenőrzés mellett is helytállóak. És hogy „szubjektív gondolatoknak” tekintette munkásságát, éppen felelősségét mutatja, nem volt olyan beképzelt, hogy örök érvényűnek tekintse azokat, tudta, hogy a vizsgálatok ideje később jön el. És valóban, kellett hozzá a modern informatika tudásbázisa, a számítógépek kapacitása (ami az agyhoz képest még mindig kevés), a kémia, az biológia és a fizika hatalmas fejlődése, így ma már logikai úton, a pszichológia módszereivel felvetett gondolatokat a többi tudomány eszköztára bizonyítja. Persze még az elején tartunk ahhoz a hatalmas igényhez képest, mi mutatkozik ma. És egy nagyon fontos dolog, ami itt hatványozottan jelentkezik. A fizikában egy átütő erejű felfedezéssel elég nehéz visszaélni, mert hatalmas pénzek és ész kell hozzá. Az orvostudomány már kényesebb, hogy mennyire, azt egy Mangele nevű orvos mutatta be. Az agyműködés terméke, a gondolatok és érzelmek tudománya pedig drasztikusan kényesebb, szinte bárki durván visszaélhet vele. Lásd a mai populizmus virágzását, számos mocskos reklámot, amely átformálja az emberi viselkedést. és még sok mindent. Atombombát nem lehet szórakozásból, igényeink teljesítése érdekében előállítani. Tömegeket önmaguk elemi érdekeivel ellentétes cselekvésre rávenni lehet.

A pszichológia attól nehéz, sokkal inkább, mint bármi más, mert úgy kell vizsgálni az embert, hogy gondolatait maga a vizsgálat ne befolyásolja, ugyanakkor maga a vizsgált egyén arra válaszoljon, amit a tudós vizsgálni kíván. Nem kérdezheted, mit érzel, ha megszúrnak tűvel? Mert a válaszadó hazudhat, nem értheti a kérdést, és még számos eset van, ami téged tévútra visz. Hiszen te éppen azt akarod megtudni, hogy sok-sok ember mind ugyanazt érzi-e, és miért úgy reagál, ahogy.

Vagyis leszögezhetjük: a pszichológia tudomány, sajátos az eszköztára, mert az ember gondolatait, érzéseit vizsgálja, az ember pedig tudatlan és hazudós, tehát szimpla kérdés-válasz nem lehetséges. De akkor mi jó? Na erre kell először válaszolni.

Ugyanakkor alapvetően szétválasztandó a terület mint tudományág, az embertől, aki műveli, és cselekvésében éppen az agya és belső tulajdonságai befolyásolják leginkább. Manapság rengeteg példát látni minden tudományágból, hogy tudója eladja tudományát, nem 12 ezüstért, de bagóért is.

#17

Hosszan írsz a semmiről. Ebből is látszik, hogy bölcsész módjára akarod valamiről elhitetni, hogy tudomány.

Persze az más kérdés, hogy hogyan definiáljuk a tudományt. Mert ha mondjuk a politológia is tudomány, akkor valóban a pszichológiát is illene annak tartani. Csakhogy a szó klasszikus jelentésében a politológia nem tudomány, csak a politológusok próbálnak úgy tenni, mint a tudósok, mert akkor megbecsültek lesznek, és könnyebben jutnak alamizsnához.

Beírtam keresőbe, hogy mégis mit tanulnak ezek az állítólagos tudósok egyetemen.

[link]

Teljes áltudomány az egész.

Melyek a libidófejlődés szakaszai?

A válaszokban pusztán felsorolják, hogy a különböző korú gyerekek mire izgulnak. A kérdést elnézve nem is tárgyalják órán, hogy mit jelent a libidófejlődés. Van egy olyan érzésem, hogy már maga a kifejezés is hibás, mert itt nem a libidónak az ok-okozati fejlődéséről van szó, pusztán a változásáról.

19!

Ha valamit nem tudsz nem baj. Már az is jó ha felismered, hogy bizonyos ismeret hiányában szenvedsz. De az ismeret elutasítása, hát...no. Tényleg nem vezet jóra. Tudod, volt egyszer nem is olyan régen egy középkor, aminek egyik igazán rá illő jelzője a SÖTÉT.

Pont azért mert emberek (akik kicsit hasonlítottak rád) bigott módon hittek a saját tudatlanságukban és elutasítottak mindent és mindenkit akik többet/mást/máshogy gondoltak.

De nincs ebből baj, az idő nem őket igazolta, ahogy téged se fog.