A kapitalizmus tisztességtelenségre ösztönöz?

"A pénz társadalmi tőke erodálásában betöltött szerepének második bizonyítéka a klinikai pszichológiából ered. Idegrendszeri képalkotási tanulmányok kimutatták, hogy a hagyományos pénznek már a puszta jelenléte is megváltoztatja a társas viselkedést. A kapzsiság és más negatív érzelmek, például a félelem, a harag, az intolerancia, a bűnbakkeresés és a pánik mind fokozottabbá válnak, valahányszor a pénz jelen van. Még az agy racionális döntések meghozatalára vonatkozó teljesítőképessége is mérhetően csökken.

Az idegtudomány felfedezései szerint ezek a folyamatok két egymással ellentétben álló agyterülettel függnek össze. Az egyik az ingerekre reagáló és azonnali jutalomra törekvő impulzív kör; a másik a prefrontális kéreg, mely a viselkedést igyekszik racionalizálni, szabályozni és előre érezni. Minden addiktív rendellenesség esetén ez az impulzív kör túlzottan tevékeny, és kimutatták, hogy ugyanez igaz a konvencionális pénzt tartalmazó pénzügyi ösztönzőknél is. A hagyományos pénzzel kapcsolatban fellépő aktivitás még erősebb is, mint amely a szex vagy bűnözés esetén fordul elő." [...]

"Ebben a vizsgálatban a résztvevőket véletlenszerűen két csoportra osztották, majd felkérték őket ugyanazon kérdőívek megválaszolására. A vizsgálat során az egyik csoportot a pénz vizuális szimbólumaival vették körbe (pl. dollárról készült művészeti alkotás a falon), míg a másik csoportot semleges szimbólumokkal (pl. kagylók képei).

A semleges díszítés környezetében tevékenykedő csoporttal összehasonlítva a pénz szimbólumaival körbevett csoport résztvevői lényegesen nagyobb mértékben játszottak és dolgoztak egyedül, valamint nagyobb fizikai távolságot tartottak maguk és a szomszédjaik között. Emellett tétováztak másoktól segítséget kérni, és hajlamosak voltak a segítségkérésre úgy reagálni, mintha érzéketlenek lennének másokkal szemben. Ezenkívül az egyéni szabadságot és az egyéni célok hajszolását preferálták az együttműködéssel szemben. […]

Ez lehet az első komoly „természettudományos” bizonyíték arra, hogy a konvencionális pénz egy tudat alatti programozó eszközként működik, hátrányosan befolyásolva az emberi viselkedést. Amint azt a IV. fejezetben kifejtettük, gyakran az „emberi természetet” hibáztatták, mintha az volna a pénzügyi esztelenség és a válságok mozgatórugója. Most már egy kikötéssel csatlakozhatunk ehhez a gondolathoz. Ezeket a problémákat a „banki adósságpénz monopóliuma által programozott emberi természet” váltja ki. […] A nem banki adósság útján létrehozott csereeszközök használata más magatartásformákhoz vezet." Lietaer: Pénz és fenntarthatóság

Én felpontoztam :) A kapitalizmus szerintem is súlyos erkölcsi kihívásokkal küzd, és mivel senki nem tud kívülhelyezkedni rajta, mindenki érintett. Szerintem ennek az erkölcstelenségnek a mélyén a mennyiségelvű gondolkodás áll, hogy a több az jobb, hogy a mennyiség átcsap minőségbe. (Vicces, de ez amúgy Marx dumája, csak hát ebben teljesen azonos a kommunizmus a kapitalizmussal.)

Szóval a mennyiségelvű szemlélet az, ami az erkölcsi problémát megszüli. Önmaga fogalmi keretein belül a kapitalizmusnak persze "igaza van", de épp ezt a fogalmi keretet, azaz a mennyiségelvet kellene kritika alá venni.

Mint mindent, a kapitalizmust is lehet és érdemes kritizálni, hisz az is csak egy modell, ami a nála sokkal összetettebb valóságra van ráhúzva.

Aki nyertesének érzi magát, vagy ebben bízik, az jóval kevésbé hajlandó tudomásul venni a hibáit. Ez persze sok más dologra is igaz...

„Ne légy csak szakember! A szakemberi lét zsoldos-mentalitással jár. A szakember a hogyannal törődik, a miérttel nem. Készen kapja a feladatot, s csak arra ügyel, hogy a lehető legjobban végezze el. Mivel feladatát más szakemberektől kapja, akik ismét másoktól, a termelés, a munka rendszerében szinte senki nem akad, aki elgondolkodna az egész tevékenység értelmén. Könnyen előállhat a helyzet, amint elő is áll gyakran, hogy kiváló szakemberek tömege dolgozik irtóztató tökéllyel egy alapvetően kártékony feladaton.

A szakemberi lét ezért veszélyes és némiképp szégyenletes. Ha csak teheted, s ha csak időlegesen is, igyekezz szakemberből emberré válni!” Meszlényi Attila: A világvége illemtana