A forradalmakat a középrétegek robbantják ki az alsóbb néprétegek elégedetlenségét felhasználva?

A forradalmak (azaz a társadalmi mozgások egy fajtája) kicsit összetettebb. Erről vaskos terjedelmű irodalom beszél.

A forradalom célja gyökeres társadalmi elosztási változtatás, és mivel az ember gondolkodása és az egész természet folytonos működésű, ezért ilyesmik ritkán sikeresek. Nagyon sok külső és belső feltételnek kell teljesülnie hozzá.

A forradalmakhoz vezető út úgy néz ki, hogy egy szűk réteg (mindegy, minek nevezzük, királynak, főúrnak, NER lovgnak, vagy imámok szervezetének, netán másnak) elkezdi korlátozni a nagy többséget. Az eleve eltérő körülmények között élő társadalom ettől egyre jobban polarizálódik, egyre nagyobb tömegek egyre rosszabbul élnek, miközben egy szűk réteg egyre jobban. Ez törvényszerű. különben a szűk réteg nem tudná megtartani előnyeit.

Mindig akad néhány olyan ember, aki ezt átlátja, és a kor lehetőségeiből kitalálja, mit kell tenni a változásért. A legtöbb ilyen spontán alakult ki korábban, ideológia mögé csak a 19. században kezdett kerülni. A lebonyolítása elég sok szervezőmunkát igényel, mert a tömegek ugyan lehet, hogy változást akarnak, de nem tudják mi lenne jó (csak annyira, hogy "nekem jobban kéne élnem"), és főleg fogalmuk sincs, hogyan kell eredményre jutni. Ezért mindenekelőtt el kell érni, hogy a tömegek elhiggyék, az a néhány másik ember az ő érdekeiket szolgálja és tudja, mit kell tenni. Ezt például Kossuth jó másfél évtizeden át művelte provokációkkal és újságalapítással. Leninnek erre nem volt módja, meg is láthattuk az eredményét.

Ma ez még összetettebb, mert a technika lehetővé tette nagy tömegek manipulálását úgy, hogy azoknak ne legyen módjuk az információk ellenőrzésére (ne is akarják és ne is tudják - itt van például Hadházy Ákos, aki profi adószakember, ismeri a jövedelemmozgásokat és hogy abból milyen következtetéseket lehet levonni. Ám ha hatalmas médiatere lenne és nagyon akarna forradalmat, akkor se tudna, mert az ellenérdekelt fél a saját eszközeivel úgy befolyásol hatalmas tömegeket, hogy azok ebből egy szót se higgyenek. Vagyis a "tömeg akarata" nevű feltétel nem tud teljesülni akkor se, ha ezektől az emberektől ténylegesen elveszik a jövedelmüket.)

Ezért szokták mondani, hogy eredményes forradalomhoz kell "forradalmi helyzet" (erős igény a változásra a társadalom nagy többségétől), kell olyan szervezett csoport, amely ki tudja dolgozni a változás gazdasági- politikai módszereit, és erről meg tudja győzni az elégedetlen tömeget. Végül pedig kell kedvező külpolitikai helyzet, amely leköti a vezetés erejének egy részét. Ennyi feltétel ritkán teljesül, ha pedig nem, akkor a forradalom elbukik (előbb vagy utóbb).