A választójog miért nincsen a vezetői engedélyhez hasonlóan feltételhez kötve?

Ahol demokrácia van, ott nincs abból probléma hogy mindenkinek van választójoga. Egy jól működő demokrácia zavartűrő, és ezen pár százalék hülye sem tud változtatni.

Magyarországon viszont nincs demokrácia.

Így van. Nem a választójog probléma jelenleg, hanem a választási rendszer, ami nem korrekt, nem kiegyensúlyozott és korántsem ad egyenlő lehetőségeket.

Nálunk autokrácia van, amiben igencsak kevesek érdekei vannak képviselve és azt is egy ember végzi.

A mindenkori kormánynak nem érdeke egy ilyen szabályozás, mivel a tanult embert nehezebb megvezetni, a tanulatlan csőcselék meg könnyen irányítható, tehát azokon keresztül a hatalom könnyebben megtartható.

Ennyi az egész lényege.

Pedig amúgy egyetértenék. Ha más nem, legalább egy befejezett középfokú oktatáshoz kötném a választójogot, mert aki még egy szakmunkásképzőt sem képes elvégezni, az olyan hülye, hogy fogalma sincs, mit is csinál.

A kérdés azért tehető fel, mert számos fogalom összemosása esetén jogosnak tűnhet. Pedig nem az.

Mindenekelőtt szükséges megkülönböztetni például az elvi problémákat a gyakorlati problémáktól. Nézzünk ehhez egy egyszerű példát. A budapesti belváros sok vonatkozásban problémás, vitatkoznak is róla sokan eredménytelenül. Miért is? Mert az nem vitás, hogy mindenkinek jár a jó levegő, tágas hely, gyors mozgás. Csakhogy ezek az igények egymást ütik. Jó levegő kell? Menj az erdőbe, vagy amit jónak tartasz. Csak ott nincs ház, nincs közlekedés. Tegyünk hát oda. Elvileg ez megy, de akkor oda a jó levegő. Itt tehát dönteni kell, mert nincs jó levegő és kényelem, meg zsúfoltság meg amit az jelent, együtt. Így aki a jó levegőt preferálja, dugódíjat követel, aki meg a gyors közlekedés, szélesebb utakat. A dugódíj semmit nem old meg (tehát elvileg alkalmatlan a probléma kezelésére), a szélesebb utakhoz le kéne bontani a belvárost és újra felépíteni (ez gyakorlatilag nem megy). És e kérdésekben buta és okos, műveletlen és művelt, továbbá mind ugyanúgy gondolkodik. A különbség annyi, hogy néhányok képes belátni az elvi lehetetlenséget, mások meg nem és tovább mondják a magukét.

Tehát elvi kérdésekben dönteni kell, és a döntés alapja az adott helyzetben a fontosság. Csakhogy a fontosság is változik. Másrészt a döntés mindig bináris (vagy ez vagy az), miközben az élet folytonos, ezért a határ húzása mindig vitát eredményez.

Gyakorlati kérdésekben is dönteni kell, csak ott mások a szempontok, mert mások a lehetőségek. Utcát megszélesítek, ha erre erős az igény, és van hozzá hely. Nem szélesítek bármekkora igény esetén se, ha nincs hely, azaz sok házat kéne lebontani.

A történelem során bebizonyosodott, hogy az emberek lényegében egyformák a lehetőségeikben, függetlenül a nemüktől, bőrszínüktől, vallásuktól, vagy bármely más megkülönböztető jegyüktől. Egy dologban nem egyformák, a tudásukban. Ezért az "egyformaság" (jogi egyenlőség) egyesek számára korábban és ma is nyilvánvaló evidencia, mások rábeszélhetők erre az álláspontra, megint mások soha. Aztán voltak, akik ezt vizsgálták, és arra jutottak sok szempont alapján, hogy ez a dolog minden másnál fontosabb, mert problémák ugyan ekkor is vannak, de enélkül sokkal többen és sokkal nagyobbak. Így az általános választójog általánossá vált, és ennél nincs jobb módszer (pontosabban, az ember e pillanatban nem tud jobbat).

Valójában, ha jól alkalmazzák (mert ne feledjük, lehet nagyon rosszul is), eddig ez mindig eredményes lett. Ma egyre kevésbé. És ma egyre jönnek au okostojások, akik javasolnak ezt azt, ha képesek lennének meggondolni, rájönnének, hatalmas visszalépés lenne. De miért egyre rosszabb ma? Van rá magyarázat.

A fejlődés minden probléma ellenére töretlen. A választópolgár korábban tanult valamit, aztán a környezetétől tájékozódott tovább, más eszköze nem nagyon volt. Így a vélemény elég stabil volt, okos emberek jól el tudtak különíteni csoportokat. És a választás abban az értelemben is megbízható volt, hogy a választott nem nagyon volt rossz.

Ma viszont a választópolgár ezer lehetőséggel rendelkezik. Utazhat, telefonálhat, internetezhet, összevethet, rengeteg információt szerezhet. Csak hát az emberiség most is változatos, vannak, akik rájönnek, hogy lehet hamis hírt is közölni, számos ember meg nem tud válogatni, tehát a hamis igazzá válik. Ez is fejlődik, ma már erre iparágak vannak, lásd szekták, reklámok, propaganda és társaik. És az emberiség szembesül azzal, hogy fogalma sincs, mi igaz, mi nem. Adott esetben sokkal többen hiszik igaznak a hamisat, mint fordítva. Itt és most például ez a helyzet. És ez a hit nem kötődik az itt reklamált tudáshoz, minden táborban vannak félanalfabéták lelkes hívőként, és vannak professzorok aktív közreműködőként. Akkor melyik tábor az igazi?

Ez a problémakör nem választójog, nem kormányelszánás és hasonlók kérdése, ez a mai fejlődésből adódó következmény. Annyira nem, hogy minden ellenérzésem mellett is mondok konkrét ismert személyt példaként. A Fidesz egyik főembere volt Pálinkás József akadémikus. Tudományos ismereteihez kétség nem férhet. A posztjához is értett. Mégis számos káros döntést hozott. Végül olyant követeltek tőle, amit már az ő gyomra sem bírt el. Kikerült ebből a körből, a legutóbbi választásoknál az ellenzék egyik fő ideológusa volt. Akkor most ő hová tartozik, és miért pont oda? Akkor mitől van a váltás? A magyarázat persze bonyolult, de egyszerűsíthető. Volt egy korábbi állapot, amikor nézetei nem voltak egyeztethetők az akkori baloldallal, de sok kompromisszumml igen az akkori Fidesszel. Csakhogy az idők változtak, az ő személyisége kevésbé. ÉS lett egy pillanat, mikor az új Fidesznek nem volt jó, a megalázás nagy volt, a közben kialakult új ellenzék pedig hívta, olyannak, amilyen, elfogadva előéletét, tehát ment, mert megalkudnia nem kellett önmagával.

Észre kellene venni, hogy egy adott helyzetben mi a rossz, honnan származik, és nem felszínes és látványos ötleteket kitalálni, hanem a probléma keletkezési helyét megszüntetni. Észre kellene venni, hogy ez az elvi megoldás. Ha pedig a cél megvan, meg kell találni azt a gyakorlati kivitelezési módot, ami lehetséges. Vagy felkészülni arra, amire még nem képes valaki, de lehetséges megfelelő felkészüléssel. A világbajnok síkfutó se elhatározza és máris világrekordot fut, hanem keményen készül, míg alkalmas nem lesz rá. Itt a "készülés" komoly tanulást, majd még nehezebb munkát jelent. És anélkül nem megy.

A felvetések lehetnek tetszetősek (még véletlenül se azok). Ám meg is kell csinálni azokat. Tegyük fel, hogy lehet tudáshoz kötni a választást. És ki fogja meghatározni, mi a megfelelő szint? Minek alapján? Ki fogja törvénybe iktatni? Ki beszéli rá az illetékeseket és hogyan? Maradjunk annyiban, ez eszébe se jutott senkinek, a cél valójában a panaszkodás, annak mutatása "mennyire foglalkozunk a témával". Nem, szó sincs erről, mindössze egyfajta mesedélután zajlik öncélúan, a kivitelezés legcsekélyebb szándéka nélkül. Ez pedig értéktelen.

Kérdező: ez a tanfolyamosdi sem működne. Tetszetős elképzelés növelni az állampolgári tudatosságot, de az átlag IQ-t és az érzelmi képességeket ez nem érintené. A "közösség érdekében racionális szavazó" egy illúzió. Mindenki önérdekből racionális a saját képességei mentén, azaz a népesség egy része önérdekből hoz buta döntéseket, mások önérdekből kevésbé buta döntéseket stb.

Persze mindenki okosnak hiszi magát, de a legtöbben mégis érzelmi alapú döntéseket hoznak. Arra szavaznak, ami tetszik (!) nekik, és szerintük az ő érdekeiket szolgálja. Nagyon sok a szubjektív elem a döntésben,és ezen egy tanfolyam nem segít.