A fasiszta, vagy a kommunista diktatúrák voltak anno sikeresebbek?

Milyen értelemben? Fasiszta diktatúra csak egy volt.

Ha azt nézzük mennyi ideig voltak hatalmon, akkor mindenképp a kommunista diktatúrák.

"Milyen értelemben? Fasiszta diktatúra csak egy volt."

Mivan? XD

1 The Axis (1922–1945)

1.1 Italy (1922–1943)

1.2 Germany (1933–1945)

1.3 Japan (1926–1945)

2 Other countries

2.1 Austria (1933–1945)

2.2 Brazil (1937–1945)

2.3 China (1928–1949)

2.4 Croatia (1941–1945)

2.5 France (1940–1944)

2.6 Greece (1936–1941)

2.7 Hungary (1932–1945)

2.8 Norway (1942–1945)

2.9 Portugal (1933–1974)

2.10 Poland (1930s)

2.11 Romania (1940–1944)

2.12 Slovakia (1939–1945)

2.13 Spain (1936–1975)

2.14 South Africa (1948-1994)

2.15 Yugoslavia (1935–1939)

3 Fascism in democratic nations

3.1 Australia (1931–1940s)

3.2 Belgium (1930s–1945)

3.3 Canada (1930s–1940)

3.4 Chile (1932-1938)

3.5 Finland (1929–1932)

3.6 Ireland (1932–1933)

3.7 Lebanon

3.8 Mexico (1930–1942)

3.9 The Netherlands (1923–1945)

3.10 Sweden (1926–1929)

3.11 United Kingdom (1932–1940)

3.12 United States (1933–1941)

#2. Csak Mussolini Olaszországa volt fasiszta, ezt a kifejezést akkoriban csak ők használták. Eredete a fasces, azaz a kéve, ami egyenként gyenge szálakból áll, de együtt erős. Római eredetű szimbólum.

A szálini propaganda terjesztette ki a fasiszta szót az összes széljobbos rendszerre, mert félt, hogy a nemzetiszocialista (náci) kifejezés lejáratja a szocialista eszmét.

#5 Hogy lett volna csak Mussolini fasiszta? Tehát akkor ezek szerint mondjuk Franco, Pinochet és Horthy nem volt fasiszta?

"A szálini propaganda terjesztette ki a fasiszta szót az összes széljobbos rendszerre, mert félt, hogy a nemzetiszocialista (náci) kifejezés lejáratja a szocialista eszmét."

Ez pedig nonszensz. Olaszország már javában erősen nacionalista, fasiszta volt volt a nácik előtt. Hitler a mintájukra alkotta meg a nácizmust.

#6: Igen, csak Mussolini Olaszországa volt fasiszta, a fasces jelképezte összefogás, közös erő római hagyománya miatt. Ráadásul a fasiszta rendszer sok elemében tök más volt, mint a német nácizmus, pl. érthető módon nyoma sem volt benne a germán miszticizmusnak és vértisztasági őrületnek. Jellemző, hogy Mussolininak önmaga vezérségén és az összefogáson túl nem is nagyon volt vezető politikai ideológiája. Hol fejlett ipari országként, hol mezőgazdasági nagyhatalomként próbálta definiálni Olaszországot, próbálkozott kb. mindennel. A korabeli európai elit az erős kezű, karizmatikus vezetőt látta benne, aki fellép a "kommunista métely" ellen. Ezt másolta a többi "vezér" is: az erős nemzeti propagandát, az összefogást, hazai termésű miszticizmust stb.

A többi szélsőjobbos rendszert a komcsi propaganda hívta gyűjtőnéven fasisztának, leírtam miért. Az egyik közös vonásuk az erős antikommunista fellépés, hiszen ezek a rendszerek az Európa-szerte elharapózó kommunista mozgalmakra való válaszként erősödtek meg. Más tekintetben eléggé "helyi" erők voltak, egyedi ideológiai vonásokkal és politikai célokkal, hiszen a nacionalizmus nem internacionalista.

Értem, hogy a balos nézőpont azóta is egy kalap alatt fasisztának írja le őket, de a valóság más. Metaxas rendszere Görögországban pl. még a britek számára is elfogadható volt.

A kérdésre válaszolva: egyik típusú diktatúra sem tekinthető igazán "sikeresnek". A szélsőjobbos diktatúrák kevésbé bolygatták meg a fennálló társadalmi rendet, pl. nem végezték ki az arisztokráciát és a tőkéseket, jórészt fennmaradtak a magántulajdonra épülő gazdasági berendezkedések is. A kommunisták a teljes politikai-gazdasági átalakulást hirdették, ami nagyobb társadalmi ellenállást váltott ki, ergo nagyobb terrorral is járt. De fennmaradása ellenére aligha nevezhetjük sikeresnek mondjuk Észak-Koreát.

A fasizmus radikális antiliberális és antimarxista etatizmus. Szerintem. Jófejkedni lehet azzal, hogy csak Mussolini rendszer volt fasizmus, mert csak ők nevezték így magukat, de a “jó példa ragadós”. Hitler is felnézett kezdetben Mussolinira, és a spanyol falangistákat, vagy Pinochet Chiléjét se lehet azzal vádolni, hogy távol állt volna tőlük a fasizmus. Még a Horthyt se, bár ő jól lenézte a hungaristákat, meg a nácikat ( kiknek vezetője egy “uborkafára felkapaszkodott kálplár volt,” ugye), de ez csak egyfajta arisztokratikus gőg volt részéről, nem elvi kifogás.

Amúgy mind a szélsőjobbos, mind pedig a szélsőbalos diktatúrák jelentős sikereket értek el a társadalmi modernizáció tekintetében. Ha manapság valaki előre tolakodna egy sorban, mert ő pl. gróf, akkor bizony seggbe rúgnák Mahyarországon, Németországban, vagy Oroszországban is. Ez a diktatorikus rendszerek előtt korábban nem lett volna így.