A CCCP-ben tényleg ennyire vallásellenesek voltak az emberek, vagy csak annak mondták, vallották magukat, de amúgy ugyanúgy hittek?

Ez alatt az időszak alatt, nagyon nem volt ajánlatos vallásosnak vallanod magad, mivel a kormány tiltotta, vagy legalábbis ellenezte a vallásosságot. Így természetes hogy egy erős megtorlásra alapuló rendszerben csökken a magukat vallásosnak vallók száma.

Természetesen nem lettek ateisták egy nap alatt, viszont kemény szankciók járhattak olyan dolgok miatt is csak hogy ha egy pap volt a családodban, a templomba járásról nem is beszélve. Így amikor már újra fel lehetett vállalni, a következő felmérésben aki eddig félelemből letagadták újra felvállalhatták.

1es csak ugye az a furcsa, hogy a kommunizmus 1917ben kezdődött, mély vallásos embereknek kellett szembesülni az állami ateizmussal, és egy jó 70 év után egy emberoltő után lett vége.

Tehát egy ateizmusban született nemzedék lett hívő nemzedék.

A CCCP-ben harcoltak a dolgozó nép vallási elnyomása ellen - sajnos túl békebeli eszközökkel. Akkor még volt a vezető politikusokban némi emberi érzés és tisztelet a nép és az alkotó emberi kulturális értékek iránt.

Meg is lett a böjtje a puhaságnak, mert mára már megint tombol a reakció, nyögjük az iskolai hittant és a valláspolitikai terror egyéb formáit!

(Egy posztszocialista valláspolitikai üldözött értelmiségi.)

9# Ahogy a nóta mondja:

"Templom, kocsma - egymás mellett áll,

mind a kettő megváltást kínál,

más megváltó ide el nem ér,

eladnák őt is gyorsan jó pénzért!"

Még megjegyzem, hogy vidéken szinte kivétel nélkül a kocsmák a klerikalizmushoz több generáción át hűen ragaszkodó családok birtokába estek a rendszerváltás után. Ezek szerint a teológiai karon képződött Szálin bácsi csak profi menedzserhez méltóan racionalizált, tehát áramvonalasította az üzletmenetet! :-)