Marx mennyire hiteles manapság a közgazdaságtanban? Ha pl. a szakdolgozatomban Marxtól idéznék, annak lehetnek negatív következményei?

Nem lenne semmi következménye, főleg ha valami frappáns idézet lenne, csak az ezzel a baj, hogy Marx a saját korának gazdasági és politikai viszonyai hatására írta meg műveit és az manapság már alig érvényes, mivel azóta sokat változott a világ, ma már azok a körülmények nincsenek meg, így vagy értelmetlen lenne az idézet, vagy látható módon kimutatnád a félreértésedet, illetve elárulnád ismereteid hiányát.

Kicsi rá az esély, hogy az a mondás ma is érvényes lehet, de természetesen nem lehetetlen.

Akkor nyerő vagy.

Ugye alapelv, hogy a szakmai igényesség miatt törekedned kell a lehető legfrissebb forrásra, és az az igazság, hogy egy BA vagy MA szakdolgozatnál a papír külalakjára (mint pl a források kora) ugyan annyira figyelnek, mint a konkrét mondatra amit leírsz.

Egyébként szerintem simán lehet (és tök menő, hogy ilyen fiatalon ilyen tájékozott vagy szakmailag) , csak ügyesen kell megfogalmazni a körülötte álló szöveget.

Én nem vagyok közgazdász, de amit Herman Daily ír a határköltség-határhaszonról, szerintem kapcsolódik.

"minden mikrotevékenység az optimális méretét vagy nagyságrendjét keresi – azt a pontot, ahol a növekvő határköltség egyenlő a csökkenő határhaszonnal. [...] ezt a "mikor kell abbahagyni"-szabálynak nevezik.

Ha azonban áttérünk a makroökonómiára, többé nem hallunk sem optimális nagyságrendről, sem határköltségekről és -hasznokról [...] A gazdasági mennyiségek közül egyedül a bruttó nemzeti termékről feltételezik, hogy örökké nőni fog. Valójában természetesen költségek is keletkeznek a GNP növekedésével, még ha rendszerint nem is mérik őket. Költségekkel jár az életet támogató ökológiai szolgáltatások kimerítése, szennyezése és pusztítása, a szabadidő feláldozása, a munka bizonyos fajtáinak hasznot nem hozó mivolta, a közösség szétzilálása a tőke mobilitása érdekében, más fajok élőhelyének megszállása és a jövő generációk örökségéből egy jelentős rész eltékozlása. [...]

A jövedelem csökkenő határhasznosságának törvénye kimondja, hogy először a legsürgetőbb szükségleteinket elégítjük ki, és utána a jövedelem minden további egységét egyre kevésbé sürgető szükségleteink kielégítésére fordítjuk. Így a növekedés határhasznossága csökken. A növekvő határköltség törvénye hasonlóképpen kimondja, hogy először a legtermelékenyebb és a leginkább hozzáférhető termelési tényezőt használjuk fel – a legtermékenyebb földet, a legkoncentráltabb és a legkönnyebben hozzáférhető ásványkincseket, a legjobban képzett munkásokat –, és csak akkor vesszük igénybe a a kevésbé termelékeny tényezőket, ha a növekedés ezt szükségesés teszi. Következésképpen a határköltségek a növekedéssel együtt nőnek. Amikor az emelkedő határköltségek egyenlők a csökkenő határhaszonnal, akkor a GNP optimális szintjén vagyunk és a további növekedés gazdaságtalan lenne: jobban növelné a költségeket, mint a hasznokat. [...]

Két alapvető jóléti forrásunk van: az ember alkotta tőkéből, valamint a természeti tőkéből származó szolgáltatások. A gazdasági növekedéskor a természeti tőkét mesterséges tőkévé alakítják. A növekvő mesterséges tőke több szolgáltatást nyújt, a csökkenő természeti tőke kevesebbet. Ráadásul, ahogy a gazdaság növekedése folytatódik, a gazdasági szolgáltatások növekedése lassul. [...] Ahogy a gazdaság mind jobban beavatkozik az ökoszisztémába, néhány természeti szolgáltatásról le kell mondanunk. Mint racionális lények feltehetően úgy fogjuk rangsorolni a beavatkozásainkat, hogy elsőként a legkevésbé fontos természeti szolgáltatást adjuk fel. Ez a legjobb eset, a cél. A valóságban azonban ezt elhibázzuk, mert nem értjük igazán jól, hogyan működik az ökoszisztéma, és csak mostanában kezdünk a szűkösségére gondolni. De ennek a racionális rangsorolásnak a következménye a növekvő határköltség egy változata: a gazdasági terjeszkedés minden további egysége érdekében egyre fontosabb ökológiai szolgáltatásokról kell lemondanunk. [...] A másik magyarázatlehetőség a növekedés költségeinek teljes elhanyagolására paradigmákban rejlő eltérés: a gazdaságot nem az ökoszisztéma alrendszerének tekintik, hanem éppen fordítva: az ökoszisztémát a gazdaság alrendszerének. A természet pusztán a gazdaság kitermelő és hulladéklerakó szektora. Még ha e szolgáltatások köre szűkül is, a növekedés örökké folytatódhat, mivel a technológia lehetővé teszi számunkra, hogy a természeti tőkét mesterséges tőkével helyettesítve "túlnőjünk" a természeten, követve a piaci árak parancsát – ha és amennyiben a természeti tőke árai emelkednek. [...] A növekedés egyetlen korlátja a technológia, és itt, feltehetően, nincsen határ a technológia előtt, tehát nincsen határa a gazdasági növekedésnek sem. Ennélfogva a gazdaságtalan növekedés tényleges fogalma értelmetlen ebben a paradigmában."

Herman E. Daly: A gazdaságtalan növekedés elmélete, gyakorlata, története és kapcsolata a globalizációval In: Pataki: Takács-Sánta: Természet és gazdaság

Illetve a pénzrendszer kritikájáról egy válogatás, hátha itt is találsz hasznosat:

[link]