Mi a különbség a patrimoniális és az abszolutista királyság között?

Ezek nem egymás ellentétei.

A patrimoniális azt jelenti, hogy az államhatalom alapja a földbirtok.

Az abszolutista meg az, hogy mindennek az alapja az uralkodó (egyszemélyi uralom, a rendek kihagyásával).

A patrimoniális monarchiában a földesúri funkciók összemosódnak az állami funkciókkal. Mivel az uralkodó a legnagyobb földbirtokos az országban (a földek 70-80%-a a kezében van), ezért (most nagyon durván fogalmazva) az ispánok, a különféle tisztségeket betöltő főemberek kb. az ő "jószágigazgatói", azaz király saját birtokainak igazgatása (és a haderő megszervezése, a bíráskodás stb.) egybemosódik az állami funkciók ellátásával. Ebből következik, hogy a király, mint földesúr jövedelmei egyben az állam jövedelmei is. Az állami tisztségeket pedig a király rokonai, bizalmi emberei látják el, hiszen a saját földjeit a király azokkal tudja igazgatni (illetve a haderejét is megszervezni), akikben személy szerint megbízik. Fontos tehát a személyes kapcsolatok jellege, a bizalom is az ország irányításában (ez fontosabb a szakértelemnél is). Európában ez az államtípus kb. a 6-700-as években létezett, Magyarországon pedig a XI-XII. században.

Idővel, amikor a pénzforgalom fejlődésnek indul (a patrimoniális monarchiában inkább terményekkel fizetnek, jellemző az árucsere is, a pénzforgalom pedig kevésbé dominál, nem is igazán fejlett, emellett önellátó gazdálkodás folyik), a gazdaság egy fontos tényezője lesz a kereskedelem, akkor egyre inkább megnő a regálé jövedelmek fontossága (olyan jövedelmek, amik már nem a magánföldesúri birtokokból származnak, hanem az állam által kivetett adók, vámok, jutalékok stb.) illetve a világi nagybirtokosok és középbirtokosság megerősödik (a középrétegeknél a föld öröklött lesz), majd kialakulnak az egységes nemesi jogok, a nemesség pedig elkezdi a saját érdekeit érvényesíteni, akkor ez a patrimoniális monarchia bomlásnak indul gazdasági és politikai értelemben is (Ny-Európában fontos volt még a hűbéri rendszer is ebből a szempontból, ami viszont Magyarországon nem alakult ki), helyét pedig előbb-utóbb a rendi monarchia veszi át.

Az abszolutista monarchia az később alakul ki, jellemzően az 1450-es évektől kezdődik a folyamat (de egyáltalán nem mindenütt Európában) és a csúcspontja az 1500-1600-as években van. A feudális világ bomlásával, amely együtt járt az egyes országok központi hatalmainak gyengülésével, sőt, a politikai decentralizációval ami sok esetben nem csak a királyi hatalom gyengülésével, hanem egy-egy ország széthullásával is fenyegetett) az uralkodó központosítani, centralizálni kívánja a birodalmát. A decentralizáció irányába hatott a korszak rengeteg vallási ellentéte, a reformáció megjelenésével pedig felesősödtek egyes helyeken a vallásháborúk, amik szintén egy-egy terület elszakadásával, országrészek leválásával fenyegettek. Emellett fontos tényező volt még a korábbi korok feudális jellegű hadseregének (a lovagi seregek) lehanyatlása, bomlása és a zsoldos seregek megjelenése, ami egyrészt az uralkodók rendek elleni fellépését is szolgálta, másrészt korszerűbb volt, harmadrészt viszont óriási összegeket emésztett fel, és ezeket az összegeket az uralkodónak saját magának kellett előteremtenie valahogy az állami jövedelmek felhasználásával. Az abszolút monarchia kulcsfogalmai ezért a csak az uralkodónak felelős állami bürokratikus intézményrendszerek kialakítása, emellett pedig a politikai-társadalmi-vallási(stb.) centralizáció. Csak az az ország a hatékony, és az tud megfelelő gazdaságpolitikát létrehozni (ezáltal pedig a hadsereget és a bürokráciát fenntartani), amelyik politikai-társadalmi-vallási és mindenféle értelemben egységes, egy erős központi irányítás alatt áll. Ez azt jelenti, hogy a korábbi feudális, illetve rendi monarchikus intézményrendszer helyett/mellett létrejön egy olyan intézményrendszer, amely egyrészt az uralkodónak felelős, másrészt szakemberekből áll. A jellemző országai ennek Spanyolország, Franciaország, Habsburg Birodalom (és más kisebb jelentőségű európai országok is), de mindegyik országban más-más helyi jellegzetességei vannak ennek az egésznek, így igazából nehéz is általánosságban írni róla.

Az előttem szóló ezt írja:

"Az abszolutista meg az, hogy mindennek az alapja az uralkodó (egyszemélyi uralom, a rendek kihagyásával)."

Ez elég pontatlan megfogalmazás, egyrészt (és ez a kisebbik pontatlanság), az uralkodó korábban is "mindennek az alapja" volt, papíron még a rendi anarchiába süllyedő Lengyelországban is, ezt a kifejezést így értelmezni nem is lehet pontosan. A nagyobb pontatlanság inkább az, hogy a rendeket az abszolút monarchiában nem hagyja ki az uralkodó.

Azt fontos megérteni, hogy az abszolutizmus inkább ráépül a rendi monarchiára, és nem eltörli, helyettesíti azt. Azaz az abszolút monarchiában egymás mellett létezik a korábbi feudális eredetű nemesség, annak a birtokrendszerével, nemesi előjogaival együtt, sőt, a rendi monarchia is, hiszen a törvényhozás ezekben az országokban továbbra is rendi jellegű (gondoljunk csak Franciaországra, ahol a három rend a francia forradalomig, az 1700-as évek végéig pont hogy a törvényhozás domináns résztvevője!). Az más kérdés, hogy az uralkodók több-kevesebb sikerrel csorbítják a rendi jogokat, sőt, a nemesi szabadságjogokat is (pl. egyes helyeken megadóztatják a nemességet, de ez jellemzően inkább csak az 1700-as években alakul ki). Másrészt a jogalkotásban megjelenik a "pátens", azaz az uralkodó olyan rendeleteket hozhat, amelyek törvényerejűek, ezzel pedig a rendi országgyűlés szerepét csökkentik.

Ami igazán lényeges, az a végrehajtás, ami viszont korábban is, a középkorban, a rendi monarchiák idején is a király területe volt. A végrehajtó szervek mindig is a királynak tartoztak felelősségel, a király emberei intézték a pénzügyeket, a hadügyeket, a legfontosabb végrehajtói feladatokat. Az abszolút monarchiában ezek a végrehajtó szervek viszont professzionális bürokratikus államapparátusokká fejlődnek, ahol akár nem nemes hivatalnokok is fontos karriert futhatnak be, ha a szakmai hozzáértésük megfelelő. Viszont azt fontos látni, hogy ennek ellenére a politikai-társadalmi kerete az egésznek továbbra is a korábbi, feudális-nemesi világon alapult, nem véletlen, hogy pl. az a hivatalnok, aki nagyon fényes karriert futott be, és meggazdagodott, az nemességet is vásárolt, és a nemesi világba tagozódott bele. Erre a legjellemzőbb példa Franciaország (ahol a királynak egy külön bevételi forrása volt, hogy a meggazdagodott kereskedők és hivatalnokok jó pénzért cserébe nemesi és feudális(!) rangokat kaptak tőle! Ez mindkét félnek megérte, a királynak a jövedelemforrás miatt, az illetőnek meg azért, mert onnantól kezdve, mint nemes, adómentességet élezett, ami pl. egy kereskedő esetében nem elhanyagolható szempont, másrészt ez a politikai előmenetele szempontjából is lényeges volt, mert onnantól kezdve pl. főrendi nemesként részt vehetett a törvényhozásban...

Úgyhogy azt, hogy az abszolutizmusban kihagyják a rendeket, az egyáltalán nem igaz. Sőt, inkább az ellenkezője igaz, pont hogy nagymértékben a rendekre (is) épül ez az egész, csak úgy, hogy a központi hatalom (a király) a rendi dualizmus helyett inkább érdekeltté teszi a rendeket abban, hogy az abszolút monarchia rendszerébe idomuljanak. Pl. a fent említett francia példában a rendek előbb-utóbb a király hívei lesznek, hiszen a királytól vásárolták a nemességet, hiszen a király hivatali bürokráciájában emelkedtek magasba. Nem véletlen, hogy a francia forradalom kitörésekor pont hogy a három rendből kettő az anciem regime fennállásában volt érdekelt...

És még annyit ehhez a mondathoz:

"Az abszolutista meg az, hogy mindennek az alapja az uralkodó (egyszemélyi uralom, a rendek kihagyásával)."

Ha ez így van, akkor légy szíves #1-es válaszoló, válaszold már meg azt a kérdést, hogy mi a különbség a despotizmus és az abszolutizmus között?

"abszolutista rendszer esetén minden az uralkodó jogkörébe tartozik, mondhatni egyszemélyes vezetés van"

Szerintem ez sem pontos megfogalmazás, mert félreértésekre adhat okot. Az igaz, hogy a legfőbb hatalom a királyé, tulajdonképpen az összes állami szerv a király hatalmának a "szakszerűsített, bürokratikus keze". Ugyanakkor viszont a törvényhozásban továbbra is szava van a rendeknek, az állam rendi jellege nem szűnt meg, az abszolutizmus inkább ráépült erre és a maga képére idomította, és nem helyettesítette (ahogy ezt fentebb is leírtam).

A rendek egyébként elég nagy kalamajkát tudtak okozni, pl. ha a Habsburg Birodalmat nézzük a 17. század elején (amiről úgy gondolkodunk, mint egy abszolút államról, legalábbis ami a Magyarországon túli részeit illeti), ott is azt látjuk, hogy II. Rudolfot pl. képesek voltak az osztrák és cseh rendek lemondatni a trónról, igaz, ehhez kellett az is, hogy az öccse, Mátyás főherceg aspiráljon a császári székre. Maga II. Rudolf egyébként mindennel foglalkozott, csak az uralkodással nem, ideje nagy részében az óráit szerelgette, az államügyeket a miniszterei vitték. De a Habsburg Birodalom későbbi időszakában is jellemző volt az, hogy főhercegek, miniszterek (államtanácsosok), a kamarilla különféle befolyásos tagjai vitték a politikát (pl. a 19. században Metternich) és alakították a birodalom külpolitikáját, gazdasági életét, belpolitikáját, miközben a császár maga egy enyhén értelmi fogyatékos bábfigura volt. Úgyhogy az, hogy egyszemélyes vezetés van, szerintem nem pontos megfogalmazás, inkább az, hogy a hatalom az uralkodó közé van csoportosítva, az állam vezető intézményei mind az uralkodói hatalom kinyújtott kezei, neki felelősek.

Ahol ténylegesen egyszemélyi hatalom van, az a despotizmus, ilyen volt pl. a cári Oroszország kb. Nagy Péter idejéig (mert Péter idejében felvett abszolutista elemeket, bár azt lehet vitatni, hogy Nagy Péter alatt és után inkább despotikusnak vagy abszolútnak tekinthetjük-e Oroszországot), vagy az Oszmán Birodalom. Ezekben az államokban valóban ténylegesen az uralkodó kezében tartotta a gyeplőt, és gyakorlatilag semmilyen törvény nem korlátozta a hatalmát, mert annak ő volt a legmagasabb tényezője. Ebből az is következik, hogy az ilyen uralkodó, ha alkalmatlan az uralkodásra, vagy a személyével valami probléma van (pl. Rettegett Iván), akkor káoszba is tudta a saját országát dönteni, csak azért, mert ő maga dilis volt.