Hogyan tudnak hitelesen írni történelemkönyvekben a világháborúkról?

Már a középkorban is voltak hadtörténet írók, akik írásai fenmaradtak, ezek hitelesnek tekinthetők, mivel ezek az emberek sokszor egyházi személyek voltak. Továbbá nem a közösségi médiának írkáltak poénból. A 2.Vh idejéről is maradtak fényképek, korabéli dokumentumok, filmfelvételek, stb.

Manapság is vannak hiteles, hivatalos beszámolók. Nyilván nem a fészbukról kell tájékozódni a like vadász fake news cikkekből.

Amit körülírtál, az a fogalom: háborús propaganda. A napokban érkező híreket a legnagyobb fenntartással kell kezelni. A h.p. egy sajátos műfaj, háború esetén mindkét fél terjeszt álhíreket, egyrészt a saját csapatai számára, másrészt az ellenség és a külvilág megtévesztésére.

Az elsőre egy példa a II vh-ban a szovjet katonáknak készült röpcédula, ahol csecsemőket falhoz csapkodó szörnyekként mutatták be a németeket.

A másodikra egy példa a zsidókból készült szappan és lámpaernyő. Ugyan már régen elismerték, hogy propaganda volt, de annyira beette magát, hogy sokan a mai napig meg vannak győződve, hogy ezeket valóban megcsinálták a németek.

Most azt mondják az ukránok, hogy már ezerszámra hullottak az oroszok? Az oroszok azt mondják, mennyi ukrán sokmindent megsemmisítettek már?

Ezeket a híreket a legnagyobb fentartással kell kezelni.

És ideillik a régi vicc:

Egy határszéli faluban a kisbíró kidobolja a beérkezett győzelmi hírt: áttörtük az ellenség vonalait, 100 ágyút, 50 gépfegyvert zsákmányoltunk, 1500 halott, 3000 sebesült az ellenség soraiban.

− Mondja kisbíró uram, és mik voltak a mi veszteségeink?

− Azt odaát dobolják.

A történelemkönyvek nem hírmagazinokból tájékozódnak. Továbbá nem szereplőknek nagy, az események összességéhez jelentéktelen dologról szól.

A történelem egy sok szempontú vizsgálódás rögzítése, az itt feltételezettekhez gyakorlatilag semmi köze.

Részben igaza van a kérdezőnek.

Vannak történelmi korok, amelyekről kevés az információnk. A történészek ezzel tisztában vannak és az események valószínűségét ezek szerint fogadják el.

Ilyen például az Árpád kor, amiről ugyan bőséges információnk van csak sajnos a legtőbb forrás több évszázad múlva keletkezett, korabeli leírás alig van, pedig a köztudatban jól dokumentált kornak gondoljuk.

A tatárjárás is kicsit hasonló, a magyarországi pusztítást leíró egyik fő forrás Rogerius mester, váradi kanonok műve, a Siralmas ének. Ez nyilván regionálisan igaz lehet, de valószínűleg az egész országra már nem, ezt azért gondolja több történész, mert később IV. Béla nem folytathatott volna nagyhatalmi politikát, ha a teljes ország olyannyira kivérzett volna, mint a Tiszántúl.

Azokból a korokból, ahol bőséges információ áll rendelkezésre, ott nyilván biztosabbak a konklúziók, meg aztán a történelem egy folyamat, aminek van elő és utóélete, így az idő távlatában többnyire az aktuális ferdítési szándékok már nem jelennek meg, több forrást is figyelembe véve, ahol ellentétes vélemények is ütköztethetők.

A Nagy Francia forradalomról már bátran le lehet írni mindent, jót és rosszat egyaránt, amíg például a 2. világháború még mindig sokkal neccesebb, mert jelenleg is van aktualitása, bár nem annyira már, mint mondjuk a szovjet időkben, amikor az orosz és a nyugati történetírás sokban különbözött erről a korról, nem is főképpen a hazugságok, vagy a valótlansággal való félretájékoztatás miatt, hanem egyszerűen azzal, hogy más jelentőséget tulajdonítottak egyes eseményeknek, így előfordult, amit meg sem említettek, illetve kiemelni meg olyan történést emeltek ki, amelynek nem volt akkora jelentősége, így aztán igazat mondva is lehet hazudni.

Ez bizony így van, jelenleg mi az ukránok szemszögéből látjuk a mostani háború eseményeit, az oroszok meg a sajátjukból, de egy idő múlva minden bizonnyal azokból is láthatunk majd adalékokat és így jobban árnyalt lesz a kép.

Lényegében olyasmi jelenleg a helyzetünk, mint a 2. világháborúban amikor a magyar, meg a német híradó eseményeit látták az akkoriak, akkor a szovjet, meg a szövetséges szempontokat nem ismerték a magyarok, de később az is rendelkezésünkre állt és a magyar, meg a német híradókat is megnézheted, illetve a történészeknek rendelkezésükre állnak hiteles adatok, például a német, vagy a magyar hadinaplók, így ha nem koncepciózus a forrás, megismerhető az igazság.

Na persze némely ismeretterjesztő videó, vagy film már gyakran erősen torzít és az is az aktuális kor oktatásügyének a felelőssége, hogy mennyire másítja meg a történteket, de a történészeknek van lehetősége, hogy komoly mértékben megismerjék, rekonstruálják a valóságos eseményeket.

Teljesen objektív hír forrást nehéz találni, mert aki hírt terjeszti sokszor valamelyik félnek igazat ad és nem ugyanúgy áll hozzá. Például a holokausztkor történt eseményről folyamatosan beszélnek, de a gulágba elhurcolt emberekkel történt események, mintha még mindig tabu lenne.

Ahogy a modás tartja: a történelmet a győztesek írják. De ez nem azt jelenti, hogy amit a vesztesek írnak az igaz.

Ahhoz, hogy megtudd mi történt ténylegesen, ahhoz azt kell, hogy mind a két fél állításait és érveit meghallgatod és egyfajta döntőbíróként megpróbálsz igazságot tenni közöttük. Így talán közelébe jutsz annak, ami történt, de biztosan 100%-san biztosra igazából nem mehetsz. És minél régebbi egy esemény, illetve minél kevesebbforrás maradt fenn ez annál nehezebb.

Az aktuálpolitikai események akkor kerülnek a történészek asztalára, amikor már kutathatóak lesznek, történelmi tényként pedig csak azokat az adatokat fogadják el, amelyekre bizonyítékot is találnak.

Az újkori történelmi eseményeknél erre sokkal több az esély, mint a régi korok fontos eseményeiről pontos adatokat megtudni, nagyon sok történelmi eseményt tanítanak hibásan azért, mert kevés a hiteles adat, de nem kevés a szándékos történelem hamisítások száma sem.

40-50 évvel ezelőtt teljesen más volt a történészek álláspontja a Muhi csatáról, vagy a Mohácsi vészről, mint mostanság.

Sokkal több apró mozaikdarabot megtaláltak, de fontos részletek mái napig nincsenek bizonyítva, pl II Lajos haláláról ellentmondásos iratokat találtak.

A modern kori történelem kutatók sem tényként fogják kezelni az interneten, a sajtóban megjelent híreket, csak egy plusz hírforrás lesz, amit a többi adat megerősíthet, vagy megcáfolhat.