Az ukrán és orosz nép hogyan és mikor szakadt el egymástól?

A gyökerek azonosak, de már nagyon rég szétváltak fejlődésben.

A kulcs momentum a mongol invázió vagy ahogy mi ismerjük a tatárjárás volt 1240 környékén. A Kijevi Ruszot elsöpörték, Moszkvát pedig sokáig adófizetővé tették a mongolok. Innentől lett Moszkvai fejedelemség az orosz nép központja. Ami idővel elkezdte elfoglalgatni a többi orosz várost, államot, és lassan, de biztosan növögetett.

Mindeközben a mai Ukrajna területe, vagy legalábbis annak nyugati 2/3-a a Lengyel-Litván unió fennhatósága alá került. Amolyan vadkelet volt, ahol nem volt feudalizmus és jobbágyság. Itt alakult ki a kozákság és a mai ukrán kultúra.

Egészen a Szovjetunióig a két nép távolodott egymástól, csak a SZU pár évtizede alatt próbálták őket jobban összeboronálni nyelvileg és kulturálisan. Amit Sztálin népirtással, áttelepítésekkel és oroszok betelepítésével próbált gyorsítani. A SZU felbomlása óta meg újra távolodnak egymástól.

A közös ősállamuk a Kijevi Rusz volt (a mai fehéroroszok, oroszok és ukránok őseit, a keleti szlávokat foglalta ez az állam magában).

1240-ben a tatárok elfoglalták Kijevet, ezzel megszűnt a Rusz (bár ez már korábban is egy laza szerkezetű állammá vált, amit leginkább az ortodox egyház tartott össze).

A keleti szláv területek nagy részét elfoglalták a tatárok. Viszont a volt Kijevi Rusz nem mindegyik része került tatár fennhatóság alá, pl. északon Novgorod városa sem, ami hosszú ideig a legfontosabb keleti szláv állam volt egyébként. A volt Rusz nyugati része pedig nem tatár fennhatóság alá került, hanem a pogány litván állam kötelékébe. Amikor Nagy Lajos lánya, Jadviga (vagy magyarosan Hedvig) hozzáment a litván nagyfejedelemhez, akkor perszonálunióban egyesült Lengyelország és a Litván Nagyfejedelemség (egyébként a frigyből ered a Jagelló-dinasztia, de ez sem tartozik most ide). A lényeg az, hogy a mai Ukrajna nagy része ezzel a lengyel-litván unió része lett, ami az 1560-as években egy szorosabb államalakulat lett, perszonálunióból reálunióvá vált, és az állam irányításában a lengyelek domináltak inkább. Azt lehet mondani, hogy a mai ukrán területek is erőteljes lengyel befolyás alá kerültek, pl. lengyel nagybirtokosok szereztek itt földeket stb. Emellett a nyugatias (latin) kultúra is jobban hatott az ukránokra, olyannyira, hogy lengyel hatásra létrejött az 1500-as években a görögkeleti egyház, ami azt jelenti, hogy a paroszláv rítusú hívek a római pápa egyházi fennhatóságát ismerték el. Egyébként a lengyel hatás miatti megosztottság a mai napig megmaradt a mai Ukrajnán belül is, az ország nyugati része nyitottabb Nyugat iránt, a keleti része pedig inkább az oroszok felé és az ortodox vallás felé orientálódik.

Amíg a mai ukrán területek Lengyelország részévé váltak, addig az 1300-as években a tatárok által elfoglalt területeken megindult a tatár-ellenes háborúsorozat, ami nagyon sokáig tartott, kb. az 1450-es évekig. Ebben a harcban emelkedett ki Moszkva, és gyakorlatilag az orosz területek Moszkva vezetésével rázták le magukról a tatár igát, viszont ezután a moszkvai nagyfejedelemség be is kebelezte szépen egymás után a többi orosz nagyfejedelemséget, a legnagyobb riválisát, Novgorodot is. Sőt, az 1500-as években az Arany Horda helyi utódállamait (Asztraháni Kánság stb.) is elfoglalták, úgyhogy a régi Arany Hordából csak a Krími Tatár Kánság maradt meg tatár államnak a térségben.

A keleti szláv népesség szétválásában döntő tényező volt, hogy amíg a mai ukrán területek a lengyel érdekszféra részévé váltak, addig a keleti területek tatár fennhatóság alá. Az 1400-as évekre (kb. a mi Mátyás királyunk időszakában) vált is szét a két nép egymástól, hiszen a lengyel-litván unión belüli keleti szláv nép élete és a tatár iga ellen küzdő fejedelemségek élete egészen eltért egymástól.

Viszont ez nem jelentette azt, hogy Moszkva lemondott volna az egykori Kijevi Rusz összes területének a visszaszerzéséről, Kijevet ugyanis nagyon is meg akarták szerezni, sőt, az összes egykori rusz területeket, viszont ugyebár ezek ekkor már a lengyel rendi állam részét képezték. A Moszkvai Nagyfejedelemség pedig ekkor még (a 15-16. században) Lengyelországhoz képest nevetségesen gyenge ellenfél volt, bármennyire is nehéz ezt a mai viszonyok alapján elképzelni.

Ami a mai ukrán nemzetfelfogás és néppé válás szempontjából nagyon fontos identitásképző tényező volt, az a kozákság kialakulása volt a 15. századtól kezdve. A lengyel-litván állam déli része ugyanis (tehát a voltaképpeni mai Ukrajna, azon belül is az a térség, ahol a Dnyeper folyó a Fekete-tengerbe ömlik) két veszélyes hatalommal volt szomszédságban, mégpedig az Oszmán Birodalommal délnyugatról, és az oszmánok helyi vazallus államával kelet felől, a Krími Tatár Kánsággal. A török és a tatár fenyegetés állandó katonai jelenlétet kívánt a térségben, de azzal is járt, hogy a "rendes", feudális világ kiszorult onnan (vagyis mivel kb. harci zóna volt a térség, a földbirtokos nemesség elmenekült vagy elment onnan), és kialakult egy amolyan "senki földje" a térségben, ahová viszont nagyon sok deklasszált lengyel nemes (akik pl. nincstelenné váltak, vagy a törvény üldözte őket), emellett ukrán előkelők, parasztok stb. is ide áramlottak, akik valahogyan a lengyel társadalom peremére kerültek. Belőlük alakult ki a kozákság, egy olyan katonáskodó réteg, akik tulajdonképpen saját hadszervezetet hoztak létre, de emellett a saját életüket is maguk szervezték meg, amolyan állam lettek az államban. A központjuk Zaporozsje terület lett, azon belül is Szics városa. A katonai vezetőjüket pedig hetmannak címezték. A kozák hetman csak a lengyel királynak engedelmeskedett, viszont a kozákság nem igazán illett bele a lengyel feudális társadalomba, mert se jobbágyok nem voltak, se nemesek. Viszont a fegyveres erejükkel megvédték a határt az ellenséggel szemben, cserébe nem fizettek adókat, a saját életüket pedig amolyan autonóm módon maguk intézték (egyébként kb. azt is lehet mondani, hogy ami nálunk a hajdúság volt, az Lengyelországban a zaporozsjei kozákság). Közben Lengyelország egyfajta rendi anarchiába süllyedt, a lengyel király idővel ugyanis kb. az összes számottevő hatalmát és döntési lehetőségét elvesztette, az állam minden kérdésében a lengyel szejm, vagyis a rendi országgyűlés döntött. A szejm ellensúlyozására a király gyakran támaszkodott a kozák hetmanok katonai erejére, cserébe viszont a kozákság azt várta volna, hogy a lengyel királytól nemesi rangot kapnak, amit viszont a szejm nem akart. Kb. ez volt az alapja az 1648-ban kötörő kozák felkelésnek, amit Bogdan Hmelnyickij vezetett (aki kb. olyan ukrán nemzeti hős, mint nálunk kb. Kossuth Lajos, igaz, 200 évvel korábban élt).

A felkelésnek az lett az eredménye, hogy a kozák hetman felajánlotta a hűségét az orosz cárnak, ami ahhoz vezetett, hogy onnantól kezdve az oroszok is beavatkoztak a konfliktusba, a háború tehát orosz-lengyel háború lett. Az eredménye pedig az lett, hogy a Dnyeper mentén kettéosztották a kozák területeket, és a baloldal Lengyelországé maradt, a jobboldal pedig Oroszországhoz került, azon belül viszont továbbra is megmaradt a kozák hetmanátus autonómiája (egyébként Lengyelországon belül is fennmaradt a kozák hetmanátus, vagyis a korábbi egy kozák hetmanátust szétbontották kettőre). Ez egészen az 1700-as évek végéig így volt, ekkor viszont magát Lengyelországot osztották fel (meg is szűnt az állam), ami azt jelentette, hogy Galícia kivételével minden mai ukrán terület az orosz cár kezébe került, Galícia pedig a Habsburg Birodalomé lett.

Az 1700-as években más is történt. Mégpedig az, hogy Mária Terézia megszüntette a kozák hetmanátust, a területen orosz közigazgatást vezetett be, a kozákságot pedig besorozta az orosz hadseregbe, azaz a kozákság különleges státusza megszűnt. Emellett a cárnő elfoglalta a Krími Tatár Kánságot is, és ezt a területet is beolvasztotta a birodalomba (egyébként a Nagy melléknevét többnyire ezeknek köszönhette Lengyelország felosztása mellett, hiszen ezek a legyőzött, beolvasztott országok és területek korábban Oroszországnak évszázadokig ádáz ellenségei voltak). Viszont innen ered az is, hogy a Krím az az oroszoké, voltaképpen a mai Ukrajnának nem sok történelmi értelemben vett jogalapja van hozzá, de el is kalandoztam igazából az eredeti kérdésről...

22:54 Remek leírás, minden elismerésem!

Egy pici elírás van benne, Nagy Katalin, aki orosz közigazgatást vezetett be a kozák területen.