A Kádár-rendszer szocializmusa anélkül is elfogadható életszínvonalat biztosított volna anno, ha nem kezdenek el ész nélkül külföldi hiteleket felvenni?

Bizony ez így van, én budapesti vagyok, de hallottam, hogy a TSZekkel kétszer csináltak bajt, amikor létrehozták őket, meg amikor megszüntették, mert teljesen az élet alapjává váltak idő közben.

Azért próbálkozás volt, a hatvanas évek végén be akartak vezetni egy új gazdasági mechanizmust, amikor a haszon is színre léphetett volna, a TV-ben egy rajzfilmfigura magyarázta nap, mint nap, mi lesz majd, hogy előkészítse az embereket, ám a ruszkik leállíttatták az egészet, vagy a nyolcvanas években a gmk, a gyárakban szerveződő gazdasági közösségek létrehozásával próbáltak valamit javítani a hatékonyságon és ekkor a haszon elérése érdekében még valamennyivel többet is hajlandók voltak kifizetni a melósoknak, de elkésett dolog volt, meg ez is faramuci módon rögtön torzulva jelent meg, de ez a szemlélet volt talán az oka, hogy mi voltunk a legvidámabb barakk, mert nálunk legalább időnként volt arra törekvés, hogy valamennyire működőképessé tegyék a szocializmust, ami vagyes eredményeket hozott.

Nem volt könnyű dolguk, mert ahogy írtad, a hiba a rendszerben volt, amely a szovjet mintán alapult és ettől nemigen lehetett meghatározó módon eltérni.

Ha valaki nem ismerné, a szocializmus 7 csodája... :)

Mindenkinek volt munkája.

Bár mindenkinek volt munkája, senki sem csinált semmit.

Bár senki sem csinált semmit, a tervet 100% fölött teljesítették.

Bár a tervet 100% fölött teljesítették, mégsem lehetett semmit kapni.

Bár nem lehetett semmit kapni, mindenkinek megvolt mindene.

Bár mindenkinek megvolt mindene, mégis mindenki lopott.

Bár mindenki lopott, mégsem hiányzott soha semmi.

[link]

#12#

Ez egy régi, humoros összefoglaló a rendszerről, és elég szánalmas kísérlet a magyarázkodás (nem nevezném elemzésnek), amit hozzá fűztek a linkelt oldalon.

Éltem abban a rendszerben, jól tudom, hogy sarkítottan, egy görbe tükröt tartva mutatnak rá a visszásságaira, szánalmas az, amikor viccet, szatírát próbálnak véres komolysággal kimagyarázni.

Azért mindenképpen érdemes elolvasni az "elemzést", mert az visszamutat a régi szemlélet mikéntjére is.

Megvolt annak a korszaknak is a szépsége, egyáltalán nem úgy gondolok vissza, hogy akkor minden rossz volt, de amikor elkezdik nosztalgiával emlegetni, hogy milyen jól élt akkor mindenki a 8 órai munkával keresett bérből, felrémlik néhány részlet, mint pl, hogy mikor lett fürdőszobánk, honnan hoztuk az ivóvizet, mikor lett aszfaltos az út, gyerek koromban mennyi kis vadnyulat hoztak a szüleim, a rokonok, akik a 8 óra munka után méh 4 órát kapálták a kukorica közül a tarackot, vagy cukorrépát saraboltak.

Igen, erről a korszakról sok mindent lehet elmondani, meg az ellenkezőjét is. Mindben van részigazság meg hamisság. De aki erről valódi elemzést akar írni, kezdjen kutatni, majd pár év múlva írjon egy pár száz oldalas tanulmányt. A téma egy részét biztos sikerül majd kielemezni.

A "görbe tükör" is érdekes dolog. A szeretett/utált Hofi Géza egyik paródiája a munkásosztály életéről: az elvtárs hazatérve a fárasztó munkából fürödni indul. Hosszú "áradozás" a jól megérdemelt csodás életről, majd: ... nyitja a csapot, hogy a jó meleg víz áztassa le a fáradságot. A csapban víz van!!! De az istennek se jön ki belőle... - hát ilyen volt munkásosztály élete.

Horthy a megcsonkított országba akarta elhozni a jobb életet, nem sikerült. Se lehetősége se képessége nem volt hozzá. Aztán "felszabadultunk". Nézőpont kérdése, egyfelől valóban fel a náci megszállás és a terror alól. Másfelől kaptunk másfajtát. Megszállásból és terrorból is. Rákosi túlságosan tehetségtelen volt ahhoz, hogy olyan diktatúrát kreáljon, ám annyira volt "tehetséges", hogy erre irányuló útmutatást végrehajtson.

56-hoz azonban ez kevés lett volna, kellettek azok az "elvtársak" is (Nagy Imre és társai) akik felismerték, hogy ők ugyan a nép demokráciáját akarják, de véletlenül sem azt, ami megvalósult. Viszont esélyük semmi nem volt, a világháborút megnyerő társ, a Szovjetunió "hatásköre" voltunk, és a Nyugat, bár nem tetszett neki, háborút azért nem akart.

Kádár tragédiája a származása és az esze volt. A származása minden ízével a job életet akarta, az esze csavarossága arra jó volt, hogy kivédje a "baráti" erőszakot, de ahhoz kellett a sajátja (és választása kettő volt: ő, ahogy csinálja, vagy más cifrábban - senkinek ne legyen kétsége, lehetett volna rosszabb. Aki akkortájt járt a Szovjetunióban vagy Lengyelországban, tudhatja). Kádár azonban a gazdasághoz nem értett, és hiába voltak szakértő káderei, túl sok volt a moszkovita, akik sokszor próbálták lecseréltetni. Főleg Brezsnyevvel. A végére beleőrült a lelkiismeretfurdalásba, mindkét fő bűnét, az 56-os és a 49-es akasztást nem tudta megemészteni. Főleg azt, hogy azok történelmi szükségszerűség voltak. Igen az is, de azért ő is kellett hozzá.

Ami a gazdaságot illeti, 56 után a kérdés az volt, hogy konszolidáció Kádár módra (és Moszkva elfogadásával) vagy lengyel módi. Kádár kitalálta a 3T-t (tiltás, tűrés, támogatás). Ennek a hatalmas eredménye a világos beszéd volt, nyíltan megmondták, milyen tevékenység hová tartozik, aki betartotta, tehette a dolgát. Ilyes Gyula egyszer nem tartotta be, Gyuri bácsi a kultúros pár év némaságra ítélte. Aztán Illyés megírta a Puszták népét, azóta egyik legfontosabb szociológiája az országnak.

Igen, lehetett lopni, de aki lebukott, az nagyon megszívta. Cinege (honvédelmi miniszter) nagy ember volt, ő nem lopott, dolgoztatott. A portáján, katonákat, szigorúan szakma szerint. Aztán túlzásba esett és ugrott a miniszterség. E tekintetben rend volt, a szaki is úgy lophatott, ha nem derült ki, és a főelvtárs is.

De az igazi probléma mégse ez volt. 1967-re derült ki (érdekes, nálunk főleg), hogy a szocializmus legfőbb baja a motiválatlanság volt. A lopás csak drágított, de ha nem termeltek, akkor nem volt mit eladni. A túlzott központsítást csak úgynevezett fűnyíróelv szerint lehet működtetni. Főleg, ha ellazsálják. Nyers Rezsőék dolgozták ki a GMK elvet (lényegében kisvállalkozás szocialista módra - olyan, mint a kapitalizmusban, csak nem úgy adminisztráljuk, hanem szocialista módra). Három év alatt hatalmas fejlődés történt, mert az emberek hamar megértették, aki termel, jól él (mondjuk másfél, kétszer olyan jól, mint a többi szocialista országban). Egy baja volt, észrevették Moszkvában (igaz itthonról súgtak). Kádár két alkalommal elviselte a fejmosást és kidumálta Brezsnyevet. Harmadszorra nem sikerült, Nyersnek mennie kellett. Mégse járja, hogy egy csatlós okosabb legyen, mint a hajcsár.

Az csak utólag derült ki, hogy az emberi elme egyfelől borzasztóan rugalmas, másfelől meg elképesztően tehetetlen. A tömeg nem állt le a GMK-ról, mert tetszett nek. Mivel tilos volt, hát "ügyesebben" csinálták. Ekkor a hetvenes évek második felétől tanulta meg a magyar nép igazán a mellébeszélés, csalás tudományát. Akkor jó cél érdekében, azóta a rossz célt szolgálva. Mindenesetre a kölcsönökre a nyolcvanas években lett szükség, mert a nép nem tűrte a jóllét visszaesését, az alapjának megteremtését (a hatékony munkát) meg nem tehette.

Azért ne feledjük azt sem, Magyarország néhány évig az egyetlen volt, ahol nem kellett vízum Ausztriába. És az egyetlen, ahol mehettek nyugatra, igaz valuta nélkül, mert az nem volt (de megoldottuk: akkorra már minden német ide járt találkozni a másik felével. És a hozott valuta mind maszek váltódott át, abból utaztak az emberek). Ennek is volt hátulütője. A nép jó része azt hitte, a kapitalizmus hozza a jólétet, miközben fogalma sem volt a kapitalizmusról. Hiszen látták. És 1990-ben emiatt akkora nyomás volt a kormányon, hogy a TSZ rendszert szét kellett verni (pedig Antallék eleinte nem így akarták), és lelkendeztek a külföldi iparfelvásárlásnak, persze hogy a politikus engedte, ha egyszer ettől választják újra. Hogy ez egy ciklus alatt a termelést a 60%-ra vetette vissza, hatalmas munkanélküliséget és inflációt hozott, arról meg a tömeg ma is azt hiszi, a politikusok bűne. Igen, volt ebben is részük, de elsősorban azon gondolkodásbeli tulajdonság a főszereplő, hogy a tömeg (jó kis manipuláció hatására is) óriási nyomást fejtett ki a hibás gazdaságpolitika megvalósítására, a politikus meg rájátszott, hiszen nyerni lehetett vele. Pénzben és választában. Kis pikáns elem: ez vette rá Gyurcsányt a politikába való visszatérésre. Haverjával a másik KISZ-essel nagyot kaszáltak a rendszerváltáson, majd mindketten félrevonultak élvezni a jól megérdemelt harácsolást. A haver maradt, van ki emlékszik a nevére? Pedig semmivel sem volt kisebb ember. Gyurcsánynak elég volt 10 év, hogy meglássa a még nagyobb lehetőséget, élt vele. Amit tett, mégsem tehette volna mondjuk egy dán mentalitású nép esetén, akkor már ismét nem lenne ismert. Na de ő itt volt Magyarországon. Akik értenek hozzá és utálják, ezért teszik. Akik nem értenek hozzá és imádják, az is nagyon fontos. Ő a második legokosabb ember az országban, és ez elsősorban a reakcióképességében nyilvánul meg. Rosszat lépni tud, de mindig tudja, hogyan kell rendbe tenni (legalábbis a saját szempontjából).

A szocializmusra sok mindent rá lehet fogni, és aki hajlandó objektíven szemlélni, látni fogja, volt sok előnye és egyetlen hatalmas (máig behozhatatlan) hátránya. A sok előnyt meséljék el mások, ki ki a saját életével, a hátrányt viszont máig se hiszi el a többség. És ez a fejekben keletkező szemlélet, a simlisség eredményessége, a csalás el nem ítélése, a hazugság bocsánatos bűnnek nyilvánítása, egyszóval szinte minden, ami kell ahhoz, hogy az emberek együttműködjenek jó célok érdekében. Ahhoz hogy problémákat a kiküszöbölés érdekébe és ne egymás kicsinálása szándékával beszéljenek meg. A máltóság hiánya engedi a gyűlölködést, a tudás lebecsülését, a minőségre való igénytelenséget. És ezek együtt a minőségi és hatékony munka hiányát eredményezik, azaz azt, hogy nincs elegendő értékteremtés. Ha lenne, nem lennének olyanok az utak, amilyenek, nem lenne poros a levegő, szenny mindenütt, félbehagyott munka hetekig hónapokig és így tovább. Pedig ezekre mind van szervezet, intézmény, ahol nem tartják fontosnak a feladataik ellátását, viszont kiválóan meg tudják magyarázni, miért van ez így. És senki nem hiszi el, az a csalók, például csaló politikusok milyen nagyszerűen ki tudják használni, így erősítve egyik a másik (negatív) hatását.

Az életszínvonal relatív fogalom. Aki volt minőségiben, vagy ismeri azt, annak rendkívül silány az, amit mások szupernek tartanak. Igaz, nekik fogalmuk sincs, hogy van olyan is. Vagy ha van is fogalmuk, azt végképp nem tuják, miként érhető el. Így lesz az egyén problémáiból rendszerprobléma. Amit egy egyén soha nem fog tudni megoldani, együtt viszont könnyedén. Na de ki hiszi el, hogy ehhez együtt kéne működni a gyűlölködés helyett?

Ja a minden rosszban van valami jó alapon, volt ami jobb volt mint most. Azért mert nem volt verseny, nem volt előrrejutási lehetőség, ezért mellesleg, kialalkult egy nyugodtabb, lassabb, kényelmesebb, emberségesebb világ. Nem hogy internet, de még vezetékes telefon sem volt, nem volt 24 orás megszakítás nélküli pörgés, gyilkos verseny.

Persze ha mondjuk kigyuladt a gyár, akkor előbb befejezték a sörözést a munkások, és csak utánna szoltak az illetékesnek, hogy oltsák. :))))