A Kádár-rendszer szocializmusa anélkül is elfogadható életszínvonalat biztosított volna anno, ha nem kezdenek el ész nélkül külföldi hiteleket felvenni?

Áh, dehogy!

Kb. az lett volna, mint most É-Koreában... Na jó, egy picivel talán jobb, mert a KGST-ből talán kaptunk volna NDK-s savanyúuborkát, meg csehszlovák tornacipőt... :-DDD

A Kadar rendszer a kulfoldi kolcsonokbol oldotta meg azt a szinvonalat, amit fel tudott mutatni. Ennek egy resze az oroszoktol, mas resze nyugatrol jott. (Ami az oroszoktol jott, annak is jo resze nyugatrol jott.)

Szoval nem, kolcsonok nelkul az oroszoknal lett volna olyan, mint Eszak Koreaban, a tobbi resz meg osszeomlott volna.

"Ezen kívül az egész magyar népet erkölcsileg lezüllesztették a saját tolvaj szintjükre."

előtte se voltunk egy mintaország, nem sok züllesztenivalójuk maradt a komcsiknak

A hozzászólók közül, aki részigazságot írt le, azt is lepontozták.

Semmit sem tudnak a kommunista rendszerről, akik itt írtak.

Az tény, hogy mivel “mindenkié” volt minden, ezért senki sem vigyázott az ország vagyonára.

A tolvajlás, sikkasztás, a fusizás általános volt.

A hivatalból a titkárnő vitte haza a gyerekének a ceruzát, tollat, radírt, vonalzót, füzetet, írógép papírt. A szaki vitte haza a szerszámot, anyagot. Vagy bent, a műhelyben csinálta a gyár eszközeivel, anyagából a fusi munkát, amit eladott.

Az osztályvezető, párttitkár, szakszervezeti titkár, a tanácselnök a gyár, a vállalat kocsijával szállíttatta a gyárból a téglát, meszet, cementet, egyéb építőanyagot, a gyár brigádja húzta fel a házát, nyaralóját.

Ha túlzásba vitték, nagyon szemet szúrt, lebuktatták egymást. Általában leváltás lett a vége, s felfelé “bukás”, vagyis magasabb pozícióba került az illető.

Fekete-Győr nagyapja volt megyei tanácselnök is lebukott hasonló okokból, el is ítélték.

Ment prédába szinte minden.

A SZU-tól nem kaptunk semmit.

Vittek mindent.

Amit Nyugatról behoztunk, ment a SZU-nak.

A KDST államokon belül ki volt osztva, melyik mit gyárt. Pl. NDK háztartási gépek, csehszlovák sporteszközök, sportruházat, stb., stb. Gazdaságtalan volt.

A korabeli vicc foglalta össze:

“-Mi a KGST?

- Hét tehén egymást feji”.

A rossz minőség maradt

itthon, a többi ment Nyugatra.

Minden munkahelyen fix fizetés volt, kb 3 évenként minimális előrelépéssel.

Abból éppen hó végéig

futotta. Aki többet akart, az kidolgozta a belét, 2-3 mellékmelóval.

Csak kiváltságosok lehettek

maszekok ( magánszektor).

Élsportolók közuül néhányan.

Eközben az elvtársak nagylábon éltek, lakás járt

nekik, soron kívül kaptak

telefonvonalat, kocsit. Minden évben vállalati, szakszervezeti és pártüdülő, Nyugaton is a szakszervezeti

szövetségen keresztül.

Az IMPEX-esek külön kasztot alkottak a gazdaság fölött. Kivitték a magyar terméket

olcsón, s visszahozták

drágán, a különbséget lenyelték.

A kommunisták 1990-re totálisan kifosztott

államkasszát hagytak örökül. Addigra már a 80-as évek elejétől a vállalatokon, gyárakon belül a vezetők, párt, kisz, BT-ket alapítottak, az államininfrastruktúrát, eszközöket használva maguknak szervezték ki a munkát, és ment zsebbe a pénz. Majd 90-től jelképes 1-Ft-okért vittek mindent, tokostul-vonóstul. Jöttek a Nyugatról a csókosok, s ingyen vitték minden nemzetközi piacunkat. A munkásokat kirúgták.

Iszonyú munkanélküliség. S egyszercsak a multimilliomossá vált kommunisták, akiknek életek, milliárdok száradtak a lelkükön, mint “makulátlan” kapitalisták jelentek meg a politikai életben.

Az egyik ki is mondta:- Addig, míg ti azon vitatkoztatok, hogy Szent Korona, vagy Kossuth címer legyen a lobogón, mi vittük az összes vagyont.

Nos, ezek a mos baloldalon harsogó, változatlanul mindent leromboló, széthordó, cinikus, tolvaj horda, akik a fővárosban és az összes, sötét trükkökkel megnyert önkormányzatnál ugyanezt ígérik, gátlástalanul.

Fizetős egészségügy; vizitdíj, receptdíj, mentődíj, kórházi ágydíj;- rezsicsökkentés, családtámogatás, munkahely teremtő támogatás szja mentesség, ingyen tankönyv, ingyenes oktatás eltörlése;

-vagyonadó és általános ingatlanadó vár mindenkire, aki vissza akarja hozni őket.

A határt nem bontanák le, de nem is őriznék; a Nyugat viszont lezárná a határait. Millió számra zúdulnának ránk a megszálló barbárok, akiknek lakhatást, ellátást, rendszeres magas segélyt akarnak biztosítani. A te rovásodra. Azonnal megadnák az állampolgárságot, szavazati jogot! Soha többet nem lehetne elzavarni a liberális országkiárusítókat.

Most ez a tét: élet, vagy halál.

A nyugati ingatlanmogulok ugrásra készen állnak, hogy fillérekért megszerezzék a lakásodat, házadat, mert a három-négyszeres rezsi és az ingatlanadó elvinné.

Készen áll az ingatlanmaffia is, hogy kiszolgálja őket.

A fent leírtak fele már megvolt Gyurcsány alatt, népszavazással töröltük el a Gyurcsány népirtó, megszorító kifosztó rendszerét, aztán 2/3-ddal takarítottuk el az arra épülő Bajnai rendszert.

Most ők akarnak visszajönni. Bajnai, MZP az ő emberük, mindent Gyurcsány irányít.

Észen kell lenni.

Iszonyú volt az Észak-Korea típusú Rákosi rendszer, azt azt követő, tolvaj Kádár rendszer. De ami Gyurcsány MZP anarchista rendszerével vár ránk, az maga a pusztulás, a munkanélküliség, otthontalanság, a nyomor!

.

Az alapoktól kellett volna másképpen működni a gazdaságnak, ami pedig az egész akkori rendszernek elfogadhatatlan lett volna.

Ami pedig a rendszernek elfogadott volt, azzal egyenes út vezetett a gazdasági csődhöz, a világbanki kölcsönök csak késleltették azt.

"A tervgazdálkodás egy olyan gazdasági rendszer, ahol nem a piac, hanem az állam vagy a kormány irányítja a gazdaságot"

Már ezen a gazdasági modellen megbukott a gazdaság.

Az irodákban, az asztal mellett "megtervezték", hogy a következő évben mennyi búza, kukorica, cukorrépa teremjen, mennyit fialnak a disznók, mennyi borjú születik, stb.

A tervet teljesíteni kellett akkor is, ha aszály, vagy árvíz jött, a Rákosi korszakban könnyen "szabotőr" lehetett az egyszerű munkás, de vezető is, tehát a tervet mindenképpen teljesíteni kellet, ha másképp nem, hát papíron, a statisztikákban stimmelni kellett.

A Kádár- rendszerre ez annyiban változott, hogy már nem kellett szabotálásért börtöntől tartani, de ugyanúgy hamisították a statisztikákat.

A mezőgazdaságban nem lehet előre tervezni, pláne úgy, hogy többlet sincs (a jobb években a többletet eltüntették).

Mostanság sokszor emlegetik, hogy milyen jó volt, a Kádár-rendszerben mindenkinek volt munkája.

Minden munkaképesnek kötelező volt dolgozni, de senki nem számolta ki, hogy a gazdaság országos szinten milyen költségvetési mérleggel bír valójában. Tudták azt fent, hogy veszteséges, csak a mértékével nem igen voltak tisztában.

Rákosi idejében még gyapot, rizs termelés, selyemhernyó tenyésztés is volt, azokról lemondtak, de az iparban is veszteséges volt a legtöbb üzem, a kötelező foglalkoztatás miatt pedig fölöslegesen is dolgoztattak embereket.

10-15 takarító is lézenghetett ott, ahol elég lett volna 3, de az irodákban is fölöslegesen duzzasztották föl a létszámot, a mostani ügyintézés, bürokrácia is annak a kornak a hagyatéka, pedig mára már lefaragtak belőle.

Szakmunkásokat sem lehet úgy hatékonyan foglalkoztatni, ha egyszerre vannak egy helyen. A villanyszerelő nem tud addig dolgozni, amíg nem állnak a falak, a festő, tapétázó sem, ha a villanyszerelő még a falat vési.

A bányász a legjobb tudásával sem tud jobb minőségű szenet találni, mint amilyet a bánya rejt, és a magyar szén már akkor is gyengének számított, ahogy a rudabányai vasérc is.

A felsoroltak példák azért fontosak, mert a gazdaságnak bevételre lett volna szüksége, mégpedig valutára, sok valutára a kiadások ellensúlyozására, és nem nagyon volt mit eladni.

A magyar mezőgazdaság tudott nyugaton is piacképes termékeket előállítani, nem lehetett ellensúlyozni a veszteséges mérleget a magyar ipar egyetlen világpiacon jól eladhat ipari termékével: az Ikarus autóbuszok egykor nagyon sok országban megszokottak voltak.

Annak is megvan persze a története, a KGST megalakulása után a szovjet elvtársak leosztották a feladatokat a tagállamok között, Magyarországon megszűnt a teherautó, motorkerékpár gyártás, de itt gyártották a buszokat, és maradt némi lehetőség a gépgyártásra (Rába). Sokkal több lehetőség lett volna ezekben, mint amit végül is megengedett a politika, de egy tervgazdálkodással működő állam költségvetését akkor sem tudták volna ennyivel egyensúlyba hozni, Magyarország pedig kicsi egy kínai típusú rendszerhez (ahol a gazdaság piaci alapokon működik, de a politikai vezetés szigorúan kommunista, egypártrendszer)

A 7-8. válasz végre releváns, de azért más vetülete is van az ország akkori eladósodásának.

Igen szükséges volt a technológiák modernizálása, erre sokat költöttek, de sajnos igen vegyes sikerrel.

Például az összes nagy gyár gigászi költséggel NC gépeket vásárolt, nem is igen lehet tudni hogyan, mert COCOM listás volt, elvileg nem is adhattak volna el ilyeneket, talán a lazább politikai diktatúra tette, vagy a gazdasági kapcsolatok, hogy mégis vehettünk. Komoly NC műhelyek alakultak a Ganz összes gyárában, a Láng gépgyárban, Csepelen,meg számtalan helyen. Ez még a komputerkorszak előtt volt, a gépek lyukszalaggal voltak vezérelhetők, de ettől függetlenül hatékonyak voltak, vagy lehettek volna. Ötven és százmillió között kóstált az áruk nyugatnémet márkában és az volt az elképzelés, hogy megfinanszírozzák a fejlesztést, majd kitermelik az árát.

Csakhogy nem voltak hozzá kellően tapasztalt mérnökök, a termékek nem voltak korszerűek, amit gyártottunk rajtuk, amikor meg licenceket vásároltak, akkor meg a háttéripar fejletlensége vágta gallyra a végeredményt.

Rengeteg volt az anyaghiba, gyatra volt a hőkezelés, például a Ganz Mávagban egy pacák szemre megnézte, hogy a felizzított tengelyek elég cseresznyepirosak e már, aztán az egészet kirántotta a földre, ami középre került, az később hűlt le, egy fele viszont tócsába esett, nem is csoda, hogy a feszültségek miatt sok tengely annyira elgörbült, hogy a köszörülési ráhagyás kevés lett, ment a selejtbe a fele.

Ez csak gépipari példa, de mindenhol ugyanez ment, a könnyűiparben is, a mezőgazdaságban szintén, például a vetőgépek sortávolsága más volt, mint a krumpliszedőké, ezzel persze a beruházás használhatatlan lett, vagy olyan kombánjokat, teherautókat, gépjárműveket vásároltak, amiknek nem volt meg a szervízelési háttere, tapasztalata, alkatrészellátása.

Valami elképesztő pocsékolás lett a vége, szórták a pénzt, de bevétel nem sok lett belőle.

Aztán ott volt az a háttér, hogy az ötvenes években Ratkó Anna eü miniszter betiltotta az abortuszt, ez a hetvenes években egy hatalmas korosztályi népességrobbanással kiélezte a lakáshelyzetet, hiszen ekkor értek abba a korba a megszületett gyermekek, hogy családot alapítottak, de kevés volt a lakás.

Ekkor a panelprogram keretében sorra épültek a lakótelepek, de nem voltak olcsók, az első lakásom 360000 Ft volt, de a fizetés két, háromezer körül volt, vagyis ha két nullát hozzáteszünk, nagyjából ott vagyunk, ahol most, két - háromszázezres fizetés és harminchatmilla a lakás, így nemcsak az építést, hanem a vételárat is meg kellett finanszírozni, szinte mindenki kölcsönre vette a lakását, hiszen az embereknek pénze az nem volt.

Ez tényleg javította az életszínvonalat, mert előtte egymás hegyén-hátán laktunk, még társbérletek is voltak, amikor nagy lakásokat több családnak kiutaltak, csak a szobák voltak külön, a konyhát, wc-t, fürdőszobát közösen használták.

Ám a lakótelepek építési költsége gigászi volt és elengedhetetlen a rengeteg új család létrejötte miatt és a hatalmas hitelek nyújtása ezt még külön megfejelte.

Lehetne még sok mindent írni, a lényeg az, hogy eleve torz volt a gazdaság szerkezete, nem volt ösztönzés, ha valahol nyereséges volt egy tevékenység, akkor a haszon nagy részét elvette az állam, ha veszteséges volt, akkor meg kipótolták a hiányt, ugyanannyi kifizetést biztosítottak mindkét esetben a melósoknak és nyereséges meg alig volt.

#9#

Nagyon-nagyon sok példát lehetne még sorolni, de mindegyik oda vezethető vissza, hogy a gazdaság az alapoktól volt hibásan felépítve, és amikor azt megpróbálták részben jobban csinálni, már késő volt, és az alap akkor sem változott, ugyanúgy tervgazdasági alapon maradt.

A jó példa a mezőgazdaság megreformálása volt, a '60-as években, amikor szakítottak a szovjet kolhoz rendszer mintájára erőszakosan működtetett szövetkezeti rendszerrel, helyette olyan feltéteteket kínáltak, hogy a többség nem érezte kényszernek a szövetkezeti tagságot.

A szövetkezetek megfelelő gépparkot kaptak, a földtulajdonosok a bent lévő földjeikkel arányosan termény-juttatást a betakarítások után, ami alapja lett a háztáji gazdaságok ismételt feléledésének, az otthon nevelt állatok is bekerülhettek a kereskedésbe.

Akiknek nem volt földjük, azoknak is volt lehetőség bérelni néhány holdnyi kukoricát, cukorrépát, stb, amit művelve a betakarítás után plusz bevételhez juthattak.

Később ipari tevékenységet is folytathattak a mezőgazdasági szövetkezetek, az iparban is, főleg a szolgáltatások területén lett lehetőség "maszekolni". Ezekből lehetett plusz pénzeket kisajtolni, nem a 8 óra munka volt a jellemző, különösen a mezőgazdaságban nem, ott a napi 14-16 óra sem volt ritka.

A lényegen ez már nem változtatott, csak rámutatott arra, hogyan kellett volna kezdeni a háború után.