A cinizmus az egy érthető és természetes állapot?

#2 köszi, ebbe most belegondolva, eddig azt hittem realista vagyok.

De valójában cinikus és sokan bunkóságnak vélik.

Teljesen igaz...

Szerintem kezdjük ott, hogy a cinikus gondolkodás NEM feltételez rosszat az emberekről. Azt feltételezi csak, hogy minden embert önös érdek hajt/motivál. Ez alapvetően nem rossz. Tetszik vagy sem, lehet, hogy az emberi civilizáció sok szempontból túlnőtt az állati ösztönökön és szokásokon, de a "legerősebb elhull" elv örök. Mások érdekeinek szem előtt tartása a sajátjaid helyett egy jó morális pont, a baj csak az, hogy a morális pontokból aligha lehet megélni.

És a helyzet az, hogy minden ember a Földön cinikus. Soha nem született olyan ember és soha nem is fog, aki ténylegesen mások érdekeit nézi a sajátja helyett. Persze ez nem feltétlenül azt jelenti, hogy mindenkin át kell gázolni, hiszen vannak olyan helyzetek, amikor a saját és mások érdekei közel állnak egymáshoz. A vallás rá a legjobb példa: vegyünk egy erősen vallásos, pl. keresztény embert, aki segít másokon. Persze hívhatjuk önzetlennek, na de hogy is lehet a Mennybe jutni? Ja hogy önzetlen cselekedettel? Akkor ha a Mennyei üdvösség a cél, akkor csak nem volt önzetlen.

Minderről van egyébként egy nagyon jó sorozat, The Good Place a címe, ezzel és ehhez hasonló filozófiai témákat feszeget.

Szóval a kérdésedre válaszolva, mennyire magától értetődő? Maximálisan. Az ember cinikus, pont. Minden ember, kivétel nélkül. Valaki jobban, valaki kevésbé, de mindenki az. És ezzel semmi baj nincsen, egyetlen életünk van és nem szabad veszni hagyni, ki kell belőle hozni a maximumot és ez csak önérdekű gondolkodással elérhető.

#4 "legerősebb elhull"

Akarom mondani a leggyengébb. :)

#6 Úgy érzem kicsit, hogy az égvilágon semmit nem értettél abból, amit írtam.

"Sokan úgy gondolkodnak, hogy a kedvesség gyengeség (aminél hamisabb állítás nincs"

Egy valamit észben kell tartani: egy cinikus világban, amiben élünk, nem igazán van helye sem kedvességnek, sem a gonoszságnak. Sokan azt hiszik, hogy ha egy cinikus ember nem kellően kedves/önzetlen, akkor ő gonosz. De ez így hülyeség. A cinizmus arra épül, hogy másokat figyelmen kívül hagysz. Ebből következik, hogy a cinikus ember nem lehet gonosz, hiszen ahhoz az kellene, hogy (negatív) érzelmei legyenek másokkal kapcsolatban. A gonoszsághoz másokkal kell foglalkozni, de a cinikus pont attól cinikus, hogy nem foglalkozik másokkal, sem pozitívan, sem negatívan.

És akkor visszatérek a fentebb idézett mondatodhoz: az előző válaszomban már leírtam, hogy az ember alapvetően cinikus és csak cinikus gondolkodással lehet maximalizálni a saját boldogságodat az életben. Aki kedves (vagy gonosz), az sosem fogja a lehető legjobb életet élni, mert nem cinikus. Tehát: a kedvesség (és gonoszság) igenis gyengeség.

"a kedvesek általában a rövidet húzzák"

Ugye? Végső soron te magad is azt igazolod, amit én mondok, hogy aki kedves, az mindig bukni fog. De csak ismételni tudom magam: a gonoszok is.

"De mi lenne ha többség úgy gondolkodna, hogy a kedvesség erény és kívánatos?"

Ha az egész világ egyik napról a másikra "kedvessé" válna, akkor heteken belül megszűnne az emberi civilizáció, mert az alapvető létszükségletek rovására születnének a "kedves" döntések. A kedves emberek valóban nem szenvednének többet, elvégre aki halott, az már nem szenved.

"De hát ott vannak a kedvesek. Az nem bizonyíték, hogy nem feltétlen ilyen az ember?"

Megint csak visszamutogatok az előző válaszomra, ahol leírtam, hogy nem létezik kedvesség. Nem létezik kedves ember. Csak cinikus ember létezik. Akit a társadalom "kedves" embernek hív, az is kizárólag önös érdekből kedves, azaz a "kedves" ember cinikus, így nem lehet igazán kedves sem. Bármilyen kedves cselekedet megmagyarázható önös érdekekkel és ez bizonyítja, hogy valódi kedvesség, valódi önzetlenség nem létezik.

#8 Az a baj, hogy elméleti síkon gondolkozol. Kicsit olyan vagy, mint egy politikus: beszél mindenféle szépről és jóról, utópiát akar, ahol mindenki boldog és együtt énekelünk a hibátlan, gondtalan életünkben. De ez csak mese. Elmélet. Hadd kérdezzem meg, hogy (akárcsak egy politikus) te mikor cselekedtél valóban jót, amit SEMMILYEN önös érdek nem mozgatott? Tudsz mondani egyetlen példát? Vagyis ne mondj, mert én úgysem ismerem az életedet és nem ismerem a szituációt. Inkább magadban gondolj egy jó cselekedetedre és próbáld pártatlan szemmel végiggondolni, hogy az tényleg önzetlen volt-e, vagy pedig kaptál-e érte valamit cserébe.

Sokan túl szűk látószöggel néznek a dolgokra és csak a legnagyobb, leglátványosabb viszonzást tekintik viszonzásnak. Ha nem kapnak érte pénzt, vagy bármilyen azonnali, nyilvánvaló kompenzációt, akkor el is hiszik, hogy az önzetlen. De #2-es válaszoló nagyon jól mondta: aki így gondolkodik, az egy álomvilágban él. Te is. De az ugye világos, hogy az álomvilágban élés is egy önös érdek? :) Lám-lám, te is cinikus vagy.