Nyugati nagyvárosokban miért veszik az emberek olyan természetesen a rágcsálók jelenlétét, miért tűrik meg őket?

Nem egy forrásból hallottam, hogy pl. Londonban mennyire természetesnek veszik az emberek a patkányok jelenlétét, amin rendre kiakadnak az odatelepedő magyarok. Egy ismerősöm arról számolt be, hogy a kollégiumukban egér mászkált. Nekem is vannak saját sztorijaim: egy holland egyetem étkezőjében (!) állandó vendég egy kisegér, ami az elhullajtott morzsákon él. Az emberek mindig csak mosolyognak, ha meglátják (én is, mert aranyos. De nem szeretném, ha kiderülne, hogy a konyhába is van bejárása, márpedig nem csodálkoznék rajta).

Párizsban, a Louvre-ban láttam olyat, hogy az ottani, éppen bezárt büfé termében összevissza futkosott az egér. Nem akartam hinni a szememnek, hogy ez létezik, a világ egyik leghíresebb múzeumának étkezdéjében. Rómában pedig esténként patkányokat láttam az utcán. Kijönnek a csatornából, és turkálnak a szemétben, amit az utcára raknak a helyiek, mert valamiért nem találták fel arrafelé a kukát...

Ezt én eddig csak nyugaton tapasztaltam. Itt, Mo.-n a fővárosban életemben nem láttam még kószáló patkányt. De egeret se. Tudom, hogy itt volt régen egy nagyszabású, sikeres irtás. De máshol hogyhogy nincs? A fejlett nyugati városokban hogy tűrhetik ezt meg az emberek?