Az emberek hogyan fogadták el ennyire a cenzúrát?

Van ez a mondás, hogy minden politikus hazudik. Régen azt gondoltam, hogy van remény arra a vezetőre aki nem teszi, majd rájöttem, hogy a hazugság szükséges ehhez a szakmához, még attól is aki valóban a közjót tartja szem előtt.

A cenzúra önös érdekből valóban rossz, viszont a politikusnak előszőr hatalomra kell jutni ahhoz, hogy jó irányba vezesse az országot (már ha ez a cél). Előszőr meg kell nyernie a választókat és abból nagyon sok féle van. Hiába kínál olcsóbb kenyeret, ha a tehetősebb rétegnek erre nincs szüksége és hiába ígéri, hogy utakat épít ha a szegénynek nincs autója. Mi, a választok külön külön értelmesek vagyunk de csoportosan bírkák akiket terelgetni kell. Nem mondhatja egy politikus, hogy megszorításokat vezet be mert majd 10 év múlva ezzel valami jobb lesz mert az emberek nem tudnak nagy távlatokban gondolkodni. Mindenkinek kell valami jó és az többnyire rögtön kell.

Szóval a kérdésedre a válasz, az emberek nem azt akarják, hogy megvezessék őket, hanem azt szeretik hallani amit akarnak hallani. A cél ebből a szempontból mindegy, jó és rossz célokhoz szintén kell a megvezetés valamilyen formája.

Viszont régen, a szocializmusban a cenzúra tudott volt, az emberek egy része egyszerűen figyelmen kívül hagyta a tényt, hogy amit hallanak az baromság. Nem volt ráhatásuk. Nyilván volt és van aki issza a médiából ömlő hülyeséget és nem gondolja végig a valóságtartalmát.

Az első nyomtatott újság Franciaországban jelent meg és Richelieu bíboros, aki a királyi tanácsban is vezető befolyásra tett szert, azonnal felismerte a jelentőségét, rendszeresen írt bele cikkeket és megadta az irányvonalat,amivel senki, vagy csak nagyon kevesen mertek nyilvánosan szembeszegülni, mert cseppet sem volt ajánlatos, akár ítélet nélkül is eltűnhetett évtizedekre is a kellemetlenkedő valamely sötét tümlöc mélyére vetve.

Ő még nemigen cenzúrázott, ritkán volt rá szükség, akkor írt egy helyreigazító cikket és el volt inézve, de később szaporodtak a kiadványok és a központi hatalom is meggyengült, egyre rebellisebbek lettek a polgárok és megszületett a cenzúra, akárcsak egy palánta, amely szárba szökkenve az élet minden területére betört és a média eszközeinek gyarapodásával mindenhol megjelent.

Demokratikusabb országokban nagyobb a szólásszabadság, de sehol sem teljes, ezt lehetetlen elvárni, hiszen annyi féle vélemény létezik, hogy a legdurvábbakat igyekeznek mindenhol egy kicsit gyomlálni, mert ugye egy bolond százat csinál, ahogy a mondás is tartja, bár véleményem szerint nem a legjobb megoldás a gondolatok elfojtása, sokkal jobbnak tartom a részletes felvilágosítást és ha kell, azt a fajta türelmet, amely a fals hangokat is hagyja megszólalni, végül is annak is lehet haszna, teszem azt egy ősszeesküvés elméletnek, ugyanis ha távol is van az igazságtól, azért mégiscsak egy lehetséges variáció és azzal, hogy szóba került, máris nehezebb megvalósítani, mert bekerült a közgondolkodásba és mindenképpen árnyalja a helyzetet.

Az olyan rémhírek, amelyek tudományos képtelenségeket tartalmaznak,meg még jók is, mert mutatják az egyes emberek, - amelyek csoportja nagy is lehet,- ismereteiben a hiányosságokat és lehetőséget adnak ennek korrigálására, csak megfelelő módon kell számukra az információt biztosítani, leegyszerűsítve a megérthetőség szintjére, ahogyan régen volt Öveges professzornak műsorsorozata, aki alacsonyan iskolázott emberekkel is megértette a fizika akkori eredményeit, széles körben tanítva a népet, de úgy, hogy közben még szórakoztató is volt, de ez nem ment az érthetőség rovására.

Inkább ez lehetne a megfelelőbb módszer a téves ismeretek, vélemények eloszlatására, ez sokkal jobb és hatásosabb is lehet, mint a cenzúra alkalmazása.