Hogy hívják ezt a jelenséget a pszichológiában?

#2 Tévedésben vagy, nem a "pszichológiában képzett főnökök csinálják így ki az alkalmazottaikat", hanem a manipulatív, vezetésre alkalmatlan törtetők szoktak így viselkedni, akik pont hogy nem sokat tudnak a pszichológiáról és azt a keveset is csak manipulációra használják.

Amelyik főnök tényleg pszichológiában képzett és alaposabb ismeretekkel is rendelkezik, az nem csak néhány hatalomgyakorlási technikát ismer (azt is felületesen). Ők sokkal inkább asszertív kommunikációra törekszenek és korrektségre alapozva kellemes munkahelyi légkört és együttműködést próbálnak teremteni.

Itt két dolog lehet. Az egyik, hogy nagyon feszült, és el akar mondani neked valamit, de konfliktuskerülő ember, és képtelen egyenesen. És ezért visszakozik, amikor nyíltan kérdezed.

A másik, hogy te vagy rá kiélesedve, és valójában nem neked szánja azokat a dolgokat.

Kérdezd meg a környezetedet, olyan embereket, akik mind a kettőtöket ismernek, és objektívebben látják a helyzetet.

Az asszertív kommunikációt az agresszor is ismeri. Természetesen egy céltudatos agresszor kijátssza a konfliktusmegoldásra törekvő embert, mert pontosan tudja mit akar elérni. A cél tönkretenni valakit, és a kommunikációs játék csak a fárasztást szolgálja. A végén erővel lépnek fel az áldozat ellen, pl. közlik vele, hogy "próbaidős a munkahelyen" ezért "semmihez sincs joga".

A próbaidő alatt lerendezett sározás pedig végérvényesen kiiktatja az alkalmazottat a munkaerőpiacról, hisz mindig az agresszoroktól fogja megérdeklődni az új lehetséges munkaadó (többnyire egy nepotista, valós tudással nem bíró parazita igazgató), hogy "ki ez a problémás lúzer", aki "csak úgy, egy egyetemi diplomával, referenciák nélkül" jelentkezett a pályázatra (amit minden fél évben újra meghirdetnek - mert "óriási a hiány képzett emberekből")!

#6 írja: "Kérdezd meg a környezetedet, olyan embereket, akik mind a kettőtöket ismernek, és objektívebben látják a helyzetet."

Amikor elkezdenek kicsinálni valakit (munkahelyen, rokonságban, vallási csoportban, stb.), akkor az áldozat sose kap segítséget a környezetétől, hisz pont azzal lehet jó pontokat szerezni a "boss"-nál, hogy segítenek neki a zaklatásos megalázásban.

Amikor az agresszor rászáll valakire, akkor már gondosan felépítette a "jó kollektívát", akik természetesen nem bírják az "alkalmatlanokat" maguk között.

Az álláshirdetésekben gyakran emlegetett "csapatjátékos" kritérium pont az ilyen fos jellemű emberek iránti igényt fejezi ki a munkaadó részéről. Egy igazi szakmaiságra épülő tevékenységnél fel sem merül a vezető részéről ilyen gondolat, hogy valaki nem képes szakmailag összedolgozni másokkal.

Az életed és helyzeted totál nem ismerve nem akarok ítélkezni, de azért érdemes elgondolkodni azon is, hogy ha rendszeresen több féle környezetben is hasonló problémába futsz bele és "több helyen is ugyanúgy akarnak kicsinálni", akkor lehet, hogy neked és a másokhoz viszonyulásodban, kommunikációs módodban is lehet némi probléma. Nem mondom, hogy te vagy mindennek az oka, de a veled különböző közegekben történő dolgokban mégis csak te vagy a közös pont. Ráadásul te vagy az egyetlen, akire te hatással tudsz lenni. Csak azt döntheted el, hogy te mit és hogyan csinálsz. A többiek tőled függetlenül működnek. Viszont az, hogy te mit és hogyan teszel képes lehet hatni arra, hogy mások mit és hogyan tesznek. Ezért érdemes a problémás helyzetekben időnként felülbírálni, hogy ha valami eddig nem olyan eredményt szült, amilyet te szeretnél, akkor a jövőben lehet, hogy máshogyan érdemes megközelíteni azt a problémát, hogy más eredményt kapj.

Nagyon sok esetben csak annyiból erednek az ilyen problémák, hogy te nem úgy hallod, értelmezed a dolgokat, ahogyan mások szánják azokat, ezért úgy reagálsz rájuk, hogy nem lesz nekik szimpatikus és innen már bele van kódolva a helyzetbe, hogy csak egyre jobban elmérgesedni tud.

Nagyon sokat tud segíteni, ha egy kellően értelmes külső szemlélővel átbeszéled a dolgokat. Csak ilyenkor nagy a veszélye, hogy akivel beszélsz önkéntelenül is a te pártodat fogja, hiszen ismer, szeret, támogatni akar. Viszont ha csak megerősít abban, ahogyan te látod a dolgokat és nem képes más nézőpontot, más megoldást kínálni, akkor nem tud segíteni benne, hogy változtatni tudj. Az ilyen támogatás jól jön, ha csak panaszkodni akarsz, hogy levezesd a feszültséget, viszont nem biztos, hogy segít a probléma megoldásában.

Sok esetben barátok, rokonok is képesek lehetnek segíteni, de azért a pszichológusokat sokkal inkább kiképzik rá, hogy ilyen helyzetekben mikre kell odafigyelni, hogyan lehet függetlennek maradni. A külső szemlélő mindig csak a te elmondásodból ismeri meg a történetet, amiben szükségszerűen benne van a te befolyásoltságod. Viszont a pszichológus tud olyan kérdéseket feltenni, amik segíthetnek neked is objektívebben megvizsgálni a dolgokat és újabb lehetőségeket, az eddigiektől eltérő megoldásokat keresni az adott helyzetre.

Az ember nagyon mélyen érintett tud lenni a saját élethelyzeteiben és nagyon sok esetben képtelen annak látni a dolgokat, amik. Egy rakás kognitív torzítás befolyásolja az érzékelésünket. Ezért szokták mondani, hogy "nem látni a fától az erdőt", meg "más szemében a szálkát, sajátjában a gerendát sem", mert ha túl közel vagy érzelmileg az eseményekhez, akkor egy-egy apró dolog is képes lehet eltakarni előled fontos dolgokat, amik teljesen megváltoztathatnák a helyzet értelmezését. A pszichológusok pont ezekben a dolgokban tudnak segíteni, hogyan tudod észrevenni, hogy mi maradhat rejtve előled, hogyan tudod ezeket a problémákat megoldani.